Britannia római hódítása: Claudius inváziója (Kr. u. 43)
Claudius inváziója Kr. u. 43-ban: Britannia római hódítása, hadjáratok, politikai válság és a római kulturális-gazdasági befolyás részletes története.
Britannia római hódítása Kr. u. 43-ban kezdődött Claudius császár vezetésével. Hadvezére, Aulus Plautius lett a római Britannia (latinul: Britannia) első kormányzója.
Britannia a Római Köztársaság és a Római Birodalom invázióinak célpontja volt. Julius Caesar i. e. 55-ben és i. e. 54-ben tett hadjáratai után diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatokat tartott fenn a rómaiakkal. A római gazdasági és kulturális befolyás már a római kor előtti késő brit vaskorban, délen is jelen volt.
Kr. e. 55 és a Kr. u. 40-es évek között Britanniát nem szállták meg. Augustus i. e. 34-ben, i. e. 27-ben és i. e. 25-ben inváziót készített elő. Az elsőt és a harmadikat a birodalom más részein kitört lázadások miatt fújta le, a másodikat azért, mert a britek késznek tűntek a megegyezésre. Sztrabón földrajza, amely ebben az időszakban íródott, azt írja, hogy Britannia többet fizetett vámok és illetékek formájában, mint amennyit a sziget meghódítása esetén adókból be lehetett volna szedni.
A Kr. u. 40-es évekre a politikai helyzet Nagy-Britanniában nyilvánvalóan káoszba fulladt. Caligula 40-ben hadjáratot tervezett a britek ellen, de erre nem került sor. Caligula előkészületei tették lehetővé Claudius három évvel későbbi invázióját. Caligula például világítótornyot épített Bononiában (a mai Boulogne-sur-Mer), amely mintául szolgált a nem sokkal később Doverben épített világítótoronyhoz.
Miért indult az invázió?
A hivatalos indokok között szerepelt egyes helyi brit uralkodókhoz fűződő római szövetségek és királyi zavargások kezelése (például a római párti Verica, az Atrebátok királyának elűzése után a római segítség kérésének megjelenése). Ugyanakkor politikai és stratégiai okok is hatottak: Claudius számára a sikeres hadjárat belpolitikai tőkét jelentett a birodalmi viszonyokban, és növelte tekintélyét Rómában. Gazdasági szempontból Britannia természeti erőforrásai (fémek, földművelhető területek) és a kereskedelmi kapcsolatok is vonzóak voltak.
Az invázió menete (Kr. u. 43)
A római erők partraszállása valószínűleg a keleti-parti kentish övezetekben, a Richborough környékén (a római néven Rutupiae) történt. A hadműveletet Aulus Plautius vezette, aki több légiót és segédcsapatokat vezetett a szigetre. A hadseregben hagyományosan említett négy légió közé tartozhattak például a II Augusta, a IX Hispana, a XIV Gemina és a XX Valeria Victrix (a forrásokban előforduló felsorolások eltérhetnek).
A rómaiak gyors előrenyomulást hajtottak végre: több összeütközés is történt a helyi brit törzsekkel, köztük a híres ütközetek a Medway és a Temze mentén. A küzdelmeket a catuvellauni törzs vezérei, Togodumnus és Caratacus irányították; Tacitus szerint Togodumnus a háború korai szakaszában meghalt, míg Caratacus továbbra is ellenállt egy ideig.
Eredmények és az új tartomány megszervezése
Az invázió eredményeként a rómaiak ellenőrzés alá vonták Britannia délkeleti részét, és létrejött a provincia alapja. Aulus Plautius lett a provinciális kormányzó (legatus Augusti pro praetore). Claudius maga is rövid időre átcsapott a szigetre, hogy jelenlétével nyomatékosítsa a győzelmet; hivatalos fogadások és letelepedések követték a hadműveletet, Claudius pedig győzelmi dicsőséget aratott Rómában (triumfális megünneplés – a források szerint Claudius rendeletei és ünnepségei részét képezték a hódítás kommunikációjának).
A rómaiak megkezdtek erődök, táborok és városok (például a kezdeti település Camulodunum – a mai Colchester) építését, úthálózatot (később ismertté váltak a Watling Street és más utak) és adminisztratív struktúrát hoztak létre. A hódítás nem jelentett azonnali teljes meghódítást: a sziget belső és északi részei egyelőre ellenálltak, és a római fennhatóságot hosszabb idő alatt konszolidálták.
Rövid távú és hosszú távú következmények
- Római jelenlét és városiasodás: új települések, katonai táborok és kereskedelmi központok alakultak ki, amelyek később polgárvárosokká és provinciális központokká fejlődtek.
- Kulturális és gazdasági integráció: római jog, pénzhasználat, építészet és életmód terjedt el; a helyi elit egy része római polgári kapcsolatokkal erősödött.
- Fokozatos ellenállás: a római uralmat nem fogadták el mindenütt: a legismertebb ellenállás a későbbi Boudicca-felkelés (Kr. u. 60–61) volt, amely súlyos csapásokat mért a rómaiakra, de végül leverték.
- Hosszú távú katonai kihívások: a Brit-sziget teljes meghódítása és pacifikálása több évtizedes hadműveleteket igényelt; a rómaiak a 1–2. század folyamán terjeszkedtek tovább, majd a 2. század közepén és végén építettek fel jelentős védelmi vonalakat (később például Hadrianus fala Észak-Angliában).
Régészeti és forrásbeli nyomok
A hódítást és a korai római jelenlétet régészeti leletek erősítik: katonai táborok, erődítések, római kori pénzek, kerámiák, utak maradványai és villák alapjai. A római kori írásos források (Tacitus részben Plautius koráról és a későbbi eseményekről, valamint római feljegyzések) szolgáltatnak információt, de a források helyenként hiányosak vagy ellentmondóak, ezért a pontos részletek (pl. a légiók pontos összetétele vagy egyes csaták pontos helyszínei) vitatottak lehetnek.
Összefoglalás
A Kr. u. 43-as invázió volt a római Britannia létrejöttének kulcseleme: a római megszállás délkelet-Angliában megalapozta a provincia kialakulását, elindította a rómaiizáció hosszú folyamatát, és meghatározta a sziget történelmét a következő évszázadokra. A hódítás rövid távon politikai és gazdasági előnyöket hozott Rómának, hosszabb távon pedig jelentős társadalmi és kulturális átalakulást eredményezett Britanniában.
Britannia római hódítása.
Kérdések és válaszok
K: Melyik évben kezdődött Britannia római hódítása?
V: Britannia római hódítása Kr. u. 43-ban kezdődött Claudius császár vezetésével.
K: Ki volt a római Britannia első helytartója?
V: A római Britannia első helytartója Aulus Plautius volt.
K: Mikor került sor Julius Caesar Britanniába irányuló hadjárataira?
V: Julius Caesar Britanniába tett hadjárataira i. e. 55-ben és 54-ben került sor.
K: Hogyan készült fel Augustus a Britannia elleni inváziókra?
V: Augustus úgy készült fel a britanniai inváziókra, hogy három különálló hadjáratot tervezett i. e. 34-ben, i. e. 27-ben és i. e. 25-ben.
K: Mit írt Sztrabón földrajzában az adózásról, ha a szigetet meghódítják?
V: Sztrabón földrajza szerint, ha a szigetet meghódítják, akkor többet fizetne vámok és illetékek formájában, mint amennyit adókból fel lehetne szedni.
K: Mi okozta azt, hogy Caligula tervezett hadjárata a britek ellen soha nem valósult meg?
V: Caligula tervezett, a britek elleni hadjárata a birodalom más részein kitört lázadások miatt nem valósult meg.
K: Hogyan járult hozzá Caligula ahhoz, hogy Claudius inváziója három évvel később lehetővé vált?
V: Caligula azzal járult hozzá ahhoz, hogy három évvel később Claudius inváziója lehetővé vált, hogy Bononiában (a mai Boulogne-sur-Mer) világítótornyot épített, amely mintául szolgált a nem sokkal később Doverben épített világítótoronyhoz.
Keres