Az ametiszt egy ásványi drágakő, amely a kvarcból származik. Általában átlátszó. Ibolyaszínű színe miatt értékelik. Bár a kvarc egyik formája, több vas-oxidot (FeO23) tartalmaz, mint bármely más kvarcfajta. Emiatt egyes szakértők úgy vélik, hogy színe a benne lévő vasból származik. Az ametiszt melegítése vagy elveszi a színét, vagy sárga árnyalatúvá változtatja. Az ametiszt Brazíliában, Uruguayban, Kanadában (Ontario) és Amerikában (Észak-Karolina) található. A kőzet ametiszt a február hónap születési köve. A Mohs-féle skálán hetes keménységű.
Általános jellemzők
Kémiai összetétel: SiO2 (kvarc).
Kristályszerkezet: trigonometrikus rendszer.
Keménység: Mohs-skálán 7.
Fajsúly: körülbelül 2,65 g/cm³.
Fényrefrakció: a törésmutató jellemzően 1,544–1,553.
Szín és színképződés
Az ametiszt jellegzetes ibolyakék–lila színét nyomokban jelenlévő vas- és egyéb nyomelemek, valamint természetes sugárzás okozta ún. színközpontok együttese adja. A színképzés összetett: a vasimpurizáltság (Fe3+/Fe4+ központok) és a természetes sugárzás hozza létre azokat az elektronikus állapotokat, amelyek a lila árnyalatot eredményezik. Melegítés hatására az ametiszt elveszítheti lila színét, és sárga–narancsos színt vehet fel (ez a citrin), vagy halványodhat; a mesterséges hőkezelést gyakran használják a színek módosítására.
Előfordulás és bányászat
Az ametisztet gyakran nagy méretű geódákban, hidrotermális ércekben és repedéseket kitöltő kvarc-képződményekben találjuk. Jelentősebb lelőhelyek közé tartozik Brazília (különösen Minas Gerais és Rio Grande do Sul régiók), Uruguay (Artigas régió), Kanada (Ontario), valamint az Amerikában (Észak-Karolina) előfordulások. Emellett Afrikában (Zambia, Madagaszkár), Oroszországban, Mexikóban, Indiában és más országokban is bányásszák.
Kristályok és változatok
Az ametiszt kristályai gyakran hosszúkás hasábok (hexaéderes prizmatikus formák), csúcsokkal. Gyakori a zonáltság, azaz a színréteges eloszlás a kristályon belül, ami esztétikai értéket adhat. Vannak sötét, mélylila (magasabb értékű) és halványabb példányok; a „királyi ametiszt” kifejezés az intenzív mélylila darabokra utal. Hőkezeléssel egyes példányokból citrint vagy zöldes prasiolitot lehet előállítani.
Fizikai tulajdonságok és feldolgozás
Az ametiszt törése kúp alakú (konchoid), hasadása nincs vagy nagyon gyenge, ezért csiszolásra és ékszerkészítésre alkalmas. Csiszolt kövek, gyöngyök, kabosonok és faragványok gyakori felhasználási módok. Léteznek természetes és laborban előállított (szintetikus) ametisztek is; a szintetikus anyagokat gyakran geológiai mintákhoz hasonló körülmények között készítik.
Ápolás és tisztítás
Az ametiszt viszonylag kemény, ezért mindennapi viseletnél jól bírja a használatot, de érdemes kerülni az erős ütődést és a karcolódást. Tisztításhoz használjon langyos szappanos vizet és puha kefét vagy ruhát. A hőkezelést, erős savakat vagy lúgokat, valamint intenzív napsugárzást érdemes elkerülni, mert a kő színe megváltozhat. Ultrahangos tisztítót általában használhat, de repedéses vagy kezelt daraboknál nem ajánlott.
Történelem, név és jelentés
Az „ametiszt” neve a görög amethystos szóból ered, melynek jelentése „nem részeg”; az ókoriak úgy hitték, hogy a kő védelmet nyújt az italozás és a mértéktelenség ellen. Sok kultúrában használatos védő- és gyógyító kövekként, valamint ékszerként és dísztárgyként.
Használat és érték
Ametisztet elsősorban ékszerekben (gyűrűk, fülbevalók, medálok), dísztárgyakban és gyűjteményekben értékelnek. Az értéket befolyásolja a szín intenzitása, tisztasága, csiszolása és mérete. Mély, egyenletesen színezett, kevés zárvánnyal rendelkező kövek a legértékesebbek.
Megjegyzés a cikk elején szereplő kémiai adatról: az eredeti szövegben szereplő FeO23 téves kémiai megjelölés; az ametiszt alapanyaga a kvarc (SiO2), és színét elsősorban nyomelem- (pl. vas) és sugárzás okozta színközpontok adják, nem pedig egy speciális, nagy mennyiségű vas-oxid-képződmény.
