G. Ledyard Stebbins
George Ledyard Stebbins, Jr (1906. január 6. - 2000. január 19.) amerikai botanikus és genetikus. A 20. század egyik vezető evolúcióbiológusa volt. Stebbins 1931-ben szerzett doktori fokozatot botanikából a Harvard Egyetemen. A Berkeley-i Kaliforniai Egyetemre ment, ahol munkája a növényi evolúció és a genetika szintéziséhez vezetett.
Legfontosabb publikációja a Variáció és evolúció a növényekben, amely a genetika és Darwin természetes szelekció elméletét ötvözte a növényi fajképződés leírására. Ez a mű hozzájárult a modern evolúciós szintézis kialakításához, és még ma is keretet ad a növényi evolúcióbiológiai kutatásoknak. Ernst Mayr szerint "Kevés későbbi, a növények evolúciós rendszerezésével foglalkozó művet nem befolyásolt nagyon mélyen Stebbins munkássága".
"Mindennél inkább Stebbins könyve, a Variation and evolution in plants (Változás és evolúció a növényekben) hozta be a botanikát a szintézisbe. Ugyanolyan hatással volt a botanikára, mint Dobzhansky könyve a populációgenetikára, integrálta a növények evolúciójának szétszórt irodalmát, és bőséges javaslatokat adott a további kutatásokhoz".
Széles körben kutatta és írta a hibridizáció és a poliploidia szerepét a fajképződésben és a növények evolúciójában; e területen végzett munkája maradandó hatással volt a terület kutatására.
Stebbinst beválasztották a Nemzeti Tudományos Akadémia tagjai közé, megkapta a Nemzeti Tudományos Érmet. Részt vett a kaliforniai középiskolák evolúciós alapú természettudományos programjainak kidolgozásában, valamint az államban található ritka növények védelmében.
UC Berkeley
1935-ben Stebbinsnek genetikai kutatói állást ajánlottak a Berkeley-i Kaliforniai Egyetemen, ahol E. B. Babcock genetikus mellett dolgozott. Babcocknak segítségre volt szüksége egy nagyszabású, Rockefeller által finanszírozott projekthez, amely a Crepis nemzetségbe tartozó növények genetikájával és evolúciójával foglalkozott. A Crepis fajok gyakran hibridizálódnak, poliploiditást mutatnak, és megtermékenyítés nélkül is képesek magot termelni (ez az eljárás az úgynevezett apomixis). Babcock és Stebbins együttműködése számos tanulmányt és két monográfiát eredményezett.
Stebbins áttekintése, A poliploidia jelentősége a növényevolúcióban, bemutatta, hogy a poliploidia milyen fontos szerepet játszott a nagy, összetett és elterjedt nemzetségek kialakulásában. A poliploidia történetét vizsgálva a növénycsaládokban azt állította, hogy a poliploidia csak a lágyszárú évelőkben volt gyakori, a fás növényekben és az egynyáriakban viszont ritkán fordult elő. Mint ilyen, a poliploidok konzervatív szerepet játszottak az evolúcióban, mivel a termékenységgel kapcsolatos problémák megakadályozták az új genetikai anyag szaporodását, amely egy új evolúciós vonalhoz vezethetett volna. Ez a munka az 1947-ben megjelent Types of polyploids: their classification and significance (A poliploidok típusai: osztályozásuk és jelentőségük) című munkával folytatódott, amely leírta Stebbins elképzeléseit a paleopoliploidia szerepéről az angiospermák evolúciójában. Azzal érvelt, hogy a kromoszómaszám hasznos eszköz lehet a filogeniák felépítéséhez. Ezek az áttekintések nagy hatással voltak, és segítettek másoknak a poliploidia evolúcióban betöltött szerepének tanulmányozásában.
1939-ben Babcock támogatásával Stebbins a Berkeley Egyetem Genetikai Tanszékének rendes professzora lett, miután a Botanikai Tanszék nem léptette elő. Stebbins az evolúcióról tartott kurzust. A felkészülés során a genetikát és az evolúciót ötvöző kutatás izgatta. Stebbins a kutatásait az evolúció felé irányította. 1946-ban bekapcsolódott a Society for the Study of Evolution (Társaság az Evolúció Tanulmányozásáért) munkájába, és egyike volt az új szervezet kevés botanikusának.
A legeltetésre termesztett fűfélék genetikájával foglalkozott, a poliploidia és a Poaceae (fűfélék családja) evolúciójának vizsgálatával. Az Ehrharta erecta nevű diploid fajból a kromoszómakettőző kolhicinnel való kezeléssel mesterséges autotetraploid füvet állított elő. A növényt szabadföldön tudta létrehozni, és 39 év szabadföldi kísérletek után megállapította, hogy a tetraploid nem volt olyan sikeres, mint a diploid szülője változatlan környezetben.
A háromszög azt mutatja, hogy a hibridizáció és a poliploidia hogyan hozott létre új fajokat a Brassica fajokban. Az A, B és C genomok kromoszómáit különböző színekkel ábrázolják. A karikatúra az AABB, AACC és BBCC fajok eredetét mutatja, amelyek AA, BB és CC őseikből származó kromoszómakészleteket tartalmaznak. Eredeti munka: Mike Jones, a Wikipédia számára.
Kérdések és válaszok
K: Ki volt George Ledyard Stebbins?
A: George Ledyard Stebbins, Jr. amerikai botanikus és genetikus volt, aki a 20. század egyik vezető evolúcióbiológusa.
K: Hol szerezte meg a doktori címét?
V: 1931-ben a Harvard Egyetemen szerezte meg a PhD fokozatot botanikából.
K: Melyik a legfontosabb publikációja?
V: A legfontosabb publikációja a Variation and Evolution in Plants, amely a genetika és Darwin természetes szelekció elméletét ötvözte a növényi fajképződés leírására.
K: Milyen hatással volt ez a könyv a botanikára?
V: Ennek a könyvnek ugyanolyan hatása volt a botanikára, mint Dobzhansky könyvének a populációgenetikára, mivel integrálta a növények evolúciójának széles körben szétszórt irodalmát, és bőséges javaslatokat adott a további kutatásokhoz.
K: Milyen más területeket kutatott Stebbins?
V: A hibridizáció és a poliploidia fajképződésben és a növényevolúcióban betöltött szerepét is széles körben kutatta és írta; az e területen végzett munkája maradandó hatással volt a terület kutatására.
K: Milyen díjakat kapott pályafutása során?
V: Beválasztották a Nemzeti Tudományos Akadémia tagjává, megkapta a National Medal of Science kitüntetést.
K: Milyen egyéb tevékenységekben vett részt?
V: Részt vett a kaliforniai középiskolák evolúciós alapú természettudományos programjainak kidolgozásában, valamint az államban található ritka növények megőrzésében.
