Szegfűbors
A fűszerpaprika (más néven jamaikai bors, kurundu, mirtuszpaprika, pimento, fűszerpaprika bogyó vagy újságpaprika) egy fűszer, amely a Pimenta dioica növény szárított, éretlen termése, amely egy Nyugat-Indiában, Mexikó déli részén és Közép-Amerikában őshonos fa. A Pimenta diocia a mirtuszfélék (Myrtaceae) családjába tartozik, és bogyói miatt nagyon értékes. Azért kapta nevét a fűszer, mert a bogyó íze olyan, mint a szegfűszeg, a fahéj és a szerecsendió keveréke. Nagyon sokat használják a sütésben, főleg fasírt és vegyes savanyúságfűszer készítéséhez. Először a korai spanyol felfedezők fedezték fel, akik összetévesztették egy borsfajtával.
A szegfűbors az egyetlen fűszer, amelyet a nyugati féltekén termesztenek. Ezt követően azonban a vadon élő fákat kivágták, hogy bogyókat nyerjenek belőlük, és már csak kevés szegfűszeg maradt. Mexikóban és Közép-Amerikában is sok ültetvény van. A legjobb szegfűbors azonban Jamaikából származik, ahol az időjárás és a talaj a legjobb a bogyók számára.
Történelem
A maják és más dél-amerikai indiánok is használták a csokoládé készítéséhez. A Jamaica név a Xamayca névből származik. Ez az arawakok nyelvén azt jelenti, hogy "a fa és a víz földje". Az arawákok a fűszerrel segítették a hús rothadásának megakadályozását, illetve néha ellenségeik ellen is használták.
A fűszert felfedezése után importálták Európába. Keleten sokszor próbálták elültetni, de nem sikerült, mert a fák nem tudtak sok gyümölcsöt adni. Bár gazdag illata és ízletes íze volt, a fűszernövénynek soha nem volt akkora cachéja Európában, mint a fahéjnak vagy a borsnak. Az angolok 1737-ben kezdték el hajóval Angliába szállítani a fűszert, de addigra a fűszerek iránti igényt másfajta termékek, például a cukor és a kávé vették át. Angliában azonban még mindig népszerű volt, ahol angol fűszer néven vált ismertté. Az 1812-es napóleoni háborúban az orosz katonák a fűszert a csizmájukba tették, hogy melegen tartsák a lábukat. Emiatt ma a fűszerpaprikából nyert pimentoolajat általában a férfiak ruházatához használják.
Leírás
A szárított fűszerbogyók úgy néznek ki, mint a nagy barna borsszemek, és színük kakaóbarna. Amikor a bogyók még nem érettek, leszedik őket, és a napon szárítják. Méretük 4 és 7 mm (1/8 - 1/4 in) közötti átmérőjű és sötétbarna. Héjuk nagyon ráncos, és a külső tokban két mag található. A szegfűborsot őrölve vagy egészben is fogyaszthatjuk.
Tárolás
Az egész szárított fűszerpaprika időkorlátozás nélkül eltartható, ha megfelelően, légmentesen záródó üvegekben tároljuk. Nem szabad, hogy a fény felé nézzenek. Malomban vagy elektromos kávédarálóban lehet őrölni. Az őrlés után a fűszer néhány nap alatt veszít az ízéből.
Kérdések és válaszok
K: Mi az a fűszer?
V: Az allspice egy fűszer, amely a Pimenta dioica növény szárított, éretlen terméséből származik, amely Nyugat-Indiában, Mexikó déli részén és Közép-Amerikában őshonos.
K: Miért hívják fűszerpaprikának?
V: Azért hívják fűszerpaprikának, mert a bogyó íze olyan, mintha a szegfűszeg, a fahéj és a szerecsendió keveréke lenne.
K: Mire használják a szegfűborsot?
V: Az allspice-t a sütésnél használják, főként fasírt és vegyes savanyúságfűszer készítésére.
K: Ki fedezte fel a szegfűborsot?
V: A fűszerfűszert a korai spanyol felfedezők fedezték fel, akik összetévesztették egy borsfajtával.
K: Az allspice az egyetlen fűszer, amelyet a nyugati féltekén termesztenek?
V: Igen, az allspice az egyetlen fűszer, amelyet a nyugati féltekén termesztenek.
K: Honnan származik a legjobb fűszer?
V: A legjobb szegfűbors Jamaikából származik, ahol az időjárás és a talaj a legjobb a bogyók számára.
K: Miért csak néhány fűszerfa maradt meg?
V: A vadon élő fákat kivágták, hogy bogyókat nyerjenek belőlük, és csak néhány fűszerfa maradt, de Mexikóban és Közép-Amerikában sok ültetvény van.
