Az Erzsébet-kori vallási rendezés I. Erzsébet válasza volt a VIII. Henrik, VI. Edward és I. Mária uralkodása alatt kialakult vallási viszályokra.

A két törvény

Ezt a választ az angol parlament két törvényben adta meg. Az 1559-es szupremáciai törvény megerősítette az angol egyház Rómától való függetlenségét. Az 1559. évi Egységtörvény döntött az angol egyház formájáról.

Tartalma és fő intézkedések

  • Szupremácia: az uralkodó jogilag is a nemzeti egyház legfőbb vezetőjévé vált. Erzsébet a "Supreme Governor" (legfőbb kormányzó) címet használta, hogy kevésbé provokatív legyen a katolikusok és a hagyományosisták felé, mint a "Supreme Head" elnevezés.
  • Egység és liturgia: az Egységtörvény kötelezővé tette a megújított, 1559-es általános istentiszteleti rend használatát, amely a korábbi Book of Common Prayer szövegeinek kombinációja volt, visszafogott reformokkal. A misekönyv célja az egységes liturgia és az istentiszteleti gyakorlat egységesítése volt.
  • Kötelező részvétel és szankciók: az egyházi szertartásokon való részvétel kötelezővé vált, a hivatalos istentiszteletektől való távolmaradást pénzbírsággal lehetett sújtani, a tisztségek betöltéséhez pedig hűségeskü (az Oath of Supremacy) szükségeltetett.
  • Egyházi kormányzás: az egyház vezetése a koronához került: a püspökök kinevezése és az egyházi adminisztráció erőteljesen a királyi hatalom alá rendelődött.

Közvetlen hatások és ellenállás

A rendezés rövidtávon stabilizálta az ország vallási életét: a római pápa tekintélyét ismét háttérbe szorították, és az egyházi intézményrendszer visszatért a reformált irányhoz anélkül, hogy a teljes szakítást a középkori ceremóniákkal és hierarchiával erőteljesen megtisztították volna. Erzsébet törekvése az via media, vagyis a mérsékelt középút volt: megpróbálta egyensúlyba hozni a reformokat és a hagyományos elemeket, hogy szélesebb támogatást nyerjen.

Ugyanakkor a lakosság és a papság között továbbra is jelentős megosztottság maradt. Sokan — különösen a katolikusok és a radikális protestánsok (a későbbi puritánok) — elégedetlenek voltak: a katolikusok titokban tovább gyakorlódtak, míg a puritánok a liturgia és az egyházi hierarchia további egyszerűsítését követelték. A rendezést a történészek gyakran tekintik az angol reformáció egyik lezáró aktusának és az anglikanizmus megalapozásának, de mások hangsúlyozzák, hogy a népi átalakulás évtizedek alatt ment végbe.

Hosszabb távú következmények

  • A törvények megalapozták az egyház állami kontrollját és a későbbi angol államegyház rendszerét.
  • A vallási rendezettség nem volt teljes: a katolikus recusancy (a hivatalos mise elhagyása) és a puritán reformigény évtizedeken át politikai és társadalmi feszültségeket okozott.
  • Nemzetközi következmények: a rendezés és Erzsébet későbbi politikája fokozta az ellentétet a katolikus nagyhatalmakkal, különösen miután XI. Pius pápa 1570-ben kiátkozta Erzsébetet (Regnans in Excelsis), ami idegen beavatkozásokat és belső bizalmatlanságot is előidézett.
  • Hosszú távon az Erzsébet-kori settlement hozzájárult egy angol nemzeti egyház és identitás kialakulásához, amely mind liturgiában, mind törvényi eljárásokban eltérő utat jelölt ki Európa katolikus és református törekvéseitől.

Összegzés

Az 1559-es vallási rendezés jogilag megszilárdította az angol egyház függetlenségét és létrehozta a formális keretet az ország vallási életére vonatkozóan. Bár politikai értelemben sikeres volt és hosszú távú alapot adott az anglikanizmusnak, társadalmi és vallási szinten a megosztottság sok évig megmaradt, és az igazán széleskörű vallási átalakulás fokozatosan, többlépcsős folyamat eredményeként jött létre.