Rák-köd
A Rák-köd (katalógusjelzéssel M1, NGC 1952, Taurus A) egy szupernóva-maradvány és "pulzárszél-köd" a Bika csillagképben. A ködöt John Bevis figyelte meg 1731-ben; megfelel egy fényes szupernóvának, amelyet kínai és iszlám csillagászok 1054-ben jegyeztek fel. William Parsons csillagász 1840-ben adta neki a mai nevét.
A köd körülbelül 6500 fényévre (2 kpc) van a Földtől. Átmérője 11 ly (3,4 pc), és másodpercenként körülbelül 1500 kilométeres sebességgel tágul. A Tejútrendszer galaxis Perseus-karjának része.
A köd közepén található a Rák pulzár, egy 28-30 km átmérőjű neutroncsillag (vagy neutronok forgó gömbje), amely másodpercenként 30,2-szeres forgási sebességgel bocsát ki sugárzási impulzusokat a gammasugárzástól a rádióhullámokig. A köd volt az első csillagászati objektum, amelyet történelmi szupernóva-robbanással azonosítottak.
A köd sugárzási forrásként szolgál a közte és köztünk lévő égitestek tanulmányozásához. Az 1950-es és 1960-as években a Nap koronáját térképezték fel a Rák áthaladó rádióhullámainak megfigyelései alapján, 2003-ban pedig a Szaturnusz Titán nevű holdjának légkörének vastagságát mérték, mivel az elzárta a ködből érkező röntgensugarakat.
Az SN 1054 felhős maradványait ma Rák-köd néven ismerjük. A ködöt Messier 1 vagy M1 néven is emlegetik, mivel 1758-ban ez volt az első Messier-objektum, amelyet katalogizáltak.
Energiaszintek
Korábbi elemzések kimutatták, hogy 30 keV feletti röntgen- és gammasugárzás esetén a Rák a legerősebb tartós forrás az égbolton. Fluxusa (energia-kibocsátása) 1012 eV fölött volt ismert.
A legújabb munkák azonban kimutatták, hogy az energiaszintek sokkal magasabbak, mint korábban gondolták. A tudósok több mint 100 GeV (gigaelektronvolt) - a látható fénynél 100 milliárdszor nagyobb energiájú - sugárzást találtak.
Eredet
A Rák-köd keletkezése megfelel a fényes SN 1054 szupernóvának, amelyet a kínai csillagászok Kr.u. 1054-ben jegyeztek fel. Magát a Rák-ködöt először 1731-ben John Bevis figyelte meg. A ködöt 1758-ban Charles Messier önállóan fedezte fel újra, amikor egy fényes üstököst figyelt meg. Messier az üstökösszerű objektumok katalógusának első bejegyzéseként katalogizálta. Rosse grófja 1848-ban a Birr kastélyban figyelte meg a ködöt, és az objektumot Rák-ködnek nevezte, mert egy róla készített rajza úgy nézett ki, mint egy rák.
A 20. század elején a csillagködről néhány év különbséggel készült korai fényképek elemzéséből kiderült, hogy a köd tágul. A tágulást visszavezetve kiderült, hogy a köd körülbelül 900 évvel ezelőtt válhatott láthatóvá a Földön. Történelmi feljegyzésekből kiderült, hogy 1054-ben kínai csillagászok egy új, nappal is láthatóan fényes csillagot jegyeztek fel az égbolt ugyanezen részén. Tekintettel a nagy távolságra, a kínaiak által megfigyelt nappali "vendégcsillag" csakis egy szupernóva lehetett - egy hatalmas, felrobbanó csillag, amely kimerítette a magfúzióból származó energiakészletét, és magába omlott.
A történelmi feljegyzések legújabb elemzései szerint a Rák-ködöt létrehozó szupernóva valószínűleg áprilisban vagy május elején jelent meg, és júliusra érte el maximális fényességét, amely -7 és -4,5 magnitúdó között volt (fényesebb, mint a Hold kivételével minden más fényességű égitest az éjszakai égbolton). A szupernóva az első megfigyelés után még körülbelül két évig volt látható szabad szemmel. A távol-keleti és közel-keleti csillagászok 1054-ben feljegyzett megfigyeléseinek köszönhetően a Rák-köd lett az első csillagászati objektum, amelyről felismerték, hogy szupernóva-robbanáshoz kapcsolódik.
Média lejátszása A Rák-köd NASA videója
Kérdések és válaszok
K: Mi az a Rák-köd?
V: A Rák-köd egy szupernóva-maradvány és "pulzárszél-köd" a Bika csillagképben. Először John Bevis figyelte meg 1731-ben, és megfelel egy fényes szupernóvának, amelyet kínai és iszlám csillagászok 1054-ben jegyeztek fel.
K: Milyen messze van a Rák-köd a Földtől?
V: A Rák-köd körülbelül 6500 fényévre (2 kpc) van a Földtől.
K: Mi található a köd közepén?
V: A köd középpontjában a Rák-porlasztó csillag található, amely egy neutroncsillag, amely másodpercenként 30,2-szeres forgási sebességgel bocsát ki sugárzási impulzusokat a gammakitörésektől a rádióhullámokig.
K: Ki adta a nevét?
V: William Parsons csillagász 1840-ben adta a jelenlegi nevét.
K: Galaxisunk melyik részéhez tartozik?
V: A Rák-köd a Tejútrendszer galaxisunk Perseus-karjához tartozik.
K: Milyen gyorsan tágul?
V: A köd másodpercenként körülbelül 1500 kilométeres sebességgel tágul.
K: Milyen módon használták fel a tudósok az objektum megfigyeléseit kutatási célokra?
V: A tudósok a Nap koronájának feltérképezésére, a Szaturnusz Titán nevű holdja légkörének vastagságának mérésére és a köztünk lévő égitestek tanulmányozására használták az objektum megfigyeléseit.
