Dr. Strangelove, avagy rájöttem, hogy nem kell félni a bombától, meg is lehet szeretni

Dr. Strangelove vagy: Dr. Strangelove vagy: Hogyan tanultam meg abbahagyni az aggódást és szeretni a bombát (ismertebb nevén csak Dr. Strangelove) egy 1964-es brit-amerikai fekete vígjáték Stanley Kubrick rendezésében és producerként, Peter Sellers főszereplésével.

A történet az Egyesült Államok légierőjének egyik megzavarodott tábornokáról szól, George C. Scott alakítja Buck Turgidson tábornokot. Elrendeli a Szovjetunió elleni első csapásméréses nukleáris támadást. A film az elnököt, tanácsadóit, a vezérkari főnököket és a Királyi Légierő (RAF) egyik tisztjét követi, akik megpróbálják visszahívni a bombázókat, hogy megakadályozzák a nukleáris apokalipszist. Külön követi az egyik B-52-es bombázó legénységét, amint megpróbálják leszállítani a hasznos rakományt.

A film kulcsa Peter Sellers színészi játéka, aki három főszerepet játszott:

1. Dr. Strangelove, az elnök tudományos tanácsadója a háborús szobában. Ez a szerep a film sikerének kulcsa. Strangelove, a kerekesszéket használó egykori náci tudós, honosított amerikai állampolgár lett. Korábbi szerepe a jobb karján keresztül, a fekete kesztyűs kezén keresztül csúszik be a filmbe. A kar kitartóan náci tisztelgést mutat, és Strangelove időnként Mein Fuhrer néven emlegeti az elnököt. Az akcentus zseniálisan másolja az olyan német származású amerikaiakat, mint Edward Teller, a "H-bomba atyja".
2. Merkin Muffley elnök, aki olyan tisztességes középnyugati emberként játszott, mint Adlai Stevenson.
3. Lionel Mandrake, a RAF századosa, az egyik mellékszereplő.

A film befejezése során a világot egy szovjet elrettentő fegyver, a Kobalt-Tórium G "végítéletgép" robbantja fel, amelynek létezéséről nem adtak hírt. Vera Lynn "We'll Meet Again" című felvétele szólal meg, amikor a világ véget ér (ez volt a II. világháború egyik híres dala).

Néha azt mondják, hogy ez Peter George Vörös riadó (1958) című thrillerregényének megfilmesítése. Ebben a könyvben azonban Strangelove karaktere nem jelenik meg. Úgy tűnik, Stanley Kubrick rendező a könyvből származó ötleteket szándékozott felhasználni, de a film alakulása során a tragikomédia hatása és Peter Sellers zsenialitása megváltoztatta az irányt.

1989-ben az Egyesült Államok Kongresszusi Könyvtára ezt a filmet a Nemzeti Filmnyilvántartásba választotta. Ez azt jelenti, hogy a filmet megvédik a károsodástól, ami a filmek készítéséhez használt régebbi filmekkel történik.

Keresés betűvel