William Bligh: a HMS Bounty kapitánya és Új-Dél-Wales kormányzója

William Bligh: HMS Bounty kapitánya és Új-Dél-Wales kormányzója — izgalmas életrajz a Tahiti-lázadásról, haditengerészeti karrierről és politikai örökségéről.

William Bligh (1754. szeptember 9. - 1817. december 7.) angol tiszt volt a brit haditengerészetnél. James Cook kapitánnyal hajózott együtt annak harmadik és egyben utolsó útján 1776-ban. Bligh 1787-ben a HMS Bounty kapitánya lett, és Tahiti felé hajózott, hogy kenyérfa-gyűjtést végezzen. A Bounty-n kitört lázadás megakadályozta a feladat befejezését. 1806-ban Új-Dél-Wales kormányzójává nevezték ki. Miután visszatért Angliába, Bligh ellentengernagy, majd később ellentengernagy lett a Királyi Haditengerészetnél.

Korai élet és tengerészeti pálya

William Bligh Plymouthban született és fiatal korától a tengerészethez kötődött. Korai pályafutása során megismerte a hosszú óceáni utak és a hajózás gyakorlatát: jelentős tapasztalatot szerzett vitorláskikötésben és navigációban. Kiemelkedő állomás volt számára a részvétel James Cook harmadik útján, ahol a hajózás, a térképészet és a tengeri szakértelem gyakorlati oldalát tanulmányozta.

A Bounty útja és a lázadás

1787-ben Bligh kapitányként parancsnoksága alá vette a HMS Bounty nevű hajót, amelynek feladata az volt, hogy Tahiti-ról kenyérfát szállítson a Karib-térségbe, ahol olcsó élelmiszerforrásként tervezték felhasználni. A hajó Tahiti partjainál hosszabb ideig horgonyzott, és ez alatt a személyzet tagjai közelebbi kapcsolatba kerültek a helyiekkel.

1789 áprilisában Fletcher Christian vezetésével a legénység egy része lázadást robbantott ki: lázadás történt, melynek során Blight és hűséges embereit egy kis nyílt csónakban adták át. Bligh rendkívüli navigátori képességeivel és vezetésével a túlélőknek sikerült több ezer tengeri mérföldet — mintegy 3 600 tengeri mérföldet (kb. 6 600 km) — megtenniük a nyílt tengeren, és végül eljutniuk Timor szigetének partjaihoz (Kupang), ahol segítséget kaptak. Ez a nyílt csónakút az óceáni túlélés és navigáció egyik legismertebb esete a tengerészet történetében.

Következmények és bírósági vizsgálat

Bligh visszatérése után a brit haditengerészet vizsgálatot és bírósági eljárást indított a Bounty elvesztése miatt — ez a szokásos eljárás volt a parancsnokok számára hajó elvesztése esetén. A vizsgálat során Blight megvédték: a bíróság formálisan felmentette a hibák alól, és Bligh további szolgálatra alkalmasnak találták. A lázadás utóélete hosszú jogi és nyomozati folyamatokat indított el, amelynek során a lázadókat és a menekülteket különböző módon üldözték, illetve egy részük később Pitcairn-szigetén telepedett le.

Új-Dél-Wales kormányzójaként

1806-ban Blighot kinevezték Új-Dél-Wales kormányzójává. Kormányzósága idején megpróbálta csökkenteni a katonai tisztek hatalmát és korlátozni a helyi kereskedelem — különösen az úgynevezett rum-kereskedelem — visszaéléseit, amelyek a gyarmati társadalom egyik alapvető problémáját jelentették. Ezek a reformok számos befolyásos telepessel és katonai vezetővel, köztük John Macarthurral és másokkal konfliktushoz vezettek.

1808-ban a feszültségek odáig fajultak, hogy a helyi katonai erők letartóztatták és hivatalából eltávolították Blight: ez az esemény az ausztrál történetírásban a "Rum Rebellion" (Rum-lázadás) néven ismert, és az egyetlen sikeres katonai puccskísérletként szerepel Ausztrália gyarmati korszakában. A történtek után Bligh hazatért Angliába, és további vizsgálatok követték a gyarmati igazgatás körül kialakult viszályokat.

Későbbi élet, rangok és örökség

Bligh a haditengerészetnél folytatta pályafutását, és karrierje során magasabb rangokat ért el. Élete során megosztó alak maradt: munkásságát a kemény fegyelem és a szigorú szabályozás jellemezte, ami egyik oldalról hatékonyságot és szaktudást tükrözött, másrészt személyes konfliktusokhoz és népszerűtlenséghez vezetett a befolyásos helyi csoportok körében.

William Bligh emléke a kultúrában is élénken fennmaradt: a Bounty-lázadás története számos könyvet, filmet és színpadi feldolgozást ihletett (például a 20. század közismert filmfeldolgozásai). A történet mind a hajóskapitány, mind a lázadók szemszögéből vizsgálva komplex példája annak, hogyan keverednek a személyes jellem, a hatalmi viszonyok és a kolonizáció kényszerei a történelem nagy eseményeiben.

William Bligh 1817-ben hunyt el. Megítélése a történészek és a közvélemény körében ma is vitatott: egyesek a kitartó tengerészt és kiváló navigátort látják benne, mások a keménykezű, konfliktusokat szító adminisztrátort — mindenesetre élete és pályafutása jelentős szerepet játszik a brit tengerészet és a csendes-óceáni gyarmati történelem bemutatásában.

The Bounty

1787-ben Bligh lett egy kisebb expedíció vezetője, amelyet Tahitire küldtek, hogy kenyérfa-fákat szerezzen. Ezeket Nyugat-Indiában ültették volna el a rabszolgák élelmezésére. A Bounty 1789. április 4-én hagyta el Tahitit kenyérgyümölcsfákkal megrakodva. Három héttel később egy Fletcher Christian nevű tengerész zendülést (hatalomátvételt) vezetett a hajón. Christian vissza akart menni Tahitira. Ezt az eseményt nevezik a Bounty elleni zendülésnek. Bligh és 18 tengerész egy kis hajóba került, kevés élelemmel és vízzel, négy karddal, egy szextánssal, egy zsebórával, de térkép nélkül. Sikerült 47 nap alatt eljutniuk Bataviába (a mai Jakarta), ami 6701 km távolságot jelentett. Bligh végül 1790 márciusában ért vissza Angliába. A lázadásról könyvet írt A Narrative of the Mutiny on board on His Majesty's Ship "Bounty" címmel.

1791 augusztusában Bligh ismét útnak indult, hogy kenyérgyümölcsfákat szerezzen. Azt a feladatot is megkapta, hogy többet tudjon meg az Ausztrália és Új-Guinea között húzódó Torres-szorosról. Két hajóval, a Providence-szel és az Assistant-szal 1793 augusztusában érkezett vissza Angliába.

A Bounty kis hajója, amely 19 tengerészt vitt vissza Bataviába.

A rumos lázadás

A tisztek jogi lépéseket tettek Bligh ellen, aki ezután letartóztatta az egyik telepest, John Macarthurt lázadásért (a kormány elleni lázadás kirobbantásának kísérlete). Az egyik katona, George Johnston őrnagy kiengedte Macarthurt a börtönből, és 1808. január 26-án a kormányházhoz vezette a hadsereget, és letartóztatta Bligh-t. A hadsereg ezután átvette a kormányt. Ez a Rum-lázadás néven vált ismertté. Egy év múlva Bligh-t azzal a feltétellel engedték szabadon, hogy visszamegy Angliába. Bligh beleegyezett, de aztán Hobartba hajózott, hogy segítséget kérjen David Collins ezredestől, aki Tasmánia alkormányzója volt. Collins nem ajánlott segítséget, és Bligh még egy évig Hobartban maradt.

A brit kormány új kormányzót küldött ki, Lachlan Macquarie-t. Bligh és Johnston őrnagy visszamentek Londonba, ahová 1810. október 25-én érkeztek meg. A bírósági perben a Bligh ellen felhozott összes vádat valótlannak találták, Johnstont pedig bűnösnek találták. Johnsont elbocsátották a hadseregből, Bligh-t pedig 1811-ben ellentengernaggyá, majd később altengernaggyá nevezték ki. Kentbe vonult vissza. Bligh 1817. december 7-én halt meg egy londoni látogatás során.

Bligh letartóztatása

Keresés betűvel