Mount St. Helens: Washington vulkánja és az 1980-as pusztító kitörés

Mount St. Helens — Washington híres vulkánja és az 1980-as pusztító kitörés részletes története, következményei, a nemzeti emlékmű és a természet újjáéledése.

A Mount St. Helens egy vulkán az Egyesült Államokban, Washington államban. Seattle-től 96 mérföldre (154 km) délre és az oregoni Portlandtől 53 mérföldre (85 km) északkeletre található. A vulkán a Cascade-hegységben található. A Cascade vulkáni ív része a Csendes-óceáni Tűzgyűrűben, amely több mint 160 aktív vulkánt foglal magában. Ez egy halálos vulkán.

A Szent Helén-hegyet először Louwala-Clough-nak nevezték, ami az amerikai őslakos Klickitat nép nyelvén "füstölgő" vagy "tűzhegyet" jelent. Ez a vulkán jól ismert a robbanásairól és lávafolyásairól. Leghíresebb vulkánkitörése 1980. május 18-án volt. 1982-ben Ronald Reagan amerikai elnök és az Egyesült Államok Kongresszusa létrehozta a Mount St. Helens Nemzeti Vulkáni Emlékművet, egy 110 000 hektáros (445 km²) területet a vulkán körül, amely egyben a Gifford Pinchot Nemzeti Erdő része.

Az 1980-as kitörés volt az Egyesült Államok történetének leghalálosabb és gazdaságilag legpusztítóbb vulkáni eseménye. 57 ember vesztette életét; 250 ház, 47 híd, 15 mérföldnyi vasútvonal és 185 mérföldnyi autópálya semmisült meg. A hatalmas törmeléklavinát a Richter-skála szerinti 5,1-es erősségű földrengés váltotta ki. Ez okozta a kitörést, amely a hegycsúcs magasságát 9 677 lábról (2950 m) 8 365 lábra (2550 m) csökkentette, és helyére egy 1 mérföld (1,6 km) széles, patkó alakú kráter került. A földrengést a földköpenyből hirtelen feltörő magma okozta. A törmeléklavina térfogata elérte a 0,7 köbmérföldet (3,1 köbkilométert).

Rövid áttekintés a kitörés előzményeiről és lefolyásáról

Az 1980-as kitörést hetekig tartó földrengés- és gőzkitörés-sorozat előzte meg: már március végén és áprilisban fokozódott a szeizmikus aktivitás, és a hegy déli oldalán egy nagy tűzhányói dudor (a nyereg felé tolódó „bulge”) kezdett kialakulni. 1980. május 18-án egy Richter 5,1-es rengés a felső peremről leszakította a hegycsúcs nagy részét, ami egy hatalmas lateral blast (oldalirányú robbanás) formájában kitört. A robbanás és a forró hamu- és gázfelhő a hegy észak felé eső lejtőit söpörte tisztára, és kilométerekre elpusztította az erdőt.

Következmények: hamu, lávafolyamok és laharok

A kitörés hatalmas hamufelhőt vetett az atmoszférába, amely elérte a troposzféra és a sztratoszféra határát — a hamuoszlop becslések szerint több tízezer méter magasra emelkedett. A finom hamu több államra hullott, és Kanada egyes részein is kimutatható volt. A kitörés olvadt vizet és hó- illetve jégtakarót is megolvasztott, ami több nagy lahar-t (vulkáni iszapos áradást) eredményezett; ezek pusztították a völgyeket és a közlekedési létesítményeket.

Spirit Lake különösen súlyosan megsérült: a tó vízszintje megemelkedett, a partjait fasorok és törmelék borították, és hatalmas fatömegek úsztak a víz felszínén (ún. log raft).

Emberi és gazdasági veszteségek

• Halálos áldozatok: 57 ember.
• Infrastruktúra: számos otthon, hidak, utak és vasútvonalak rongálódtak meg vagy semmisültek meg.
• Gazdasági kár: a közvetlen és közvetett anyagi veszteség több száz millió és becslések szerint körülbelül 1 milliárd dollár körüli volt az 1980-as években számolva.

Ökológiai hatások és hosszú távú helyreállítás

A kitörés hatalmas területen pusztította el az erdőt és a növénytakarót; sok völgyet mély hamu és törmelék borított. Ugyanakkor az esemény egyedülálló lehetőséget teremtett az ökológiai kutatások számára: tudósok évtizedeken át tanulmányozták a talajképződést, fajok újratelepülését és az ökoszisztéma helyreállítási folyamatait. Az érintett területek ma is láthatók a természetes újjáépülés különböző stádiumaiban.

Monitorozás és a vulkán jelenlegi állapota

A Mount St. Helens azóta is aktívnak számít. Az USGS (United States Geological Survey) és a helyi vulkanológiai szervezetek folyamatos megfigyelést végeznek: szeizmikus érzékelők, gázmérések, deformációs mérések és műholdas megfigyelések segítik a kockázatfelmérést. 2004 és 2008 között kisebb, ún. kupaképző (dómépítő) kitörések zajlottak, amelyek új lávadómokat hoztak létre a kráter belsejében — ez is mutatja, hogy a vulkán továbbra is aktív.

Védett terület és látogatás

A Mount St. Helens Nemzeti Vulkáni Emlékmű és a hozzá tartozó területek ma védett természetvédelmi és tudományos zónák. A látogatók számára több tanösvény, kilátópont és információs központ (például a Johnston Ridge Observatory) nyújt tájékoztatást a kitörésről, az ökológiai helyreállításról és a vulkáni kockázatokról. A környék bejárásakor fontos betartani a biztonsági előírásokat és figyelni az aktuális lezárásokra, mivel a vulkán aktivitása időről időre változhat.

A Mount St. Helens története erőteljes emlékeztető az ember és a természet közötti viszony törékenységére, ugyanakkor példa arra is, hogyan válhat egy pusztító esemény fontos tudományos és oktatási erőforrássá.

Történelem

Az 1980-as kitörés előtt a Mount St. Helens Washington állam ötödik legmagasabb csúcsa volt. A csúcs több mint 5 000 láb (1525 m) magasra emelkedett a bázisa fölé, ahol a körülötte lévő hegygerincekből kiemelkedik. Szimmetrikus kúp alakja és a csúcsát borító hó miatt emelkedett ki a környező dombok közül. Kúp alakja miatt "Amerika Fudzsi-hegyének" nevezték el, a híres Fudzsi-hegy után, amely Japán egyik jelképe.

Modern kitörések

Az 1980. május 18-án bekövetkezett nagy kitörést megelőző hónapokban számos jel utalt vulkáni tevékenységre. 1980. március 20-án a Mount St. Helens egy 4,2-es erősségű földrengés központja volt. A vulkánból március 27-én gőzkieresztés kezdődött. Április végére a vulkán északi oldala elkezdett megnőni.

Május 18-án egy második, 5,1-es erősségű földrengés következtében a vulkán északi falának egy hatalmas része összeomlott. Ez volt a történelem legnagyobb ismert törmeléklavinája. Csendes-óceáni idő szerint 8 óra 32 perckor a St. Helens belsejében felrobbant a magma. A vulkanikus robbanási index skálán a kitörés ötös osztályzatot kapott, ami megegyezik a Kr.u. 79-ben bekövetkezett híres Vezúv kitörésével.

A vulkánból több mint kilenc órán át tört ki hamu, amely 12-16 mérfölddel (20-27 km) a tengerszint fölé emelkedett a levegőben. Ezt a vulkánból felszálló felhőt "füstfelhőnek" nevezik. A vulkánból kiömlő, felhevült kőzetekből és gázokból álló piroklasztikus áramlás több mint 230 négyzetmérföld (600 km²) területen terjedt szét, elpusztítva növényeket és épületeket. A hamu körülbelül 95 km/órás (60 mérföld/óra) sebességgel terjedt kelet felé, és a hamu egy része 12:00 óra körül, azaz közel 3,5 órával a kitörés után elérte Idahót. Körülbelül 17:30-ra a hamufelhő egyre kisebb lett. Az éjszaka folyamán és az azt követő napokban is voltak kisebb kitörések.

A robbanásból származó forró gázok és kövek gyors mozgása mellett a Szent Helén-hegy északi oldalának összeomlása laharokat, azaz vulkáni iszapömléseket okozott. Ezek vulkáni hamu, olvadt jég és hó keverékei voltak. A láhárok sok mérföldet haladtak lefelé a Toutle és Cowlitz folyókon, hidakat romboltak le és sok fát pusztítottak el. A laharok összesen 3,9 millió köbméter (3,0 millió m3) anyagot szállítottak 17 mérföld (27 km) hosszan délre a Columbia folyóba.

A május 18-i St. Helens kitörés 24 megatonna hőenergiát szabadított fel. Több mint 0,67 köbkilométer (2,8 köbkilométer) hamu és egyéb anyag szabadult fel. A vulkán északi oldalának összeomlása következtében a St. Helens magassága mintegy 400 méterrel csökkent, és egy 1,6-3,2 km széles és 800 m mély vulkáni krátert hagyott maga után. A kitörés 57 embert, közel 7000 vadállatot (szarvas, jávorszarvas és medve), valamint egy halgazdaságból mintegy 12 millió halat ölt meg. Több mint 200 házat, 185 mérföld (300 km) autópályát és 15 mérföld (24 km) vasútvonalat pusztított el vagy rongált meg.

1980-2004

1980 és 1986 között a Szent Helén-hegyen folytatódott a vulkáni tevékenység, és a kráterben új lávakupola keletkezett. Számos kisebb robbanás és kitörés történt, amelyek újabb lávakupolákat hoztak létre. 1989. december 7. és 1990. január 6. között, valamint 1990. november 5. és 1991. február 14. között a vulkán néha hatalmas hamufelhőkkel tört ki.

A hamu számos államot elért, egészen Montanáig keletre és Coloradóig délre.

2004-től napjainkig tevékenység

A vulkán tetejére 2004. október 11. körül magmabuborékok érkeztek, és az első kupola déli oldalán egy új lávakupola keletkezett. Ez az új kupola 2005-ben és 2006-ban is növekedett. Számos új jellegzetességet lehetett megfigyelni, például a "bálna-hátat", amely szilárd magmát jelent, amelyet az alatta lévő magma a vulkán tetejére tol. Ezek a vonások nem tartanak sokáig, és kialakulásuk után hamarosan leomlanak. 2005. július 2-án a bálnacsúcs letört, és egy kőomlás több száz méter magasra küldte a hamut a levegőbe.

A Mount St. Helens 2005. március 8-án jelentős új aktivitást mutatott, amikor a vulkánból egy 11 000 méteres gőz- és hamufelhő jött ki. A füstfelhőt egészen a 96 mérföldre lévő Seattle városáig lehetett látni. Ez a viszonylag kis erejű kitörés egy új lávakupola kialakulása és egy 2,5-es erősségű földrengés miatt következett be.

A kupolából kinőtt másik jellegzetesség egy "uszony" vagy "födém". A körülbelül egy futballpálya felének megfelelő méretű, nagy vulkáni kőzet naponta akár 2 métert is megmozgatott. 2006 júniusának közepén a födémen nagyon gyakran voltak kőomlások, de a vulkán belsejéből még mindig felfelé tolódott.

2006. október 22-én, délután 15:13-kor egy 3,5-es erősségű földrengés áttörte a lávakupolát. Az ennek következtében bekövetkezett összeomlás és lavina 610 méteres hamufelhőt küldött a kráter fölé, amely azonban gyorsan eltűnt.

2006. december 19-én egy nagy fehér gőzfelhőt láttak, és a média néhány újságírója úgy vélte, hogy kisebb kitörés történt. Az Egyesült Államok Földtani Intézetének Cascades Vulkánmegfigyelő Központja szerint azonban nem volt nagy hamufelhő, így nem lehetett kitörés. A vulkán 2004 októbere óta tör ki alkalmanként.

A 2005. március 8-án látott 36 000 láb magas füstfelhő.


A "Whaleback", ahogyan 2005 februárjában látták


A lávakupola növekedése 1980-1986 között


A Cascade-hegység lemeztektonikája. A Cascade-vulkánok a Juan de Fuca-lemeznek az Észak-Amerikai-lemez alá süllyedése (alatta való elmozdulása) következtében alakultak ki.


A Szent Helén-hegy 1980. május 18-án, csendes-óceáni idő szerint 08:32-kor tört ki.

Kérdések és válaszok

K: Hol található a Szent Helén-hegy?

K: Melyik hegyvonulathoz tartozik?

K: Mit jelent a Louwala-Clough?

K: Mikor történt a leghíresebb kitörése?

K: Mekkora területet tettek nemzeti emlékművé az 1980-as kitörés után?

K: Mi okozta az 1980-as kitörést?

K: Mekkora károkat okozott ez a vulkán az 1980-as kitörése során?

Keresés betűvel