Canonic Variations on "Vom Himmel hoch da komm' ich her"

A kompozíció története

1747 júniusában Bach tagja lehetett a "Correspondierde Societät der Muscialischen Wissenschaften" (Zenetudományok levelező társasága). Bach belépésekor 14 tagot számlált a társaság. A társaság tanulmányozta és ösztönözte a lipcsei embereket a zeneszerzésre. A taggá válás megünneplésére Bach a társaságnak ajándékozta a Kánon-variációk egy változatát, valamint egy Elias Gottlob Haussmann által festett portrét is. A portrén Bach egy másik, sok kánont használó kompozíció másolatát tartja a kezében.

A "Von Himmel Hoch" öt variációja nem a szokásos zenei értelemben vett variációk. Nem a téma öt, díszítéssel ellátott változatáról van szó. Ezek öt tétel, amelyek mindegyike kánont használ a zene felépítésére. Bach élete utolsó éveiben több olyan művet is komponált, amelyek kánonokra épültek. Ebből az időszakból több műve is kánon, köztük a Clavier-Übung III. és IV. részének orgonadarabjai, a csembalóra írt Goldberg-variációk, a Zenei áldozat és a Fúga művészete.

A kánonvariációk a "Von Himmel hoch, da komm ich her" című karácsonyi himnuszon alapulnak. A szöveget és a dallamot Luther Márton 1539-ben komponálta. Bach már korábban is használta a korált (himnusz dallamát). Elhangzik a karácsonyi oratóriumában, a Magnificatban, és több orgonaprelűdben, köztük az Orgelbüchlein (Kis orgonakönyv) rövid prelúdiumában, amely Nagy-Britanniában és más országokban minden karácsony este a rádióban és a televízióban hallható a cambridge-i King's College világhírű énekes istentiszteletének végén.

A zene

Öt változat létezik:

I. variáció

Ez egy kétrészes kánon a jobb és a bal kéz között. Ez egy "kánon az oktávban", mert a második rész egy oktávval lejjebb kezdődik, mint az első rész. A kezek különböző manuálokon játszanak, így másfajta hangzást tudnak produkálni, mint egy duett két hangszer között. A korál dallama (cantus firmus) a pedálokon szólal meg. Hosszú hangokban szólal meg, másfél ütemnyi hézaggal az egyes frázisok között. A kánon zenéje, amelyet a kezek játszanak, részben úgy hangzik, mint a korál formája. Hat lefelé haladó hanggal kezdődik. Bach talán szándékosan tette ezt, hogy Krisztus földre szállását sugallja. Ez a fajta "szimbolizmus" vagy "szófestés", amelyben a zene tényleges hangjegyei a szavak jelentését mutatják (vagy azt, hogy mik voltak a szavak az eredeti himnuszban), nagyon gyakori Bach zenéjében és sok más korabeli zenében.

Variáció II

Ismét van egy kánon a kezek között és a pedálokban a korál dallama. Ez szigorú háromszólamú írás (minden kéz egyszerre csak egy-egy hangot játszik, mintha dallamhangszerre szólna). Ezúttal "kánon az ötödiknél" (a jobb kéz a C-n kezdődik, a bal kéz fél ütemmel később imitálja az alatta lévő F-től kezdve). A kánon a korál első és második sorára épül. Amikor a kánon kezdete a végéhez közeledve visszatér, szinkópás. A legvégén a kezek egy felfelé haladó skálát játszanak. Bach ezt talán úgy értette, hogy úgy hangozzék, mintha az angyalok mennének fel a mennybe, vagy mintha a lélek menne felfelé.

III. variáció

A kánon ezúttal a bal kéz és a pedálok között van. A kánon többnyire tremolóban mozog, és a korál dallamára épül. A jobb kéz egy szabad dallamot játszik, és szintén a korál dallamát hosszú hangokban a csúcson.

IV. variáció

Ez a variáció új dallamot tartalmaz a jobb kézben (de általános formája részben a korál dallamából származik). Nagyon élénk (gyakran vannak benne demiszemiquaversek, különösen a vége felé), és nagyon szinkópás. A bal kéz alsó része ugyanazt a dallamot játssza kánonban, de csak fele olyan gyorsan mozog, mint a felső rész. Ezt nevezik "augmentációnak". A bal kéz felső része eközben egy szabadabb szólam. A pedálon a korál dallama hosszú hangokban szólal meg. Három ütemmel a vége előtt a BACH-motívumot halljuk a bal kézben. Ez az a négy hang, amelyet Bach gyakran használ nevének jelölésére.

V variáció

Az utolsó variáció egyre grandiózusabbá válik, és egy nagy tetőpontban ér véget. Jól működik, ha utolsó variációként játsszák (a középső variáció helyett, mint az autográf példányban).

A variáció elején a kánon egyszerűen a korál dallama. Ezt a jobb és a bal kéz játssza, de ezúttal a bal kéz fordítva (inverzió). Ez egy "kánon a hatodiknál" (a jobb kéz a C-n kezdődik, majd a bal kéz az alatta lévő E-n). Később kánon lesz belőle a harmadnál. A pedál egyszerűen basszus szólamot játszik (mint egy continuo hangszer).

A következő szakaszban a jobb kéz ("forte" (hangos) jelöléssel) gyors hangokon mozog, miközben a pedál a korál dallamát játssza, a bal kéz alsó része pedig kánonban, másodpercenként fordítva (a pedál a C-nél kezdődik, a bal kéz kánonját imitálja a B-nél kezdődően). Ezután a jobb és a bal kéz felcserélődik, és a kilencediknél kánon következik.

Az utolsó, forte jelzett részben a pedálszólam a korál dallamát fejjel lefelé játssza. A legvégén, amikor a zene a csúcspontra emelkedik, megismétli a koráldallam utolsó sorát, és a legmélyebb pedálhangon fejezi be: a legalsó C-n. A kezek eközben ugyanazon a manuálon játszanak. Van egy "stretto": az összes szólam gyorsan, egymás után kezdi a dallamot (vagy a dallam egy változatát). A legvégén ismét a BACH-motívumot halljuk.

Az 1747-es kiadás címlapja (előlap)


Thomaskirche, Lipcse, 1735

Következtetés

Bachról gyakran mondják, hogy "matematikai" zeneszerző. Ez a variációsorozat jó példa egy olyan zeneműre, amelyben Bach a zeneszerzés különböző technikáit próbálja bemutatni. Sok ügyességre van szükség ahhoz, hogy ilyen bonyolult kánonokat lehessen komponálni, és közben a zene jól is szóljon. A zene leírása nagyon bonyolultnak tűnhet, de a zenét anélkül is lehet élvezni, hogy megértenénk a komponáláshoz használt összes technikát. Ugyanakkor mindig lenyűgöző látni, hogy Bach hogyan rakta össze ezeket az ötleteket.