Az Allosaurus egy nagy termetű theropoda dinoszaurusz volt a jura időszakból, egy ragadozó húsevő. Elterjedése, felépítése és fosszilis anyaga miatt az egyik legjobban ismert jura ragadozó.
Az Allosaurus átlagosan 8,5 méter hosszú volt, bár egyes maradványok szerint elérhette a 12 métert is. Testét hosszú, izmos nyak és hosszú, nehéz farok egyensúlyozta, a hátsó lábak erősek és futásra alkalmasak voltak, míg a mellső végtagok háromujjúak és aránylag kisebbek. Fogazata hegyes, kés-szerű élekkel rendelkezett, a koponya könnyített szerkezetű volt nagy ablakokkal (fészkelt üregekkel), ami csökkentette a súlyt, de lehetővé tette az erős harapást és a nyakizmok által hajtott „vágó” mozdulatokat. Korábbi becslések szerint a súlya 0,7–2,5 tonna között mozgott; a legtöbb modern rekonstrukció 1–2,5 tonna közötti értékeket tart valószínűnek (az egyedi és a fajok közötti különbségek miatt a pontos értékek vita tárgyát képezik).
Ez a leggyakoribb nagyragadozó, amely az észak-amerikai Morrison-formációban található. Ez a formáció 155-145 millió évvel ezelőtt, a jura korban rakódott le, és széles körben feltárta a korszak nagy növényevő és ragadozó dinoszauruszait.
Az Allosaurus a tápláléklánc csúcsán állt. Valószínűleg nagy növényevő dinoszauruszokat és talán más ragadozókat (pl. Ceratosaurus) is zsákmányolt. A lehetséges zsákmányállatok közé tartoztak:
- különböző ornithopodák,
- stegoszauruszok,
- és a nagy testű sauropodák,
- valamint fiatal vagy sérült példányok bármelyike a környéken élő növényevőkből.
Egyes paleontológusok szerint az Allosaurus együttműködő magatartású volt, és falkában vadászott; ezt a feltevést alátámaszthatja több egyed egyszerre előkerülése ugyanabból a lelőhelyből. Mások úgy vélik, hogy a csoportosan előforduló maradványok egyszerűen táplálkozási aggregációk eredményei: több magányos állat gyűlhetett össze egy nagy tetemnél. A viselkedés pontos rekonstrukcióját nehezíti, hogy mindkét magyarázatnak vannak ésszerű érvei, és a fosszilis leletek kevés közvetlen viselkedési bizonyítékot őriznek.
Számos egyed maradványait találták meg, köztük olyanokat is, amelyek szinte teljesek. Ismert „egyedi” leletek közé tartozik például a híres "Big Al" nevű példány, amely részletesen dokumentált sérüléseket és gyógyult töréseket mutatott, így betekintést adott az élet közbeni balesetekbe és betegségekbe. Egy fajból több mint hatvankilenc egyedet találtak, ami ritka bőséget jelent a jura ragadozóinak fosszilis anyagában.
A fosszíliákon talált sérülések és gyógyult csontelváltozások arra utalnak, hogy az Allosaurus gyakran szenvedett sebeket — ezek lehetnek vadászat vagy fajon belüli harc következményei. A koponyán és bordákon talált sérülések elemzése arra utal, hogy gyors, vágó jellegű harapásokkal és erős nyakmozgásokkal dolgozhatott, nem pedig a nagyátfogó, csonttörő harapásokra szakosodott módszerekkel, amilyeneket későbbi tyrannoszauruszoknál látunk.
A rendszertant illetően több Allosaurus-fajt írtak le; a leggyakoribb és legismertebb a Allosaurus fragilis. Az utóbbi évtizedek kutatásai során néhány lelet újraértékelése több különálló taxon (például Allosaurus jimmadseni) lehetőségét vetették fel, ami azt mutatja, hogy a nemzetségen belül többféle morfológiai változat is előfordulhatott.
Az Morrison-formáció paleoökológiai környezete árapály-síkságokkal, folyóvölgyekkel és erdős részekkel jellemezhető volt, ahol a legkülönfélébb növényevő dinoszauruszok éltek. Az Allosaurus mellett más nagy ragadozók, például a Ceratosaurus és a Torvosaurus is jelen voltak, ami változatos ragadozói közösséget eredményezett, és valószínűleg niche-megosztást (étrendi és ökológiai szerepek elkülönülését) eredményezett a különböző fajok között.
Összefoglalva, az Allosaurus a jura korszak egyik ikonikus ragadozója volt: nagytestű, gyors mozgásra képes theropoda, éles fogakkal és erős nyakkal, amely változatos zsákmányállatokat ejthetett el, és számos jól megőrződött lelet révén a paleontológia egyik kulcsfajává vált a kontinensnyi jura élőközösségek megértésében.
