Dame Vera Margaret Lynn CH DBE (született Welch; 1917. március 20. - 2020. június 18.) angol énekesnő és színésznő. Lynn az essexi East Hamben született. Hétéves korában kezdett nyilvánosan fellépni, és nagyanyja leánykori nevét (Lynn) kezdte el használni művészneveként. Első rádióműsorát 1935-ben adta a Joe Loss Orchestrával. Ebben az időben szerepelt a tánczenekarok által kiadott lemezeken, többek között a Loss és Charlie Kunz együttesek lemezein.

A második világháború alatt népszerű volt. Legismertebb dalai a We'll Meet Again és a The White Cliffs of Dover.

Lynn sokat dolgozott a volt katonák, a fogyatékkal élő gyermekek és a mellrákosok javára létrehozott jótékonysági szervezetekkel. A második világháborús veteránok még mindig csodálják őt. 2000-ben őt választották a huszadik század szellemiségét legjobban megtestesítő (legjobb példáját adó) britnek.

Vera Lynn We'll Meet Again című albuma: The Very Best of Vera Lynn: The Very Best of Vera Lynn #1 helyezést ért el az Egyesült Királyságban. Ezzel ő lett a legidősebb élő művész, aki az Egyesült Királyság albumlistájának élén végzett. Az album a Decca Records számára készített felvételeinek egy részét tartalmazza. Lynn 1936 és 1959 között készített felvételeket a Decca számára. Az album 2009. szeptember 13-án az Egyesült Királyság albumlistájának első helyére került. Az album augusztus 30-án a 20. helyen lépett a listára. A következő héten a 2. helyre emelkedett, majd a csúcsra ért.

Az 1964-es Dr. Strangelove című film, Peter Sellers és George C. Scott főszereplésével, az atombombák világvégét jelentő háborújával végződik. A jelenet Vera Lynn We'll Meet Again című dalát használja.

Lynn 2020. június 18-án, 103 éves korában halt meg East Sussexben.

Kiegészítő információk és összefoglaló

Vera Lynn karrierje már gyerekként elkezdődött: helyi tehetségként lépett fel és hamar felismerhető hangja révén országos ismertségre tett szert. A háború idején rádióadásokban és lemezeken sugárzott dalai – köztük a korszak ikonikus We'll Meet Again – otthon maradt családok és fronton szolgáló katonák számára egyaránt vigaszt és reményt adtak, ezért vált a háborús idők egyik legismertebb és legtöbbet idézett hangjává.

Életművében fontos szerepet játszottak az élő fellépések is: gyakran adott elő katonai bázisokon, kórházakban és jótékonysági rendezvényeken, amelyek hozzájárultak morál fenntartásához és adományok gyűjtéséhez. Pályafutása során sok felvételt készített, és hosszú ideig együttműködött lemezkiadókkal, így hanganyagai a későbbi korok számára is fennmaradtak.

Vera Lynn egész életében részt vett jótékonysági munkában: támogatott és pártfogolt veteránokkal, fogyatékkal élő gyermekekkel és rákbetegséggel küzdőkkel foglalkozó szervezeteket, rendszeresen szerepelt adománygyűjtő eseményeken és kampányokban. E tevékenysége és a háborús szolgálat idején nyújtott erkölcsi támogatása miatt számos kitüntetést és elismerést kapott; hivatalos címekben is megtisztelték (a szöveg elején is látható DBE és CH jelölések).

A zenei sikerén túl Vera Lynn kulturális ikonná vált: dalait filmek és médiaesemények is újra és újra felhasználják, emlékezetes például a Dr. Strangelove-ban szereplő jelenet. 2009-es albumlistás sikere külön figyelmet kapott: az Egyesült Királyság albumlistájának első helyére kerülve 92 évesen ő vált a legidősebb élő előadóvá, akinek albuma az első helyre került.

Bár pályafutása az 1930-as évektől kezdve több évtizeden átívelt, Vera Lynn neve leginkább a II. világháború alatti bátorság és remény szimbólumaként maradt meg a köztudatban. Halálát követően számos megemlékezés és tisztelgés érkezett szerte a világon, különösen a háborús veteránok és az idősebb generációk részéről, akik számára dalai személyes emlékeket és összetartozás-érzést őriznek.