A békalencsék apró, úszó vízinövények, amelyek többsége a édesvízi élőhelyeken található. Ezek a vízinövények gyakran álló vagy lassan áramló vizek felszínén alkotnak sűrű takarót. A családot jelenleg általában öt nemzetség alkotja, összesen körülbelül 33–38 fajjal, bár a taxonómia időnként változik.

Leírás

A békalencsék testfelépítése igen egyszerű: nincs elkülönült, jól fejlett száruk vagy leveleik. A növény nagy része egy lapos, gyakran korong vagy babszem alakú „thallus” vagy „frond” struktúra, amely csak néhány sejt vastagságú. Sok fajban találhatók légzsebek, amelyek segítik az úszást; egyesek teljesen gyökértelenek, míg mások egy vagy több egyszerű, szálas gyökérkezdeménnyel rendelkeznek.

A méret jelentősen változik: a frondok néhány tized millimétertől (a legkisebb Wolffia fajok) néhány milliméterig, ritkán centiméteres nagyságig terjedhetnek. A legkisebb ismert virágot a Wolffia nemzetségben írták le: mindössze 0,3 mm hosszú.

Szaporodás

Szaporodásuk döntően aszexuális, vegetatív úton, rügyfakadással történik: a frondokon belül új „csírák” fejlődnek, melyek leválnak és önálló növényként folytatják. Alkalmanként ivaros úton is szaporodnak: ilyenkor apró virágokat hoznak az ivaros szaporodáshoz. Ezek a virágok általában két porzóval és egy termővel rendelkeznek. Az ivaros szaporodásból kialakuló mag gyakran légzsákosan vagy más módon könnyített, így a vízben elúszhat, ami elősegíti a terjedést.

Elterjedés és ökológiai szerep

Békalencsék világszerte elterjedtek: állóvizek, tavak, holtágak, lassúfolyású csatornák és tavi part menti zónák gyakori lakói. Gyors növekedésük, egyszerű szervezetük és a tápanyagfelvétel hatékonysága miatt fontos szerepük van a tápanyagkörforgásban: megragadják a vízben oldódó nitrogén- és foszforegyesületeket, ezért hatékonyak lehetnek a tápanyagcsökkentésben és a víz megtisztításában.

Ugyanakkor sűrű felhalmozódásuk csökkentheti a fény bejutását a vízoszlopba, ami alga- és vízinövény-összetétel változásához, valamint a víz oxigénszintjének csökkenéséhez és esetleg halpusztuláshoz vezethet. Sok madár- és víziállatfaj tápláléka, illetve élőhelye lehetnek.

Használatok és jelentőség

  • Víztisztítás és fitoremediáció: békalencsék alkalmasak szennyvizekben a tápanyagok és egyes szennyezők megkötésére.
  • Takarmány és fehérjeforrás: gyors növekedésük és magas szárazanyag-fehérje-tartalmuk miatt háziállatok és halak takarmányozására vizsgálják őket; néhány régióban emberi fogyasztásra is használják (például a Wolffia fajokat néha fogyasztják Délkelet-Ázsiában).
  • Biofegyverzet és kutatás: modellorganizmusként alkalmazzák növényi fiziológiai és toxikológiai vizsgálatokban; kutatások folynak biológiai üzemanyag- és biomassza-termelési célokra is.

Azonosítás és nemzetségek

A nemzetségek megkülönböztetése többnyire a frond mérete, formája, gyökerek száma és a frond alapi szerkezete alapján történik. Például:

  • Spirodela: viszonylag nagyobb frondok, több gyökérrel és gyakran piros színű fonákoldallal.
  • Lemna: kis-közepes méretű frondok, általában egy vagy néhány gyökérrel.
  • Wolffia: a legkisebb, általában gyökértelen, gömbölyded frondjai vannak; gyakorlatilag „magokhoz” hasonló apró alakok.
  • Wolffiella és Landoltia: a további csoportok, amelyek a frond részleteiben és a genetikai vizsgálatok alapján különülnek el.

Gyakorlati tanácsok és problémák

Békalencsék felszaporodása gyors tápanyagfelhalmozódás (pl. műtrágya- vagy szennyvízbeadás) jele lehet; a takaró eltávolítása vagy árnyékolás enyhítheti a problémát. Több helyen invazívnek számítanak, mert gyorsan szaporodnak és kiszoríthatnak őshonos vízinövényeket.

Összegzésként a békalencsék kis, egyszerű felépítésű, de ökológiailag és gazdaságilag fontos növények csoportja: kulcsfontosságúak a tápanyagok körforgásában, hasznosak lehetnek a víztisztításban és takarmányozásban, de túlzott elszaporodásuknak káros következményei is lehetnek.