Ernst Reuter (1889–1953) – német politikus, Nyugat‑Berlin polgármestere

Ernst Reuter (1889–1953) német politikus, pacifista és Nyugat‑Berlin polgármestere — a demokratikus ellenállás és újjáépítés meghatározó alakja a 20. században.

Ernst Rudolf Johannes Reuter (1889. július 29. – 1953. szeptember 29.) német politikus, a második világháború utáni Nyugat‑Berlin meghatározó vezetője.

Korai élet és tanulmányok

Reuter a porosz kisvárosban, Apenrade-ben (ma Aabenraa, Dánia) született. 1907-ben Leerben (Kelet‑Friesország) a gimnáziumban érettségizett, majd Marburgba ment filozófiát és társadalomtudományokat tanulni. 1909‑ben a müncheni egyetemre költözött, ahol először került kapcsolatba a szocializmus eszméivel. 1912‑ben Marburgban államvizsgázott.

Első világháború, fogság és politikai fordulat

Reuter a háború ellenes nézeteket vallott, és pacifista csoportot is alapított ("Neues Vaterland"). 1916‑ban a császári hadseregbe vezényelték, futárként szolgált a keleti fronton, ahol súlyosan megsebesült és orosz fogságba esett. A fogolytáborban oroszul tanult, követni kezdte a bolsevikok eszméit, és 1917 decemberében a Volgai Német Köztársaság népbiztosává nevezték ki. 1918 végén visszatért Németországba, ekkor lépett be a Kommunista Pártba (KPD).

Politikai karrier a két világháború között

1920‑ban a berlini városi KPD‑szervezet első titkára lett, de pártját 1922 januárjában kizárták, ezért még az évben visszatért az eredeti pártjához, az SPD‑hez. Szerkesztette az SPD "Előre" (Vorwärts) című lapját, majd a berlini közlekedési ügyek szervezésében vállalt szerepet: 1928‑ban felügyelte a "Berliner Verkehrs‑Aktien‑Gesellschaft" (BVG) létrehozását, amely a város összes metró-, villamos‑ és autóbusz‑társaságának egyesülésével jött létre. A BVG akkoriban a világ egyik legnagyobb tömegközlekedési vállalata volt; ma a Berlin‑Brandenburgi Közlekedési Csoport része.

1926‑tól 1933‑ig Reuter Magdeburg polgármestere volt, egyidejűleg a Reichstag SPD‑frakciójához tartozott. A nemzetiszocialisták hatalomra jutása után politikai üldöztetésnek vetették alá: többször letartóztatták, fogva tartották, és koncentrációs táborban is raboskodott. Angol barátai segítségével megszerezte szabadulását, majd előbb Hollandiába, később Nagy‑Britanniába és végül Törökországba emigrált.

Száműzetésben – Törökország

Törökországban a kormány közlekedési tanácsadójaként dolgozott, és 1938‑tól az ankarai Közigazgatási Akadémián városfejlesztés és várostervezés tárgyát oktatta. Ezen időszakban műszaki, közigazgatási és városrendezési tapasztalatokat gyűjtött, amelyek később a háború utáni berlini újjáépítésben is hasznosak voltak.

Visszatérés és vezető szerep Nyugat‑Berlinben

Reuter 1946 novemberében tért vissza Berlinbe, ahol ismét a városi közlekedési osztályt vezette. A politikai viszonyok azonban megosztották a várost: a szovjet vétó megakadályozta, hogy 1947 júniusában hivatalosan polgármester legyen. Ennek ellenére jelentős befolyása megmaradt; Louise Schröder megbízott polgármester munkáját is központilag segítette.

Az 1948. december 5‑re kitűzött választásokat csak a nyugati szektorokban tudták megtartani. Az SPD közel kétharmados győzelmet aratott, és december 7‑én a régi városi tanács Ernst Reutert választotta polgármesternek. Az új parlament 1949. január 14‑én megerősítette ezt a választást. Reuter vezetése alatt Nyugat‑Berlin a szovjet blokád (1948–1949) és az azt követő légi híd közepette a nyugati demokráciák szimbólumává vált: Reuter népszerű szónok és kiálló helyi vezető lett, akinek fellépései és elkötelezettsége hozzájárultak a nyugati támogatás megszerzéséhez.

Bár az 1950. december 3‑i választásokon az SPD jelentős szavazatveszteséget szenvedett, Reuter megőrizte vezető szerepét. A parlamenti szavazás során patthelyzet alakult ki közte és a CDU jelöltje, Walther Schreiber között; Schreiber végül visszalépett, és Reuter az új hivatalos címet, a Regierender Bürgermeister címet vette fel egy SPD–CDU–FDP koalíció élén.

Halála és öröksége

Ernst Reuter 1953‑ban, Berlinben szívrohamban halt meg. Vezetői szerepe a hidegháború korai éveiben, különösen a berlini blokád idején, és az a mód, ahogyan a nyugat‑berlini lakosság érdekeit képviselte, tartósan megalapozta hírnevét. Reuter neve a város közéleti emlékezetében ma is a szabadság és az ellenállás jelképeként él tovább; több helyen emlékművek, utcanevek és intézmények őrzik emlékét.

Fontosabb dátumok (összefoglaló)

• 1889 – születés Apenrade (Aabenraa)
• 1916–1918 – világháborús szolgálat, orosz fogság
• 1917 – politikai szerep a Volgai Német Köztársaságban
• 1928 – a BVG létrehozásának felügyelete
• 1931–1933 – Magdeburg polgármestere
• 1930‑as évek – emigráció: Hollandia, Nagy‑Britannia, Törökország
• 1946 – visszatérés Berlinbe
• 1948–1949 – berlini blokád idején Nyugat‑Berlin vezető alakja
• 1953 – halála Berlinben

Kérdések és válaszok

Q: Mikor született Ernst Reuter?

K: Hol tanult az 1907-es érettségi után?

K: Milyen csoportot alapított az első világháború alatt?

K: Milyen pozíciót töltött be 1920-ban?

K: Milyen vállalat létrehozását felügyelte 1928-ban?

K: Mikor választották újra Berlin polgármesterévé?

Keresés betűvel