Koordináták: 52°20′N 1°11′E / 52.333°N 1.183°E / 52.333; 1.183
A hoxnei kincs (Hoxne Hoard) Nagy-Britannia legnagyobb késő római kori ezüst- és aranylelet, és a Római Birodalomból a negyedik és ötödik századból származó arany- és ezüstérmék egyik legnagyobb ismert gyűjteménye. A lelet a késő római korban, a Britannia tartomány hanyatlásának időszakából nyújt értékes képet.
Felfedezés és feltárás
A kincset 1992. november 16-án találták meg fémdetektorral az angliai Suffolkban, a Hoxne nevű falusi területen. A bejelentést követően a helyszínt hivatalos régészek ásták ki: a tárgyakat a talajban elhelyezett fa- vagy fémedényekben és zsákokban találták meg, és a gondos, feltárási módszereknek köszönhetően az összefüggő elrendezés, a tartószerkezetmaradványok (például zsanérok és zárak) is dokumentálhatók voltak.
Összetétel
A lelet összesen 14 865 római arany-, ezüst- és bronzérmét tartalmaz, amelyek többsége a negyedik század végéről és az ötödik század elejéről származik. Emellett körülbelül 200 darab ezüst tálaló- és asztali edényt, valamint arany ékszereket (nyakláncok, gyűrűk és más díszek) találtak. A tárgyak között előfordulnak ezüstözött fűszeradók (például borsőrlők), tálak, kanalak és különböző díszes kisméretű használati tárgyak.
Dátálás és történeti jelentőség
Az érmék legfiatalabb darabjai Kr. u. 407 utánira datálhatók, ezért a kincs elrejtését gyakran a Római Britanniában bekövetkezett hatalmi és társadalmi változásokhoz kötik, amelyek 410 körül a provinciális rendszer megszűnéséhez vezettek. A lelet ritkasága és mennyisége miatt értékes forrás a késő római gazdaság, birtok- és ékszerhasználat vizsgálatához, továbbá tanúsítja a helyi elitet és jövedelemforrásaikat a birodalom végső évszázadaiban.
Tulajdon, eltemetés és értelmezések
A kincsesláda tulajdonosa nem ismert; az elhelyezés módja—tölgyfa láda vagy kisebb fadobozok, illetve zsákokba és textilbe csomagolt tárgyak—és a gondos csomagolás arra utal, hogy a kincs egy igen tehetős személy vagy család birtokát képezte. Az is elképzelhető, hogy a lelet a tulajdonos vagyonának csak egy része volt, mivel egyes, várhatóan gyakori nagy ezüst tálak vagy ékszerek hiányoznak. Az elrejtés oka lehetett a politikai bizonytalanság, rablás vagy a helyi ingatlanok ideiglenes elhagyása.
Konzerválás, kiállítás és értékelés
A tárgyakat gondosan konzerválták és katalogizálták; jelenleg a kincsek nagy részét a londoni British Museumban őrzik, ahol a kiemelkedő darabok és számos tárgy állandó kiállításon látható. 1993-ban a Kincsértékelő Bizottság 1,75 millió fontra (mai értéken nagyjából 3,5 millió fontnak megfelelő összegre) értékelte a leletet; az értéket az akkor hatályos szabályok szerint megosztották a bejelentő és a földtulajdonos között.
Hatás a jogra és a közösségi gyakorlatra
A Hoxne-kincs felfedezése hozzájárult a fémdetektoros közösség és a régészek közötti kapcsolat javulásához: látványosan rávilágított a felelős bejelentés és a gondos feltárás fontosságára. A lelet emellett befolyásolta a brit kincsleletre vonatkozó szabályozások átgondolását, és szerepet játszott abban a jogi környezet változásában, amely később a Treasure Act 1996 és a Portable Antiquities Scheme létrejöttéhez vezetett, megkönnyítve a lelőhelyek bejelentését és a találatok tudományos feldolgozását. angol törvények módosulására is hatott.
Jellegzetes és különleges tárgyak
- Arany ékszerek: láncok, gyűrűk és más díszek, amelyek a kor divatjáról és ékszerkészítési technikáiról adnak információt.
- Ezüst tálaló- és asztali edények: díszített, részben ezüstözött tárgyak, amelyek a késő római asztal kultúráját illusztrálják.
- Fűszeradók (pepper-potok): ritkábban előforduló, díszes, ezüstözött kisedények, amelyek a konyhai és ünnepi használatra utalnak.
A Hoxne-kincs továbbra is az egyik legfontosabb lelet a késő római Britanniáról alkotott kép szempontjából: mennyisége, jó állapota és kontextusa kiemelkedő forrássá teszi a kutatás számára, és hosszú távon is jelentős hatással volt a régészeti gyakorlatra és a közösségi együttműködésre.
p173
