Dr. Strangelove (1964) – Kubrick fekete vígjátéka a nukleáris terrorról

Dr. Strangelove (1964) — Kubrick fekete vígjátéka a nukleáris terrorról: Peter Sellers zseniális alakításai, sötét humor és groteszk apokalipszis egy kultikus filmdrámában.

Dr. Strangelove vagy: Dr. Strangelove vagy: Hogyan tanultam meg abbahagyni az aggódást és szeretni a bombát (ismertebb nevén csak Dr. Strangelove) egy 1964-es brit-amerikai fekete vígjáték Stanley Kubrick rendezésében és producerként, Peter Sellers főszereplésével.

A történet az Egyesült Államok légierőjének egyik megzavarodott tábornokáról szól, George C. Scott alakítja Buck Turgidson tábornokot. Elrendeli a Szovjetunió elleni első csapásméréses nukleáris támadást. A film az elnököt, tanácsadóit, a vezérkari főnököket és a Királyi Légierő (RAF) egyik tisztjét követi, akik megpróbálják visszahívni a bombázókat, hogy megakadályozzák a nukleáris apokalipszist. Külön követi az egyik B-52-es bombázó legénységét, amint megpróbálják leszállítani a hasznos rakományt.

A film kulcsa Peter Sellers színészi játéka, aki három főszerepet játszott:

1. Dr. Strangelove, az elnök tudományos tanácsadója a háborús szobában. Ez a szerep a film sikerének kulcsa. Strangelove, a kerekesszéket használó egykori náci tudós, honosított amerikai állampolgár lett. Korábbi szerepe a jobb karján keresztül, a fekete kesztyűs kezén keresztül csúszik be a filmbe. A kar kitartóan náci tiszteleget mutat, és Strangelove időnként Mein Fuhrer néven emlegeti az elnököt. Az akcentus zseniálisan másolja az olyan német származású amerikaiakat, mint Edward Teller, a "H-bomba atyja".
2. Merkin Muffley elnök, aki olyan tisztességes középnyugati emberként játszott, mint Adlai Stevenson.
3. Lionel Mandrake, a RAF századosa, az egyik mellékszereplő.

A film befejezése során a világot egy szovjet elrettentő fegyver, a Kobalt-Tórium G "végítéletgép" robbantja fel, amelynek létezéséről nem adtak hírt. Vera Lynn "We'll Meet Again" című felvétele szólal meg, amikor a világ véget ér (ez volt a II. világháború egyik híres dala).

Néha azt mondják, hogy ez Peter George Vörös riadó (1958) című thrillerregényének megfilmesítése. Ebben a könyvben azonban Strangelove karaktere nem jelenik meg. Úgy tűnik, Stanley Kubrick rendező a könyvből származó ötleteket szándékozott felhasználni, de a film alakulása során a tragikomédia hatása és Peter Sellers zsenialitása megváltoztatta az irányt.

1989-ben az Egyesült Államok Kongresszusi Könyvtára ezt a filmet a Nemzeti Filmnyilvántartásba választotta. Ez azt jelenti, hogy a filmet megvédik a károsodástól, ami a filmek készítéséhez használt régebbi filmekkel történik.

Részletesebb áttekintés és tematikák

Dr. Strangelove a hidegháborús félelmekre, a nukleáris elrettentés logikájának abszurditására és a katonai bürokrácia mechanikus gondolkodására éles, fekete humorral világít rá. A film egyaránt parodizálja a politikai vezetést, a katonai tanácsadókat és a tudományos-szakértői kultuszt, amely néha épp a legveszélyesebb elméleteket normalizálja. A „MAD” (Mutually Assured Destruction — kölcsönös biztos pusztulás) doktrínája és annak logikai következményei a film központi célpontjai.

Főbb szerepek és alakítások

• Peter Sellers — háromkarakteres szerepe (Dr. Strangelove, elnök Merkin Muffley, Lionel Mandrake) a film egyik fő vonzereje; változatos, finoman árnyalt komikus alakításokat hoz.
• Sterling Hayden — general Jack D. Ripper (az ő paranoiája indítja el a cselekményt).
• George C. Scott — Buck Turgidson tábornok, a hadászati fanatizmus karikírozott megtestesítője.
• Slim Pickens — Major T. J. "King" Kong, akinek híres jelenete a lovaglás a bombán a film ikonikus pillanatai közé tartozik.

Forgatókönyv, stílus és készítés

A forgatókönyvet Vörös riadó (Peter George) alapötletéből továbbfejlesztette Stanley Kubrick együttműködve több íróval (köztük Terry Southern nevéhez is köthető az átdolgozás). Kubrick eredetileg komolyabb, végsőkig feszült thrillernek szánta a filmet, ám a forgatás és a szereplők – különösen Peter Sellers – hatására a hangnem elmozdult a sötét, groteszk komédia felé.

A film fekete-fehér képei dokumentarista hatást keltenek, ami fokozza a komikus és a tragikus elemek ellentétét. Ken Adam díszlettervezése (különösen a háborús szoba, az angolul "War Room") máig emlékezetes és gyakran idézett tervezési megoldás.

Fogadtatás és örökség

Megjelenéskor a film vegyes kritikákat kapott: sokan dicsérték bátorságát és humorát, mások sértőnek vagy ízléstelennek tartották a nukleáris háborút tárgyaló tragikomédiát. Az évek során azonban a Dr. Strangelove-t a hidegháború legnagyobb filmkritikájaként és a politikai satíra kiemelkedő alkotásaként tartják számon. A film többek között Oscar-díj jelöléseket kapott (például Peter Sellersnek és a filmnek), és 1989-ben az Egyesült Államok Kongresszusi Könyvtára a Nemzeti Filmnyilvántartásba vette, ami a kulturális jelentőség elismerését jelenti.

Miért érdemes megnézni ma?

• A film időtlen satírája a politikai döntéshozatalról és a háborús logikáról; ma is releváns, amikor a fegyverkezés és a geopolitikai feszültségek kérdései napirenden vannak.
• Peter Sellers sokoldalú játéka és a groteszk karakterek jól illeszkednek Kubrick precíz rendezéséhez.
• A vizuális megoldások (díszlet, fekete-fehér fotográfia) és a zenei kontra pontok (például a Vera Lynn szám) kontrasztja erős érzelmi hatást kelt.

Összességében a Dr. Strangelove egy merész, provokatív és ironikus mű, amely a hidegháború félelmeit fekete humorral dolgozza fel, és amely máig fontos példája annak, hogy a komédia miként képes politikai és etikai kérdéseket feszegetni.

Keresés betűvel