Allosaurus – a júra időszak nagy ragadozó dinoszaurusza
Fedezd fel az Allosaurus titkait: a jura korszak csúcsragadozója, hatalmas méretek, Morrison-formáció, falkavadászat és lenyűgöző fosszíliák története.
Az Allosaurus egy nagy termetű theropoda dinoszaurusz volt a jura időszakból, egy ragadozó húsevő. Elterjedése, felépítése és fosszilis anyaga miatt az egyik legjobban ismert jura ragadozó.
Az Allosaurus átlagosan 8,5 méter hosszú volt, bár egyes maradványok szerint elérhette a 12 métert is. Testét hosszú, izmos nyak és hosszú, nehéz farok egyensúlyozta, a hátsó lábak erősek és futásra alkalmasak voltak, míg a mellső végtagok háromujjúak és aránylag kisebbek. Fogazata hegyes, kés-szerű élekkel rendelkezett, a koponya könnyített szerkezetű volt nagy ablakokkal (fészkelt üregekkel), ami csökkentette a súlyt, de lehetővé tette az erős harapást és a nyakizmok által hajtott „vágó” mozdulatokat. Korábbi becslések szerint a súlya 0,7–2,5 tonna között mozgott; a legtöbb modern rekonstrukció 1–2,5 tonna közötti értékeket tart valószínűnek (az egyedi és a fajok közötti különbségek miatt a pontos értékek vita tárgyát képezik).
Ez a leggyakoribb nagyragadozó, amely az észak-amerikai Morrison-formációban található. Ez a formáció 155-145 millió évvel ezelőtt, a jura korban rakódott le, és széles körben feltárta a korszak nagy növényevő és ragadozó dinoszauruszait.
Az Allosaurus a tápláléklánc csúcsán állt. Valószínűleg nagy növényevő dinoszauruszokat és talán más ragadozókat (pl. Ceratosaurus) is zsákmányolt. A lehetséges zsákmányállatok közé tartoztak:
- különböző ornithopodák,
- stegoszauruszok,
- és a nagy testű sauropodák,
- valamint fiatal vagy sérült példányok bármelyike a környéken élő növényevőkből.
Egyes paleontológusok szerint az Allosaurus együttműködő magatartású volt, és falkában vadászott; ezt a feltevést alátámaszthatja több egyed egyszerre előkerülése ugyanabból a lelőhelyből. Mások úgy vélik, hogy a csoportosan előforduló maradványok egyszerűen táplálkozási aggregációk eredményei: több magányos állat gyűlhetett össze egy nagy tetemnél. A viselkedés pontos rekonstrukcióját nehezíti, hogy mindkét magyarázatnak vannak ésszerű érvei, és a fosszilis leletek kevés közvetlen viselkedési bizonyítékot őriznek.
Számos egyed maradványait találták meg, köztük olyanokat is, amelyek szinte teljesek. Ismert „egyedi” leletek közé tartozik például a híres "Big Al" nevű példány, amely részletesen dokumentált sérüléseket és gyógyult töréseket mutatott, így betekintést adott az élet közbeni balesetekbe és betegségekbe. Egy fajból több mint hatvankilenc egyedet találtak, ami ritka bőséget jelent a jura ragadozóinak fosszilis anyagában.
A fosszíliákon talált sérülések és gyógyult csontelváltozások arra utalnak, hogy az Allosaurus gyakran szenvedett sebeket — ezek lehetnek vadászat vagy fajon belüli harc következményei. A koponyán és bordákon talált sérülések elemzése arra utal, hogy gyors, vágó jellegű harapásokkal és erős nyakmozgásokkal dolgozhatott, nem pedig a nagyátfogó, csonttörő harapásokra szakosodott módszerekkel, amilyeneket későbbi tyrannoszauruszoknál látunk.
A rendszertant illetően több Allosaurus-fajt írtak le; a leggyakoribb és legismertebb a Allosaurus fragilis. Az utóbbi évtizedek kutatásai során néhány lelet újraértékelése több különálló taxon (például Allosaurus jimmadseni) lehetőségét vetették fel, ami azt mutatja, hogy a nemzetségen belül többféle morfológiai változat is előfordulhatott.
Az Morrison-formáció paleoökológiai környezete árapály-síkságokkal, folyóvölgyekkel és erdős részekkel jellemezhető volt, ahol a legkülönfélébb növényevő dinoszauruszok éltek. Az Allosaurus mellett más nagy ragadozók, például a Ceratosaurus és a Torvosaurus is jelen voltak, ami változatos ragadozói közösséget eredményezett, és valószínűleg niche-megosztást (étrendi és ökológiai szerepek elkülönülését) eredményezett a különböző fajok között.
Összefoglalva, az Allosaurus a jura korszak egyik ikonikus ragadozója volt: nagytestű, gyors mozgásra képes theropoda, éles fogakkal és erős nyakkal, amely változatos zsákmányállatokat ejthetett el, és számos jól megőrződött lelet révén a paleontológia egyik kulcsfajává vált a kontinensnyi jura élőközösségek megértésében.
Az AMNH 5753 csontváza, amely egy Apatosaurus dögevőjeként van beállítva.
AMNH 5753 egy Charles R. Knight életre szóló restaurációban.
Etetés
Az élő vagy halott szauropodák valószínűsíthetően zsákmányul szolgálnak. Találtak már olyan szauropoda-csontokat, amelyeken lyukak vannak, amelyekbe alloszauruszfogak illeszkednek, és találtak már levetett alloszauruszfogakat szauropoda-csontok mellett.
Drámai bizonyítékok vannak arra, hogy alloszauruszok támadtak a Stegosaurusra. Egy Allosaurus farokcsigolyán találtak egy részben gyógyult szúrást, amely egy Stegosaurus farokcsigolyához illeszkedik. Továbbá, van egy Stegosaurus nyaklemez egy U alakú sebbel, amely jól korrelál egy Allosaurus ormányával.
Az Allosaurus valószínűleg nem volt a kifejlett szauropodák ragadozója, hacsak nem falkában vadászott. Szerény méretű koponyája és viszonylag kis fogazata volt, és a kifejlett sauropodákhoz képest jóval kisebb súlyú volt. Egy másik lehetőség, hogy inkább fiatal egyedekre vadászott, mint kifejlett felnőttekre.
A kutatók más javaslatokat is tettek. Robert T. Bakker a rövid fogakat egy fűrész fogazatához hasonlította. Ez a fűrészszerű vágóél a felső állkapocs hosszában fut végig, és a zsákmányba fúródhatott. Ez a fajta állkapocs lehetővé tenné a vágó támadásokat sokkal nagyobb zsákmány ellen, azzal a céllal, hogy meggyengítsék az áldozatot.
Egy másik vizsgálat kimutatta, hogy a koponya nagyon erős, de viszonylag kis harapóerővel rendelkezik. A szerzők szerint az Allosaurus a koponyáját baltaként használta a zsákmány ellen, nyitott szájjal támadva, fogaival felhasította a húst, és a csontok szétszakadása nélkül tépte el azt.
Azt javasolták, hogy különböző stratégiákat lehet alkalmazni a különböző zsákmányok ellen. A koponya elég könnyű volt ahhoz, hogy kisebb és mozgékonyabb ornithopodák ellen támadhasson, de elég erős volt a nagyobb zsákmányok, például a stegosaurusok és a sauropodák elleni nagy erejű lesből támadáshoz.
Elképzeléseiket más kutatók megkérdőjelezték, akik nem találtak modern példát baltás támadásra. Valószínűbbnek tartották, hogy a koponya azért volt erős, hogy elnyelje a küzdő zsákmány által okozott feszültséget.
Az eredeti szerzők megjegyezték, hogy magának az Allosaurusnak nincs modern megfelelője, így a modern "baltás támadó" hiánya nem volt jelentős. Úgy vélték, hogy a fogsor jól alkalmazkodott egy ilyen támadáshoz, és hogy a koponyán lévő csuklók (ízületek) segítettek a stressz csökkentésében.
Egy másik lehetőség a nagy zsákmányok kezelésére, hogy az Allosaurushoz hasonló theropodák "húsevők" voltak, amelyek képesek voltak élő szauropodák húsából harapni, ami elegendő volt a ragadozó számára, hogy ne kelljen a zsákmányt azonnal megölnie. Ez a stratégia lehetővé tehette, hogy a zsákmány felépüljön, és később újra táplálkozhasson.
Egy másik elképzelés szerint az ornithopodákat - a leggyakoribb elérhető zsákmányt - úgy tudták megfékezni, hogy az Allosaurus megragadta a zsákmányt a mellső végtagjaival, majd a torkon harapva összezúzta a légcsövet. Az elülső végtagok erősek voltak, és képesek voltak a zsákmányt lefogni, a karmok csuklója pedig arra enged következtetni, hogy a karmokat horogra lehetett akasztani.
Az Allosaurus koponyájának alakja a binokuláris látást 20°-os szélességre korlátozta, ami valamivel kevesebb, mint a modern krokodiloké. A krokodilokhoz hasonlóan ez is elegendő lehetett a zsákmány távolságának megítéléséhez és a támadások időzítéséhez. A látómezőjük hasonló szélessége arra utal, hogy az alloszauruszok a modern krokodilokhoz hasonlóan lesből vadászó állatok voltak.
Végül, az Allosaurus végsebességét 30-55 kilométer/órára (19-34 mérföld/óra) becsülték.
Allosaurus és Stegosaurus csontvázak, Denveri Természeti és Tudományos Múzeum
Allosaurus koponyaöntvény elölnézetben a berlini Museum für Naturkunde gyűjteményében.
Cleveland-Lloyd felfedezések
A Utah állambeli Emery megyében található Cleveland-Lloyd dinoszaurusz-kőfejtő néven ismert fosszília-lelőhelyet 1927-ben ismerték, de a nagyobb műveletek csak 1960-ban kezdődtek meg. Közel 40 intézmény erőfeszítésével 1960 és 1965 között több ezer csont került elő. A kőfejtő a sok Allosaurus-maradvány, a példányok állapota és az ősi eredetről való tudatlanságunk miatt nevezetes. Becslések szerint legalább 46 A. fragilis maradványait találták meg ott, legalább 73 dinoszaurusz közül. Az ott talált fosszíliák disartikuláltak (különállóak) és jól keveredtek.
A keletkezésére vonatkozó javaslatok között szerepel, hogy az állatok elakadnak egy mocsárban, csapdába esnek a mély sárban, áldozatul esnek a szárazság okozta pusztulásnak egy víznyelő körül, vagy csapdába esnek egy forrásból táplálkozó tóban vagy szivárgóban. Az okoktól függetlenül a nagy mennyiségű, jól megőrződött Allosaurus-maradványok miatt az állat az egyik legismertebb theropoda. Szinte minden korú és méretű egyedet találtak, az 1 méternél kisebbtől a 12 méteres hosszúságig.
Fajok
Az Allosaurusnak öt elismert faja van:
- A. fragilis
- A. tendagurensis
- A. atrox
- A. europaeus
- A. jimmadseni
Média
Az Allosaurus, akárcsak a Tyrannosaurus, a populáris kultúrában a nagy, húsevő dinoszauruszok kvintesszenciájává vált.
Gyakori dinoszaurusz a múzeumokban. Számos múzeum működött együtt a Cleveland Lloyd dinoszaurusz kőfejtőjében végzett ásatásokon. 1976-ra három kontinens nyolc országának múzeumai rendelkeztek Cleveland-Lloyd alloszaurusz anyaggal vagy öntvényekkel. Az Allosaurus Utah állam hivatalos "állami fosszíliája".
Az Allosaurus az első számú ragadozó Arthur Conan Doyle 1912-es regényében, Az elveszett világban és annak 1925-ös filmadaptációjában, az első olyan egész estés mozifilmben, amelyben dinoszauruszok szerepelnek.
Az Allosaurus volt a főszereplő dinoszaurusz az 1956-os Az üreges hegy szörnye és az 1969-es Gwangi völgye című filmekben. A Gwangi Allosaurusnak van feltüntetve, bár Ray Harryhausen a lény modelljét Charles R. Knight Tyrannosaurus ábrázolásán alapozta. Az Allosaurus szerepelt a BBC 1999-es Walking with Dinosaurs című televíziós sorozatának második epizódjában és az azt követő The Ballad of Big Al című különkiadásban, amely a "Big Al" példány életéről spekulált, amint az a csontvázán található számos sérülés és patológia alapján kiderült.
Allosaurus-modell a lengyelországi Bałtówban.
Kérdések és válaszok
K: Mi volt az Allosaurus?
V: Az Allosaurus egy nagy theropoda dinoszaurusz volt a jura korból, egy ragadozó húsevő.
K: Milyen hosszú volt az Allosaurus átlagosan?
V: Az Allosaurus átlagosan 8,5 méter hosszú volt.
K: Lehetett az Allosaurus hosszabb 12 méternél (39 láb)?
V: Igen, egyes maradványok arra utalnak, hogy több mint 12 méteres (39 láb) hosszúságú lehetett.
K: Mekkora volt az Allosaurus súlya?
V: Az Allosaurus 2,3 tonnát nyomott.
K: Mit evett az Allosaurus?
V: Az Allosaurus valószínűleg nagy növényevő dinoszauruszokat és talán más ragadozókat is zsákmányolt.
K: Mi volt a leggyakoribb nagyragadozó, amelyet az észak-amerikai Morrison-formációban találtak?
V: Az Allosaurus volt a leggyakoribb nagyragadozó, amelyet az észak-amerikai Morrison Formációban találtak.
K: Volt bizonyíték arra, hogy az Allosaurus falkában vadászott?
V: Igen, egyes paleontológusok szerint az Allosaurus együttműködő magatartást tanúsított, és falkában vadászott.
Keres