Rakománykultuszok (cargo-kultuszok): Melanézia és Új-Guinea vallási jelensége
Teherszállítmány-kultusz több vallás elnevezése. A fogalom az angol „cargo cult” kifejezés magyar fordítása; a jelenség különösen ismert Melanéziában és Új-Guineában, ahol számos rakománykultusz alakult ki. Ezek a mozgalmak akkor kezdtek megjelenni, amikor a törzsi társadalmak találkoztak a nyugati civilizációval és annak anyagi kultúrájával. Amikor az első kapcsolatfelvétel megtörtént, a helyi közösségek nyugati gyártmányú termékeket, például rádiókat és egyéb modern árucikkeket láttak. Ezeket a dolgokat gyakran rakománynak nevezték. A törzsek nem értették, hogyan működnek ezek a gyártott tárgyak, és azt sem, milyen gazdasági és technikai folyamatok előzik meg előállításukat.
Eredet és történeti háttér
A jelenség felerősödött a gyarmatosítás és különösen a második világháború idején, amikor a Csendes-óceán térségében intenzív katonai jelenlét, légi szállítmányok és gyors technológiai változások jelentek meg. A háború idején érkezett nagy mennyiségű ellátmány, valamint a katonai személyzet és felszerelés látványa sok helyi lakost arra ösztönzött, hogy kapcsolatot keressenek a rakomány forrásával. Az első teherszállító kultuszokat Új-Guineában, valamint Mikronéziában, Melanéziában és a Csendes-óceán nyugati részének más területein dokumentálták.
Hiedelmek és rituálék
A rakománykultuszok követői gyakran úgy vélik, hogy a rakományt istenségeik vagy őseik hozták létre, és hogy ezek az anyagi javak eredetileg a közösség számára készültek, de végül külföldi telepesek, katonák vagy üzletemberek birtokába jutottak. Ennek következtében a kultuszok célja gyakran az, hogy a külföldiek hozzáférését korlátozzák, míg a helyi közösség több rakományhoz jusson; rituáléik ezért a javak visszaszerzését vagy a rakomány szellemi forrásával való kapcsolat újjáélesztését célozzák.
- Gyakori rituálék közé tartozik a nyugati viselkedés és technológia utánzása: parádék, katonai egyenruhák, kiképzési gyakorlatok, illetve műrepülőterek és modellek építése.
- Elterjedt volt a fa- vagy képzeletbeli rádiók és repülőgépek készítése, amellyel a hívek a repülők és rakományok vonzását remélték.
- Egyes mozgalmaknál közösségi szertartások, áldozatok és imák kapcsolódtak a rakományhoz, míg mások vezetők—próféták vagy karizmatikus személyek—köré szerveződtek.
Antropológiai és társadalmi értelmezések
Az antropológusok a rakománykultuszokat a gyarmati és posztgyarmati kontextusok kritikájaként, valamint millenáris, üdvözülést ígérő mozgalomként értelmezik. A szakirodalom hangsúlyozza, hogy ezek a mozgalmak nem pusztán naiv vagy téves értelmezések: reakciók a gazdasági egyenlőtlenségre, a hagyományos társadalmi rend felbomlására és a modernitás egyenlőtlen elérésére. Sok kutató rámutat arra is, hogy a „cargo-kultusz” kifejezés az angol nyelvű irodalomban vált ismertté, és a fogalom használata időnként pejoratív vagy leegyszerűsítő lehet; ma már sokan a „cargo mozgalmak”, „teherszállítmány-vallások” vagy egyszerűen „millenáris mozgalmak” kifejezéseket részesítik előnyben.
Jelentősebb példák
Több jól dokumentált példája ismert ennek a jelenségnek. A legismertebbek közé tartozik a Tanna szigetén működő John Frum mozgalom (Vanuatu), amely a második világháború után alakult és az amerikaiakhoz és a katonai rakományhoz kötődő üdvözülést ígérte; a mozgalom tagjai gyakran viselkedtek úgy, mintha amerikai katonák lennének, és rituáléikban a rakomány visszahozatalát várták. Egyes közösségek szó szerint azokat az amerikaiakat tekintették áhítattal, akik a szállítmányt hozták; a Tanna szigetén található csoportokra ez jellemző volt, és ezért gyakran említik őket a cargo-kultuszok kapcsán (Vanuatun).
Egy másik híres jelenség a Tanna-szigeten kialakult, a Prince Philip Movement-ként ismert kultusz, amely a brit uralkodóház egyes tagjaihoz fűződő különös hiedelmeket foglalja magába. Ezek a példák jól tükrözik azt, hogy a rakománykultuszok sokszor specifikus helyi történetekből, személyekből és történésekből táplálkoznak.
Mai jelentőség és örökség
Számos rakománymozgalom máig fennmaradt, átalakult formában vagy turistacélú rituálékkal kiegészülve. Egyes közösségek számára ezek a hagyományok fontos identitásképző tényezők, másoknál a mozgalmak politikai vagy társadalmi elégedetlenséget fejeznek ki. Az antropológiai kutatás ma is foglalkozik azzal, hogy miként lehet ezeket a jelenségeket megérteni anélkül, hogy leegyszerűsítő, leereszkedő magyarázatokat adnánk rájuk.
Összességében a rakománykultuszok olyan komplex társadalmi és vallási jelenségek, amelyek a kulturális érintkezés, a modernizáció és a kolonializmus hatására alakultak ki, és amelyek tanulmányozása fontos betekintést nyújt abba, hogyan dolgozzák fel az emberek a nagy történelmi és gazdasági változásokat.
John Frum teherszállító kultuszának szertartási keresztje, Tanna sziget, Új-Hebridák (ma Vanuatu), 1967
Kapcsolódó oldalak
- Vailala Madness - egy 1919 és 1922 között működő teherszekta, valószínűleg az első dokumentált teherszekta.
- Ghost Dance - hasonló mozgalom, amely akkor történt, amikor az amerikai őslakosok kapcsolatba kerültek az európai telepesekkel.
Kérdések és válaszok
K: Mi az a teherszekta?
V: A cargo kultusz egy vallási mozgalom, amely akkor kezdődött, amikor a melanéziai és új-guineai törzsi társadalmak kapcsolatba kerültek a nyugati civilizációval.
K: Miért hívják őket cargo kultuszoknak?
V: Azért hívják őket rakománykultuszoknak, mert a törzsi népek a nyugati gyártmányú árukat, például a rádiókat, rakománynak nevezték.
K: Mit utánoznak a cargo kultuszok tagjai?
V: A cargo-kultuszok tagjai a nyugatiak általuk látott viselkedését utánozzák, abban a reményben, hogy néhány szellem még több cargo-t küld nekik.
K: Hol dokumentálták az első cargo szektákat?
V: Az első teherszállító kultuszokat Új-Guineában, valamint Mikronézia és Melanézia más országaiban és a Csendes-óceán nyugati részén dokumentálták.
K: Mit hisznek a rakománykultuszok tagjai a rakományról?
V: A cargo-kultuszok tagjai úgy vélik, hogy a rakományt az istenségeik és őseik teremtették, és hogy az a cargo-kultusz tagjai számára készült, de az idegeneké.
K: Miért történnek a cargo szekták erőfeszítései és rituáléi?
V: A cargo kultuszok erőfeszítései és rituáléi azért történnek, hogy a külföldiek kevesebbet kapjanak ezekből az árukból, a kultusz tagjai pedig többet.
K: Mit imádnak a Vanuatun található Tanna szigetén működő teherszállító szekta tagjai?
V: A Vanuatu Tanna szigetén található teherszállítmány-kultusz tagjai az amerikaiakat imádják, akik a szállítmányt hozták.
