Gary Mark Gilmore (1940. december 4. – 1977. január 17.) amerikai bűnöző volt, aki nemzetközi figyelmet kapott azzal, hogy két Utah államban elkövetett gyilkosságért halálos ítéletének végrehajtását követelte. Az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának döntése nyomán Gilmore volt az első személy, akit kivégeztek az Egyesült Államokban, miután tíz évig nem hajtottak végre kivégzést az országban. Gilmore egyben az utolsó olyan személy az Egyesült Államokban, aki kérte, hogy kivégzőosztaggal végezzék ki, és kérésének helyt adtak (vagyis a kettő kombinációja; azóta más személyek is kérték, hogy kivégzőosztaggal végezzék ki őket az Egyesült Államokban).

Bűncselekmény, tárgyalás és jogi háttér

1976-ban Gilmore két ember megöléséért vették őrizetbe Utahban; bűncselekményei és az azokat követő tárgyalások nyomán halálra ítélték. A büntetés-végrehajtás körüli jogi helyzetet nagyrészt a 1972-es Furman v. Georgia ítélet alakította: az akkor hozott döntés gyakorlatilag moratóriumot teremtett a halálbüntetés végrehajtására az Egyesült Államokban. Később, 1976-ban a Legfelsőbb Bíróság részben felülvizsgálta és rögzítette azokat az új eljárási garanciákat, amelyek lehetővé tették a halálbüntetés jogszerű végrehajtását (legismertebb döntés: Gregg v. Georgia). Ennek nyomán vált lehetővé, hogy újra sor kerüljön kivégzésekre az országban.

Gilmore kérése és kivégzése

Gilmore különlegessége abban állt, hogy aktívan megtagadta a további jogi fellebbezéseket, és maga kérte, hogy hajtsák végre rajta a halálos ítéletet — emiatt esett rá sok vita és médiafigyelem. Utah jogszabályainak megfelelően engedélyezték a kivégzést kivégzőosztaggal; Gilmore kérését végül teljesítették. A kivégzést 1977. január 17-én hajtották végre az Utah State Prison börtönében Draper közelében. Gilmore 36 éves volt.

Személyes utolsó pillanatok és vallási fordulat

Közvetlenül a kivégzése előtt Gilmore egy katolikus papnál végezte el az utolsó kenetet; áttért a katolikus egyházba. A vallási szál és az, hogy ő maga kérte a kivégzés mielőbbi végrehajtását, erősen hozzájárult ahhoz, hogy esete a nyilvánosság és az etikai-viták középpontjába kerüljön — sokan a „állami öngyilkosság” vagy „önkéntes kivégzés” kifejezéssel élték le azt a jelenséget, hogy valaki saját halálát követeli a bírósági eljárás részeként.

Örökség és kulturális hatás

Gilmore története nagy hatást gyakorolt az amerikai irodalomra és a közbeszédre. Norman Mailer több ízben is foglalkozott az esettel, legismertebb műve a Gilmore életét és kivégzését feldolgozó The Executioner's Song, amely irodalmi és médiafigyelmet kapott, és adaptálták is (tévéfilm változatában is feltűnt a történet). Az ügy továbbra is gyakran felmerül a halálbüntetés jogi, erkölcsi és társadalmi vitáiban, különösen olyan kérdések kapcsán, mint a fellebbezések lemondása, a kényszer és a sérülékeny elítéltek helyzete.

Megjegyzés: Gilmore esete azért is fontos a történeti kontextusban, mert jól illusztrálja az 1970-es évek amerikai halálbüntetés-gyakorlatának jogi változásait és a közvélemény erős megosztottságát ebben a kérdésben.