Claudio Monteverdi — kora barokk zeneszerző: Orfeo, Vespera, madrigálok

Monteverdi egy patikus és egy orvos fia volt. Fiatalon nagyon tehetséges volt, és mindössze 15 éves volt, amikor kiadta első zeneműveit. E kotta bevezetőjében azt írja, hogy zenetanára Marc' Antonio Ingegneri, a cremonai székesegyház maestro di cappella-ja volt. Nem találunk semmit, ami arra utalna, hogy a székesegyház kórusában énekelt volna. Valószínűleg magánórákat vett. Kompozíciót, éneklést és vonós hangszereken, például brácsán és viola da braccio hangszeren való játékot tanult. Több kompozícióját is kiadták Velencében. Mire megkapta első állását, már két könyvet adott ki madrigálokból.

Első munkahelye a mantovai herceg udvarában volt. Mantovában volt egy kiváló zenészekből álló kis zenekar. A zenei vezető a híres Giaches de Wert volt. Monteverdi sok híres költőt megismert, és a nem messze fekvő Ferrarában is voltak híres énekesek.

Monteverdinek eleinte rosszul fizetett állása volt. Az egyik udvari zenész lányát vette feleségül a vonószenekarban. Monteverdi hamarosan ismertté vált. Több kompozícióját elküldte, hogy Ferrarában előadják, és a herceggel tartott, amikor annak serege a törökök ellen harcolt.

A fiatal Monteverdi új zenei stílust alakított ki. A régi stílus a prima pratica ("első gyakorlat"), az új stílus pedig a seconda pratica ("második gyakorlat") nevet kapta. A prima pratica-t továbbra is használták az egyházi zenében. Ebben a stílusban a zenét fontosabbnak tartották, mint a szöveget. Ez azt jelentette, hogy a zene nagyon kontrapunktikus lehetett, egyszerre több dolog ment végbe, így a szavakat nem lehetett tisztán hallani. A seconda pratica-ban viszont a szavak fontosabbak voltak a zenénél, azaz fontos volt, hogy minden szót tisztán hallani lehessen, és a zenének elég egyszerűnek kellett lennie ahhoz, hogy ez megtörténhessen. Ez különösen fontos volt az operában és a madrigálokban.

A zenészek között sok vita alakult ki e két kompozíciós stílusról, és talán ez az oka annak, hogy Monteverdi 3. és 4. madrigálkönyve között 11 év különbség volt. Orfeo című operáját (1608) legalább kétszer előadták az udvarban, és többször Salzburgban. Monteverdi Európa-szerte kezdett híressé válni.

Monteverdi visszament Cremonába. Felesége meghalt, három kisgyermekükkel együtt hagyta őt. Ez szörnyű tragédia volt Monteverdi számára, és nem akart visszamenni Mantovába, de a herceg írt neki, hogy vissza kell jönnie, hogy zenét szolgáltasson Francesco Gonzaga herceg és Savoyai Margit esküvőjére.

Monteverdi visszatért Mantovába, ahol megkomponálta Arianna című operáját. Az előadás nagy sikert aratott, és a közönséget könnyekig meghatotta Arianna siratóének zenéje. Ez a dal az opera egyetlen olyan része, amely nem veszett el.

Bár Monteverdi hírneve egyre nőtt, sok vitája volt a munkaadójával. Végül újabb állást talált, ezúttal egyházzenészként, Velence legnagyobb templomában. Monteverdinek nehéz útja volt Mantovából Velencébe. Útközben útonállók rabolták ki az utasokat. Velencébe 1613 októberében érkezett meg.

A velencei San Marco (Szent Márk-templom) maestro (zeneigazgató) állása talán a legfontosabb egyházzenészi állás volt egész Európában. A zene azonban rossz állapotban volt, mert a korábbi zeneigazgatók nem voltak túl jók. Monteverdi elkezdte újjászervezni az ottani zenét: új kottákat vásárolt a könyvtárba, és új zenészeket szerzett. Az év során sok különleges ünnepnapra kellett zenét komponálnia. Jó munkát végzett, és 1616-ban fizetését 400 dukátra (kb. 44,28 uncia arany, mai értéken kb. 73 500 USD) emelték. A mantovai herceg valószínűleg mérges volt, hogy elvesztett egy ilyen jó zenészt. Mégis felkérte Monteverdit, hogy írjon neki zenét. Monteverdinek valószínűleg engedelmeskednie kellett, hiszen még mindig mantuai polgár volt (Itália csak több mint két évszázaddal később vált egy országgá). Mantovában fontos eseményekre, például esküvőkre és karneválokra írt zenét.

1619-re Monteverdi kiadta hetedik madrigálkönyvét. Ezután azonban kevesebb zenét kezdett kiadni. Talán azért, mert annyira elfoglalt volt, vagy talán azért, mert már nem volt szüksége arra, hogy hírnevet keressen. Valószínűleg rengeteg egyházi zenét írt, amelyek mára elveszetté váltak.

Az 1620-as években folytatta munkáját Velencében, bár lehet, hogy más munkákat is megpróbált szerezni. Hobbija az alkímia volt. Ő fogadta a zeneszerzőt, Heinrich Schützet, aki másodszor is ellátogatott Velencébe. Miután a mantovai herceg 1626-ban meghalt, Monteverdi kevesebb zenét írt Mantova számára. Éves fizetést kellett volna kapnia tőlük, de gyakran nem kapta meg. Mantovában háború volt, sok épületet leromboltak, és a megszálló seregek pestist hoztak. Monteverdi 1632-ben lett pap. Nem világos, hogy ezt azért tette-e, mert valóban vallásos volt, vagy úgy gondolta, hogy ez segíti a karrierjét.

Velencében 1637-ben indult el a nyilvános operajátszás. Monteverdi, aki ekkor már a 70-es éveiben járt, Velencének írt operákat. Az Il ritorno d'Ulisse in patria (1640) és a L'incoronazione di Poppea (1642) alkotja pályája fényes végét. Ezen opera bemutatása után hat hónapos lombardiai és mantovai utazást tett, ahol ismét az udvarnál kellett vitatkoznia, hogy nem kapja meg a nyugdíját. Miután visszatért Velencébe, kilenc napig betegeskedett, majd meghalt.