Amoebozoa: az amőbaszerű eukarióták definíciója és jellemzői
Ismerd meg az Amoebozoa törzset: amőbaszerű eukarióták definíciója, mozgásuk, táplálkozásuk, filogenetika és fontos képviselőik áttekintése.
Az Amoebozoa az amőbaszerű ősállatok eukarióta törzse. A legtöbbjük belső citoplazmaáramlással mozog. Jellemzőek az ujjszerű pszeudopódiumok, amelyek széles, lapos vagy hegyes formát ölthetnek a különböző csoportokban.
Taxonómia és filogenetika
Ezek egy nagy csoportot alkotnak, amely mintegy 2400 leírt amőboid protista fajjal rendelkezik. A legtöbb osztályozási rendszerben az Amoebozoa törzsként a Protista vagy a Protozoa királysághoz tartozik. A Protisztológusok Nemzetközi Társaságának osztályozásában az Eukarióták nem rangsorolt "szupercsoportjaként" szerepel.
A szekvenciaelemzés azt mutatja, hogy az Amoebozoa egy monofiletikus klád. A legtöbb filogenetikai fa az Opisthokonta testvércsoportjaként azonosítja. Ez egy másik fő klád, amely tartalmazza a gombákat és az állatokat, valamint az egysejtű protiszták mintegy 300 faját. Az Amoebozoa és az Opisthokonta néha egy magas szintű taxonba csoportosul, amelyet különböző neveken Unikonta, Amorphea vagy Opimoda néven emlegetnek.
Morfológia és mozgás
Az Amoebozoa magába foglal számos legismertebb amőbás élőlényt, mint például a Chaos, az Entamoeba, a Pelomyxa és maga az Amoeba nemzetség. A sejtek alakja és mérete nagyon változó: vannak apró, baktériuméhségű fajok, illetve több száz mikrométeres, akár milliméteres méretű, többmagvú formák is.
A mozgást jellemzően a belső citoplazmaáramlás és a pszeudopódiumok kialakulása biztosítja. Sok amőbozoa lobózus (lapos, húsos) pszeudopódiumokat alkot; ritkábbak a tűszerű vagy elágazó pszeudopódiumok. A legtöbb Amoebozoa nem rendelkezik flagellákkal, és általában véve nem képeznek mikrotubulusok által támogatott struktúrákat, kivéve a mitózis során. Néhány archamoebae között azonban előfordulnak flagellák, és sok nyálkás penészgomba kétlaki ivarsejteket termel.
Táplálkozás és életciklus
A táplálkozás általában fagocitózis útján történik. A sejt körülveszi a táplálékrészecskéket, és a vakuolumokba zárja őket, ahol megemésztődnek és felszívódnak. Táplálékuk lehet baktérium, algák, más protisták, illetve szerves törmelék; egyes fajok predátorok, mások saprofágok vagy paraziták.
Ha kevés a táplálék, a legtöbb faj cisztákat képez, amelyeket a levegővel más helyekre szállíthatnak. A nyálkás penészgombáknál ezeket a struktúrákat spóráknak nevezik, és a termőtesteknek vagy sporangiumoknak nevezett száras struktúrákon alakulnak ki.
A reprodukció többnyire aszexuális, például bináris osztódással vagy többszörös hasadással történik. Egyes csoportoknál megfigyeltek szexuális folyamatokat is (pl. gaméták, Ploïdia és meiosis), különösen a myxogastridák (plasmodiális nyálkás penészek) és néhány más nyálkás penész esetében.
Nyálkás penészek és soksejtű viselkedés
Az amőbozoák közé tartoznak a mycetozoás nyálkás penészgombák is, amelyek különleges életciklussal rendelkeznek: egyesek többmagvú, egybefüggő plasmodiumtá válhatnak (plasmodiális nyálkás penészek), mások pedig egysejtű trophontokból aggregálódva alkotnak átmenetileg soksejtű szerveződéseket (celluláris nyálkás penészek, pl. Dictyostelium). Ezek a formák spórákat termelnek, és általában szabad szemmel is láthatóak.
Élőhelyek és ökológiai szerep
A legtöbbjük egysejtű, és gyakoriak a talajban és vízi élőhelyeken. Szerepük fontos a mikrobiális közösségek szabályozásában: baktériumokat és más mikroszervezeteket fogyasztva hozzájárulnak a tápanyagok körforgásához és a talaj egészségéhez. Néhányuk más szervezetek szimbiontája, köztük számos kórokozóé, amelyek gazdasági és egészségügyi szempontból is jelentősek lehetnek.
Orvosi jelentőség
Az Entamoeba nemzetség közismert tagja, az Entamoeba histolytica, emberi bélfertőzést (amoebás dizentériát) okozhat, amely súlyos hasmenést és szöveti károsodást eredményezhet. Más amőbozoák is lehetnek opportunista kórokozók immunhiányos betegeknél. Emellett a fájdalom- és járványtani következmények miatt fontos a pontos azonosításuk és kezelési stratégiák kidolgozása.
Kutatás és modellorganizmok
Jellegzetes formája a Dictyostelium discoideum modellorganizmus. Ezt a sejtfajta széles körben használják sejtmigráció, jelátvitel, differenciáció és akár a társas viselkedés vizsgálatára: a Dictyostelium képes egysejtű állapotból aggregálódva többrétegű, mozgó "sluggá" alakítani magát és végül spóratartó gyümölcstestet hozni létre. Ennek a modellnek köszönhetően sok alapvető sejtbiológiai és genetikai mechanizmust sikerült feltárni.
Összefoglalás
Az Amoebozoa sokféle életmódot és alakváltozatot magában foglaló, jól elkülöníthető eukarióta törzs. Monofiletikus eredetet mutat a molekuláris vizsgálatok alapján, és közeli rokonságban áll az Opisthokonta csoporttal. Eközben fontos ökológiai szerepet töltenek be, vannak közöttük patogének és modellszervezetek is, így sok tudományterület számára lényeges tárgyát képezik a kutatásoknak.
Kérdések és válaszok
K: Mi az Amoebozoa?
V: Az Amoebozoa az amőbaszerű ősállatok eukarióta törzse. A gombák és az állatok testvérkládja, és mintegy 2400 leírt amőboid protista fajt tartalmaz.
K: Hogyan mozognak az amőbozoák?
V: A legtöbb Amoebozoa belső citoplazmaáramlással mozog, jellemzően ujjszerű pszeudopodiáik segítségével.
K: Milyen osztályozási rendszerbe tartoznak az Amoebozoa?
V: A legtöbb osztályozási rendszerben az Amoebozoa a Protista vagy a Protozoa királyság törzsébe tartozik. A Protisztológusok Nemzetközi Társaságának osztályozásában az Eukarióták nem rangsorolt "szupercsoportjaként" szerepel.
K: Milyen gyakori példákat találunk az ebben a csoportban található élőlényekre?
V: Az ebben a csoportban található élőlények közé tartozik például a Káosz, az Entamoeba, a Pelomyxa és maga az Amoeba nemzetség. A legtöbbjük egysejtű, és talajban és vízi élőhelyeken található. Egyesek más szervezetek szimbiontái, köztük számos kórokozó. A mycetozoák nyálkás penészgombák is ebbe a csoportba tartoznak, amelyek többmagvú vagy többsejtű, spórákat termelő formáik miatt általában szabad szemmel is láthatók.
K: Hogyan táplálkoznak ezek az organizmusok?
V: E szervezetek táplálkozása fagocitózis útján történik, amikor a sejtek körülveszik a táplálékrészecskéket, és a vakuolumokba zárják őket, ahol megemésztik és onnan felszívódnak. Amikor a táplálék szűkössé válik, sok faj cisztákat képez, amelyeket a levegő más helyekre szállíthat; a nyálkás penészgombáknál ezeket a struktúrákat spóráknak nevezik, és gyümölcstesteknek vagy sporangiumoknak nevezett száras struktúrákon alakulnak ki.
K: Van-e valamelyik tagnak flagellája?
V: A legtöbb tagnak nincsenek flagellái, de néhány archamoebae-nek vannak flagellái, míg sok nyálkás penészgomba kétlagellás ivarsejteket termel; az egyik példa erre a Dictyostelium discoideum, amely modellorganizmus e csoport további tanulmányozásához.
Keres