William Bligh (1754. szeptember 9. - 1817. december 7.) angol tiszt volt a brit haditengerészetnél. James Cook kapitánnyal hajózott együtt annak harmadik és egyben utolsó útján 1776-ban. Bligh 1787-ben a HMS Bounty kapitánya lett, és Tahiti felé hajózott, hogy kenyérfa-gyűjtést végezzen. A Bounty-n kitört lázadás megakadályozta a feladat befejezését. 1806-ban Új-Dél-Wales kormányzójává nevezték ki. Miután visszatért Angliába, Bligh ellentengernagy, majd később ellentengernagy lett a Királyi Haditengerészetnél.
Korai élet és tengerészeti pálya
William Bligh Plymouthban született és fiatal korától a tengerészethez kötődött. Korai pályafutása során megismerte a hosszú óceáni utak és a hajózás gyakorlatát: jelentős tapasztalatot szerzett vitorláskikötésben és navigációban. Kiemelkedő állomás volt számára a részvétel James Cook harmadik útján, ahol a hajózás, a térképészet és a tengeri szakértelem gyakorlati oldalát tanulmányozta.
A Bounty útja és a lázadás
1787-ben Bligh kapitányként parancsnoksága alá vette a HMS Bounty nevű hajót, amelynek feladata az volt, hogy Tahiti-ról kenyérfát szállítson a Karib-térségbe, ahol olcsó élelmiszerforrásként tervezték felhasználni. A hajó Tahiti partjainál hosszabb ideig horgonyzott, és ez alatt a személyzet tagjai közelebbi kapcsolatba kerültek a helyiekkel.
1789 áprilisában Fletcher Christian vezetésével a legénység egy része lázadást robbantott ki: lázadás történt, melynek során Blight és hűséges embereit egy kis nyílt csónakban adták át. Bligh rendkívüli navigátori képességeivel és vezetésével a túlélőknek sikerült több ezer tengeri mérföldet — mintegy 3 600 tengeri mérföldet (kb. 6 600 km) — megtenniük a nyílt tengeren, és végül eljutniuk Timor szigetének partjaihoz (Kupang), ahol segítséget kaptak. Ez a nyílt csónakút az óceáni túlélés és navigáció egyik legismertebb esete a tengerészet történetében.
Következmények és bírósági vizsgálat
Bligh visszatérése után a brit haditengerészet vizsgálatot és bírósági eljárást indított a Bounty elvesztése miatt — ez a szokásos eljárás volt a parancsnokok számára hajó elvesztése esetén. A vizsgálat során Blight megvédték: a bíróság formálisan felmentette a hibák alól, és Bligh további szolgálatra alkalmasnak találták. A lázadás utóélete hosszú jogi és nyomozati folyamatokat indított el, amelynek során a lázadókat és a menekülteket különböző módon üldözték, illetve egy részük később Pitcairn-szigetén telepedett le.
Új-Dél-Wales kormányzójaként
1806-ban Blighot kinevezték Új-Dél-Wales kormányzójává. Kormányzósága idején megpróbálta csökkenteni a katonai tisztek hatalmát és korlátozni a helyi kereskedelem — különösen az úgynevezett rum-kereskedelem — visszaéléseit, amelyek a gyarmati társadalom egyik alapvető problémáját jelentették. Ezek a reformok számos befolyásos telepessel és katonai vezetővel, köztük John Macarthurral és másokkal konfliktushoz vezettek.
1808-ban a feszültségek odáig fajultak, hogy a helyi katonai erők letartóztatták és hivatalából eltávolították Blight: ez az esemény az ausztrál történetírásban a "Rum Rebellion" (Rum-lázadás) néven ismert, és az egyetlen sikeres katonai puccskísérletként szerepel Ausztrália gyarmati korszakában. A történtek után Bligh hazatért Angliába, és további vizsgálatok követték a gyarmati igazgatás körül kialakult viszályokat.
Későbbi élet, rangok és örökség
Bligh a haditengerészetnél folytatta pályafutását, és karrierje során magasabb rangokat ért el. Élete során megosztó alak maradt: munkásságát a kemény fegyelem és a szigorú szabályozás jellemezte, ami egyik oldalról hatékonyságot és szaktudást tükrözött, másrészt személyes konfliktusokhoz és népszerűtlenséghez vezetett a befolyásos helyi csoportok körében.
William Bligh emléke a kultúrában is élénken fennmaradt: a Bounty-lázadás története számos könyvet, filmet és színpadi feldolgozást ihletett (például a 20. század közismert filmfeldolgozásai). A történet mind a hajóskapitány, mind a lázadók szemszögéből vizsgálva komplex példája annak, hogyan keverednek a személyes jellem, a hatalmi viszonyok és a kolonizáció kényszerei a történelem nagy eseményeiben.
William Bligh 1817-ben hunyt el. Megítélése a történészek és a közvélemény körében ma is vitatott: egyesek a kitartó tengerészt és kiváló navigátort látják benne, mások a keménykezű, konfliktusokat szító adminisztrátort — mindenesetre élete és pályafutása jelentős szerepet játszik a brit tengerészet és a csendes-óceáni gyarmati történelem bemutatásában.
