John B. Watson (1878–1958) — a behaviorizmus megalapítója
John B. Watson: a behaviorizmus megalapítója — amerikai pszichológus, aki forradalmasította a viselkedéskutatást; botrány és reklámsiker egy izgalmas életútban.
John Broadus Watson (1878. január 9. – 1958. szeptember 25.) amerikai pszichológus, a behaviorizmus egyik megalapítója. Születési helyét tekintve Dél-Karolinában született, szegény családból indult, és korán elveszítette apját. Tanulmányait a Furman University-ben kezdte, majd a Chicagói Egyetemen folytatta, ahol a kísérleti pszichológia módszereit sajátította el. Később a Johns Hopkins Egyetemen dolgozott, ahol a laboratórium vezetőjeként és tanszékvezetőként ismertté vált.
A behaviorizmus megalapítása és alapelvei
Watson volt az, aki rendszerszerűen kimondta, hogy a pszichológia elsődlegesen a megfigyelhető viselkedéssel foglalkozzon, és kerülje az introspekcióra épülő, belső mentális állapotok feltételezését. Alapvető elvei közé tartoztak:
- az objektív, megfigyelhető viselkedés vizsgálata mint tudományos cél;
- a környezeti ingerek és válaszok közötti kapcsolat feltérképezése (klasszikus kondicionálás szerepe);
- a pszichológiai fogalmak operacionalizálása és mérhetőségük;
- a belső tudatélmények, gondolatok és érzelmek közvetlen vizsgálatának visszaszorítása a tudományos módszerekben.
1913-ban Watson híres közleményében, a "Psychology as the Behaviorist Views It" című írásban foglalta össze nézeteit, amelynek hatása a 20. századi pszichológiára jelentős volt és megalapozta a behaviorista irányzat további fejlődését; később B. F. Skinner és mások tovább fejlesztették az elméletet és módszereket.
Kísérletek és viták
Watson kísérleti munkái közé tartozik a kondicionálás vizsgálata—legismertebb, de erősen vitatott kísérlete a "Little Albert" kísérlet volt, amelyben egy kisgyermek (az ún. Little Albert) félelmi reakcióit próbálta meg kondicionálni zaj és egyéb ingerek párosításával. A kísérlet etikai aggályokat vet fel a résztvevő gyermek jólétével kapcsolatban, és a modern kutatási etika szempontjából elítélendőnek tekintik.
Watson népszerűsítette a behaviorista szemléletet a nevelésben is: könyveiben és előadásaiban gyakran hangsúlyozta a környezet szerepét a gyermek fejlődésében, és tanácsokat adott a szigorúbb, racionálisabb nevelési módszerekre. Ezek a nézetek sok vitát okoztak, különösen a túlzott kontroll és az érzelmi hidegség következményei miatt.
Akadémiai karrier megszakadása és reklámipar
Watson akadémiai pályája 1920 körül megszakadt: kénytelen volt lemondani a baltimore-i Johns Hopkins Egyetemen betöltött tanszékéről, mert egy végzős hallgatóval folytatott viszonya nyilvános botrányba torkollott. Ezt követően hosszabb időt töltött a piaci szférában: több évtizeden át dolgozott a J. Walter Thompson vezető amerikai reklámügynökségnél, ahol a viselkedés-tudományból hozott elveket alkalmazta a fogyasztói magatartás megértésére és befolyásolására. Neki tulajdonítják többek között a "kávészünet" népszerűsítését a Maxwell House kávé reklámkampánya során, valamint új reklámstratégiák kidolgozását, amelyek a fogyasztói érzelmek és szokások befolyásolására épültek.
Munkásság, publikációk és örökség
Watson jelentős tudományos és ismeretterjesztő munkákat tett közzé, közöttük a behaviorizmus alapelveit összefoglaló műveket és nevelési tanácsokat tartalmazó könyveket. Legfontosabb publikációi közé tartozik az 1913-as alapító cikk és későbbi könyvei, amelyek elterjesztették a behaviorista gondolkodást az akadémián és a közvéleményben is.
Öröksége kettős: egyrészt kulcsszerepet játszott abban, hogy a pszichológia módszertanilag objektívebb, kísérleti jellegű tudománnyá vált; másrészt kísérletei és bizonyos nézetei ma már etikailag vitatottak. A behaviorizmus hatása a pszichológiára azonban vitathatatlan, és Watson gondolatai sok mai viselkedéskutatás, pedagógiai irányzat és a reklámpszichológia fejlődésének alapjául szolgáltak.
Watson 1958. szeptember 25-én hunyt el. Munkásságát ma is tanulmányozzák: egyszerre tekintik történelmi jelentőségűnek és vitára ingerlőnek, ami a pszichológia módszertani és etikai fejlődését jól tükrözi.
Behaviorizmus
Watson 1913 tavaszán alapozta meg a behaviorizmust a Pszichológia a behaviorista szemlélet szerint című tanulmányával. Ebben a cikkben Watson felvázolta új pszichológiafilozófiájának, az úgynevezett "behaviorizmusnak" a főbb jellemzőit. A cikk első bekezdése tömören leírta álláspontját:
A pszichológia a behavioristák szemében a természettudomány tisztán objektív kísérleti ága. Elméleti célja a viselkedés előrejelzése és ellenőrzése. Az introspekció nem képezi módszereinek lényeges részét, és adatainak tudományos értéke nem függ attól, hogy azok mennyire készségesek a tudatosság szempontjából történő értelmezésre. A viselkedéskutató az állati reakciók egységes sémájának kialakítására tett erőfeszítései során nem ismer el választóvonalat az ember és a vadállat között. Az ember viselkedése, annak minden kifinomultságával és összetettségével együtt, csak egy részét képezi a behaviorista teljes vizsgálati sémájának.
1913-ban Watson Ivan Pavlov kondicionált reflexét elsősorban a mirigyek kiválasztását szabályozó fiziológiai mechanizmusnak tekintette. Edward Thorndike "hatástörvényét" (B. F. Skinner megerősítési elvének előfutára) már korábban elvetette, mert Watson szerint "szükségtelen szubjektív elemek" voltak benne. A cikk azért is figyelemre méltó, mert határozottan védelmezte az alkalmazott pszichológia objektív tudományos státuszát, amelyet akkoriban sokkal alacsonyabb rendűnek tartottak, mint a bevett kísérleti pszichológiát.
Watson behaviorizmusával az emberek külső viselkedésére és az adott helyzetekre adott reakcióikra helyezte a hangsúlyt, nem pedig az emberek belső, mentális állapotára. Véleménye szerint a viselkedések és reakciók elemzése volt az egyetlen objektív módszer, amellyel betekintést nyerhetünk az emberi cselekvésekbe. Ezt a szemléletet szélsőséges vagy radikális behaviorizmusnak tartották.
A gyermekneveléssel kapcsolatos nézetek
Watson 1928-ban írta meg a Csecsemő és gyermek pszichológiai gondozása című könyvet, szeretője, majd felesége, Rosalie Rayner segítségével. Rosalie később egy saját maga által írt cikknek az Én vagyok a behaviorista fiúk anyja címet adta. A könyvben Watson kifejtette, hogy a behavioristák kezdték elhinni, hogy a csecsemők és gyermekek pszichológiai gondozására és elemzésére van szükség.
Szlogenje nem a több csecsemő, hanem a jobban nevelt csecsemők volt. Watson a természet-nevelés vita nevelési oldala mellett érvelt, azt állítva, hogy a világnak jót tenne, ha húsz évig nem lenne terhesség, amíg elegendő adatot gyűjtenek a hatékony gyermeknevelési folyamat biztosításához. Watsons leírása a boldog gyermekről meglehetősen távolságtartó volt. Olyan gondolatokat tartalmazott, mint hogy a gyermek a problémamegoldó képességei révén le tudja foglalni magát, csak akkor sírjon, ha fizikai fájdalmai vannak, és hogy a gyermek elzárkózzon a kérdezősködéstől. A gyermekfejlődés viselkedéselemzése mint tudományterület talán Watson írásaival kezdődött.
Watson ellentmondásos tudományos kísérleteket végzett, amelyeket "Kis Albert-kísérletek" néven ismertek; ezekben a kísérletekben Watson a csecsemők félelmét tanulmányozta.
Watson életrajza és munkásságának elemzése
Watson nézeteiről és életéről számos mű született.
- Buckley, Kerry W. 1989. Mechanikus ember: John Broadus Watson és a behaviorizmus kezdetei. Guilford Press.
- Buckley, Kerry W. 1994. Misbehaviorism: John B. Watson elbocsátásának esete a Johns Hopkins Egyetemről. In J.T. Todd & E.K. Morris (szerk.) Modern perspectives on John B. Watson and classical behaviorism. Greenwood Press.
- Burnham, John C. 1994. John B. Watson: interjúalany, szakmai személyiség, szimbólum. In J.T. Todd & E.K. Morris (szerk.) Modern perspectives on John B. Watson and classical behaviorism. Greenwood Press.
- Coon, Deborah J. 1994 "Nem az ész teremtménye": a watsoni behaviorizmus állítólagos hatása a reklámra az 1920-as években. In J.T. Todd & E.K. Morris (szerk.) Modern perspectives on John B. Watson and classical behaviorism. Greenwood Press.
- Harris, Ben. 1979. Mi történt a kis Alberttel? American Psychologist, 34, #2, pp. 151-160. (on-line)
- Hartley, Mariette & Commire, Anne. 1990. A csend megtörése. New York : Putnam's. (Mariette Hartley John B. Watson unokája. Hartley önéletrajzában azt állítja, hogy Watson gyermekneveléssel kapcsolatos elméletei megrontották a gyermekkorát).
- Mills, John A. 1998. Kontroll: a viselkedéspszichológia története. New York: New York University Press.
- Samelson, F. 1981. Harc a tudományos tekintélyért: Watson behaviorizmusának recepciója, 1913-1920. Journal of the History of the Behavioral Sciences 17, 399-425.
- Todd, James T. 1994. Mit mond a pszichológia John B. Watsonról: a klasszikus behaviorizmus a pszichológia tankönyvekben, 1920-1989. In J.T. Todd & E.K. Morris, Modern perspectives on John B. Watson and classical behaviorism. Greenwood Press.
- Todd, James T. & Morris, Edward K. 1986. John B. Watson korai kutatásai: a viselkedési forradalom előtt. The Behavior Analyst 9, 71-88.
- Todd, James T., & Morris, Edward K. Modern perspectives on John B. Watson and Classical Behaviorism. Greenwood Press, 1994.
- Watson, John B. "John Broadus Watson [önéletrajz]". In C. Murchison (szerk.) A pszichológia története önéletrajzban (3. kötet, 271-81. o.). Clark University Press, 1936.
Watson könyvei
- 1914. Watson, John B. Behavior: bevezetés az összehasonlító pszichológiába. Henry Holt, New York.
- 1919. Watson, John B. A pszichológia a behaviorista szemszögéből. Lippincott, Philadelphia. 2nd ed 1924.
- 1928. Watson, John B. A csecsemő és a gyermek pszichológiai gondozása. Norton, New York.
- 1930. Watson, John B. Behaviorizmus (átdolgozott kiadás). University of Chicago Press.
Keres