John B. Watson

Behaviorizmus

Watson 1913 tavaszán alapozta meg a behaviorizmust a Pszichológia a behaviorista szemlélet szerint című tanulmányával. Ebben a cikkben Watson felvázolta új pszichológiafilozófiájának, az úgynevezett "behaviorizmusnak" a főbb jellemzőit. A cikk első bekezdése tömören leírta álláspontját:

A pszichológia a behavioristák szemében a természettudomány tisztán objektív kísérleti ága. Elméleti célja a viselkedés előrejelzése és ellenőrzése. Az introspekció nem képezi módszereinek lényeges részét, és adatainak tudományos értéke nem függ attól, hogy azok mennyire készségesek a tudatosság szempontjából történő értelmezésre. A viselkedéskutató az állati reakciók egységes sémájának kialakítására tett erőfeszítései során nem ismer el választóvonalat az ember és a vadállat között. Az ember viselkedése, annak minden kifinomultságával és összetettségével együtt, csak egy részét képezi a behaviorista teljes vizsgálati sémájának.

1913-ban Watson Ivan Pavlov kondicionált reflexét elsősorban a mirigyek kiválasztását szabályozó fiziológiai mechanizmusnak tekintette. Edward Thorndike "hatástörvényét" (B. F. Skinner megerősítési elvének előfutára) már korábban elvetette, mert Watson szerint "szükségtelen szubjektív elemek" voltak benne. A cikk azért is figyelemre méltó, mert határozottan védelmezte az alkalmazott pszichológia objektív tudományos státuszát, amelyet akkoriban sokkal alacsonyabb rendűnek tartottak, mint a bevett kísérleti pszichológiát.

Watson behaviorizmusával az emberek külső viselkedésére és az adott helyzetekre adott reakcióikra helyezte a hangsúlyt, nem pedig az emberek belső, mentális állapotára. Véleménye szerint a viselkedések és reakciók elemzése volt az egyetlen objektív módszer, amellyel betekintést nyerhetünk az emberi cselekvésekbe. Ezt a szemléletet szélsőséges vagy radikális behaviorizmusnak tartották.

A gyermekneveléssel kapcsolatos nézetek

Watson 1928-ban írta meg a Csecsemő és gyermek pszichológiai gondozása című könyvet, szeretője, majd felesége, Rosalie Rayner segítségével. Rosalie később egy saját maga által írt cikknek az Én vagyok a behaviorista fiúk anyja címet adta. A könyvben Watson kifejtette, hogy a behavioristák kezdték elhinni, hogy a csecsemők és gyermekek pszichológiai gondozására és elemzésére van szükség.

Szlogenje nem a több csecsemő, hanem a jobban nevelt csecsemők volt. Watson a természet-nevelés vita nevelési oldala mellett érvelt, azt állítva, hogy a világnak jót tenne, ha húsz évig nem lenne terhesség, amíg elegendő adatot gyűjtenek a hatékony gyermeknevelési folyamat biztosításához. Watsons leírása a boldog gyermekről meglehetősen távolságtartó volt. Olyan gondolatokat tartalmazott, mint hogy a gyermek a problémamegoldó képességei révén le tudja foglalni magát, csak akkor sírjon, ha fizikai fájdalmai vannak, és hogy a gyermek elzárkózzon a kérdezősködéstől. A gyermekfejlődés viselkedéselemzése mint tudományterület talán Watson írásaival kezdődött.

Watson ellentmondásos tudományos kísérleteket végzett, amelyeket "Kis Albert-kísérletek" néven ismertek; ezekben a kísérletekben Watson a csecsemők félelmét tanulmányozta.

Watson életrajza és munkásságának elemzése

Watson nézeteiről és életéről számos mű született.

• Buckley, Kerry W. 1989. Mechanikus ember: John Broadus Watson és a behaviorizmus kezdetei. Guilford Press.
• Buckley, Kerry W. 1994. Misbehaviorism: John B. Watson elbocsátásának esete a Johns Hopkins Egyetemről. In J.T. Todd & E.K. Morris (szerk.) Modern perspectives on John B. Watson and classical behaviorism. Greenwood Press.
• Burnham, John C. 1994. John B. Watson: interjúalany, szakmai személyiség, szimbólum. In J.T. Todd & E.K. Morris (szerk.) Modern perspectives on John B. Watson and classical behaviorism. Greenwood Press.
• Coon, Deborah J. 1994 "Nem az ész teremtménye": a watsoni behaviorizmus állítólagos hatása a reklámra az 1920-as években. In J.T. Todd & E.K. Morris (szerk.) Modern perspectives on John B. Watson and classical behaviorism. Greenwood Press.
• Harris, Ben. 1979. Mi történt a kis Alberttel? American Psychologist, 34, #2, pp. 151-160. (on-line)
• Hartley, Mariette & Commire, Anne. 1990. A csend megtörése. New York : Putnam's. (Mariette Hartley John B. Watson unokája. Hartley önéletrajzában azt állítja, hogy Watson gyermekneveléssel kapcsolatos elméletei megrontották a gyermekkorát).
• Mills, John A. 1998. Kontroll: a viselkedéspszichológia története. New York: New York University Press.
• Samelson, F. 1981. Harc a tudományos tekintélyért: Watson behaviorizmusának recepciója, 1913-1920. Journal of the History of the Behavioral Sciences 17, 399-425.
• Todd, James T. 1994. Mit mond a pszichológia John B. Watsonról: a klasszikus behaviorizmus a pszichológia tankönyvekben, 1920-1989. In J.T. Todd & E.K. Morris, Modern perspectives on John B. Watson and classical behaviorism. Greenwood Press.
• Todd, James T. & Morris, Edward K. 1986. John B. Watson korai kutatásai: a viselkedési forradalom előtt. The Behavior Analyst 9, 71-88.
• Todd, James T., & Morris, Edward K. Modern perspectives on John B. Watson and Classical Behaviorism. Greenwood Press, 1994.
• Watson, John B. "John Broadus Watson [önéletrajz]". In C. Murchison (szerk.) A pszichológia története önéletrajzban (3. kötet, 271-81. o.). Clark University Press, 1936.

Watson könyvei

• 1914. Watson, John B. Behavior: bevezetés az összehasonlító pszichológiába. Henry Holt, New York.
• 1919. Watson, John B. A pszichológia a behaviorista szemszögéből. Lippincott, Philadelphia. 2nd ed 1924.
• 1928. Watson, John B. A csecsemő és a gyermek pszichológiai gondozása. Norton, New York.
• 1930. Watson, John B. Behaviorizmus (átdolgozott kiadás). University of Chicago Press.