A commedia dell'arte az improvizációs színház egyik formája, amely a 16. században kezdődött Olaszországban. A 17. században is népszerű volt, és ma is népszerű.

A címet nehéz lefordítani. A közeli fordítás a "kézműves komédia". Ez a commedia dell'arte all'improvviso, azaz "az improvizáció komédiája" rövidítése.

A Commedia dell'arte darabjait gyakran egy kis színészcsoport adta elő, akik körbeutaztak és a városok terein léptek fel. A színészek egy kalapot adtak körbe, hogy az emberek pénzt dobjanak bele.

A legkorábbi ismert társaság 1545-ben volt Padovában. A XVII. század fordulójára már több társulat (színészcsoport) létezett, mint például a Gelosi, a Confidenti és a Fedeli. Egyes társulatok népszerűek voltak a külföldi udvarokban, különösen Franciaországban, ahol a commedia képei ismert művészek kedvenc témájává váltak.

A színészek gyakran viseltek maszkot. A történetek gyakran az emberek ravaszságáról szóltak. A történetekben fontos szerepet játszott az éhség, a szerelem és a pénz. Több olyan szereplő is volt, aki gyakran szerepelt sok történetben. Ezeket nevezzük "törzsfiguráknak". Példák a Commedia dell'arte alapszereplőire: Harlekin, Pantalone, Arlecchino, Colombina, Pulcinella, Pierrot, Scaramuccia.

A commedia dell'arte számos országban nagy hatással volt a színházi darabokra. A Nagy-Britanniában és más országokban a gyerekek körében népszerű bohóctréfák hasonlóak a Commedia dell'arte-hoz. Ezeknek is vannak állandó szereplőik: Punch, Judy, a krokodil, a rendőr stb.

Történeti környezet és működés

A commedia dell'arte mozgó társulatok munkája a 16–18. században vált jellegzetessé: kisebb csoportok állandó, rugalmas repertoárral járták a városokat, piactereket és udvarokat. Az előadások gyakran szabadtéren, improvizált színpadon zajlottak, de a népszerű társulatokat meghívták a királyi és főúri udvarokba is. A műsor jellemző eleme volt a canovaccio (vázlatos szcenárió), amelyről a szereplők szabadon, improvizálva alakították ki a jelenetet.

Játéktechnika, fogások és hagyományos elemek

A commedia technikájának alapja az improvizáció, a fizikai komédia és az előre begyakorolt rögtönzött jelenetek, az úgynevezett lazzi (komikus, variálható rövid jelenetek vagy poénok). A karakterek markáns mozgás- és beszédmintái, valamint a maszkok és jelmezek erősítik a típus-karaktereket. Gyakoriak a pantomimszerű jelenetek, gyors jelmezcserék és színpadi ügyességet igénylő mutatványok.

Maszkok, jelmezek és szerepek

A maszkok (la maschera) fontosak voltak: néhány szerep mindig maszkot viselt (például Pantalone vagy Arlecchino), míg más szereplők (különösen a fiatal szerelmes párok) általában arcnélküliek maradtak, hogy kifejezőbbek legyenek érzelmeikben. A jelmezek gyakran hangsúlyozták a társadalmi státuszt vagy a karakter jellegzetességét (zsugori kereskedő, pompa a katonánál, ravasz szolgáló stb.).

Főbb törzs- és típusfigurák

  • Pantalone – általában idős, gazdag velencei kereskedő; zsugori, hatalmaskodó, gyakran ellenség a fiatalok szerelmének.
  • Arlecchino (Harlekin) – fürge, rafinált szolgáló, aki tréfáival és ügyességével oldja meg a bonyodalmakat; jellemző a foltos ruhája és gyors, akrobatikus mozgása.
  • Il Dottore – a hamis tudós, aki szélsőségesen pedáns, latin kifejezéseket használ és gyakran nevetségessé válik; főként Bologna egyfajta figura.
  • Il Capitano – a büszke, félig fiktív katonatiszt, aki sokat dicsekszik bátorságával, de gyakran gyáva és bohózatossá válik.
  • Colombina – ravasz, gyakran kacér szolgálólány, aki okosabb a gazdáinál; időnként nem hord maszkot, így arckifejezése is fontos része a játékának.
  • Pulcinella – Nápolyi eredetű figura, görbe orral és különös hanggal; komikus, néha szatirikus, könnyen válik népi hős alakjává.
  • Pierrot / Pedrolino – a szerelmes, mélabús bohóc, aki ártatlanabb és érzékenyebb, mint a harsányabb figurák.
  • Scaramuccia (Scaramouche) – gyakran csaló vagy ügyes bajkeverő, a pantomim és a szóvirtuozitás művelője.

Női szerepek és színésznők

A commedia egyik fontos változása volt, hogy a 16. századtól kezdve nők is játszhattak színpadon – ez eltért sok más európai gyakorlatától. Jelentős színésznő például Isabella Andreini, a Gelosi társulat sztárja, akinek előadásművészete és irodalmi tevékenysége hozzájárult a női szerepek megerősödéséhez.

Hatás és örökség

A commedia dell'arte jelentős hatást gyakorolt a későbbi európai színházra: motívumai, szereptípusai és improvizációs technikái megjelentek a francia és angol színpadon, hatottak Molière-re, később pedig Carlo Goldoni is a velencei színház megújítójaként dolgozott a commedia hagyományainak átírásán és a színpadi realizmus felé terelésén. A commedia elemei tovább élnek a modern fizikai komédiában, pantomimben, farsangi hagyományokban és a populáris kultúrában.

Kapcsolódó műfajok és továbbélések

A commedia befolyása érződik az opera buffa kialakulásában, a karakterkomédiákban és a bábjátékokban is. Az angol Punch and Judy-bábjátékok, illetve más népi komikus hagyományok sok ponton mutatnak rokonságot a commedia felfogásával és alakjaival – erről szól a cikkben említett párhuzam a Nagy-Britanniában ismert bohóctréfákkal.

Összefoglalás

A commedia dell'arte több szempontból is kulcsfontosságú volt a modern európai színház kialakulásában: típusfiguráival, improvizációs technikáival és mozgó társulataival hozzájárult a populáris és udvari színjátszás formáinak gazdagodásához. Ma is élő hagyományként jelenik meg színházi rekonstrukciókban, oktatásban és a kortárs fizikai színházban.