William Buckland (1784–1856) — Megalosaurus leírója, geológus és paleontológus

William Buckland (1784–1856) — Megalosaurus leírója, angol geológus és paleontológus; a koprolitok kutatásának úttörője, a Kirkdale-barlang feltárója és a modern paleontológia meghatározó alakja.

William Buckland DD FRS (1784. március 12. - 1856. augusztus 14.) angol teológus, aki Westminster dékánja lett. Geológus és paleontológus is volt.

Buckland írta az első teljes beszámolót egy fosszilis dinoszauruszról, amelyet Megalosaurusnak nevezett el. Bebizonyította, hogy a yorkshire-i Kirkdale-barlang egy őskori hiéna barlangja volt, amiért megkapta a Royal Society Copley-érmét. Példaként méltatták, hogy a tudományos elemzéssel hogyan lehet rekonstruálni a távoli múlt eseményeit. Úttörő volt a megkövesedett ürülék (ő alkotta meg a koprolitok kifejezést) felhasználásában az ősi ökoszisztémák rekonstruálására.

1818-ban Bucklandet a Royal Society tagjává választották. 1819-ben az Oxfordi Egyetem geológiai lektora lett. Reliquiæ Diluvianæ című munkája 1823-ban jelent meg, és bestseller lett.

A következő évtizedben azonban Buckland meggondolta magát. A híres Bridgewater Treatise, Geology and mineralogy considered with reference to natural theology című értekezésében azt állította, hogy a Noé özönvízéről szóló bibliai beszámolót nem lehet megerősíteni a geológiai bizonyítékok alapján. Amit két évtizeddel korábban az "egyetemes özönvíz" bizonyítékának tekintettek, az szerinte egy nagyobb mértékű eljegesedés bizonyítéka volt.

Buckland otthona nemcsak tele volt állat- és ásványi, élő és halott példányokkal, hanem állítása szerint az állatvilág nagy részét meg is ette, amit zoofágiának neveztek el. 1848-ban XIV. Lajos mumifikálódott szívének egy darabját, amelyet a sírjából vettek ki, a yorki érsek egy ezüst medálban őrizte. Megmutatták Bucklandnek, aki megette.

Élete és tudományos pályafutása

Buckland a 19. század első felének meghatározó alakja volt, aki egyszerre volt teológus és természettudós. Oxfordban tanult és az egyetemen hamarosan fontos szerepet játszott a geológia oktatásának és elfogadtatásának kialakításában: 1819-ben geológiai lektorrá nevezték ki, és előadásai nagy népszerűségnek örvendtek. Számos terepi feltáráson vett részt és sok korabeli természettudóssal tartott levelezést és együttműködést.

Megalosaurus és a dinoszaurusz-kutatás

Buckland volt az egyik első, aki részletesen leírta és népszerűsítette a dinoszauruszmaradványokat. A Megalosaurus leírása révén a paleontológia új fejezetet nyitott: munkája alapján a nagyközönség is megismerte, hogy léteztek különös, hatalmas fosszíliákból ismert kihalt hüllők. A korabeli reconstrukciók – mint sok korai rekonstrukció – részben pontatlanok voltak (például négy lábon járó, robusztus teremtményként ábrázolták), ám Buckland alapvető módszertani lépést tett a fosszilis leletek összehasonlító vizsgálatában és a maradványok értelmezésében.

Kirkdale-barlang, koprolitok és taphonómia

A Kirkdale-barlang kutatása jól példázza Buckland módszerét: részletes csont- és leletelemzéssel megállapította, hogy a barlang egy ősi hiénák által használt rejtekhely volt, nem pedig az emberi vagy bibliai özönvíz által okozott üledéklerakódás. E munkájáért a Royal Society nagy elismerését kapta, többek között a Copley-érmét. Ugyancsak ő vezetett be tudományos értelemben a koprolitok (megkövesedett ürülék) vizsgálatát, amelyekből táplálkozási szokásokról, ragadozó–zsákmány viszonyokról és ősi ökoszisztémákról lehetett következtetni.

Vallás és geológia — a nézetek változása

Buckland pályája során többször is módosította nézeteit a földtörténeti események magyarázatáról. Korai munkái, köztük az Reliquiæ Diluvianæ, részben a bibliai özönvíz magyarázatát támogatták, de később — különösen Bridgewater Treatise című kötete kapcsán — elmozdult a szó szerinti egyetemes özönvíz elutasítása felé. Elemzései alapján úgy vélte, hogy a geológiai rétegek és formák magyarázatához többféle okot kell figyelembe venni, köztük ősi helyi árvizeket és kiterjedt eljegesedés hatásait; ez a fejlődés fontos példája annak, ahogy a tudományos bizonyítékok alakítják a világnézetet.

Stílus, hatás és személyes szokások

Buckland kiváló előadó és népszerű író volt, aki gyakran játszotta ki a természetbúvárok és a laikusok érdeklődését. Otthona valóságos kabinetként működött, ahol a természet- és történettudomány tárgyai sorakoztak; emellett hírhedt volt különös étkezési szokásairól: a tudományos kíváncsiság jegyében állítólag különféle állati eredetű mintákat — élőket és konzerváltakat egyaránt — megkóstolt. Ebből az anekdotikus hagyományból származik a történet is, mely szerint egy darab XIV. Lajos mumifikálódott szívét is megkóstolta.

Öröksége

Buckland munkássága alapvetően befolyásolta a 19. századi geológiát és paleontológiát: módszerei, terepi vizsgálatai és publikációi hozzájárultak ahhoz, hogy a földtani megfigyelések és a rekonstrukciók megszilárduljanak a természettudományos gyakorlatban. Bár nézetei időnként változtak, ez a változás az empirikus bizonyítékok következetes vizsgálatának és a tudományos párbeszédnek volt köszönhető, és ma is a tudományos gondolkodás fejlődésének jó példájaként említik.

Kérdések és válaszok

K: Ki volt William Buckland?

K: Mit bizonyított Buckland a yorkshire-i Kirkdale-barlangról?

K: Mit használt Buckland az ősi ökoszisztémák rekonstruálásához?

K: Mikor választották Bucklandet a Royal Society tagjává?

K: Milyen könyvet adott ki Buckland 1823-ban?

K: Mi változott a következő évtizedben azzal kapcsolatban, amit az "egyetemes özönvíz" bizonyítékának tekintettek?

K: Hogyan gyakorolta William Buckland a zoofágiát?

Keresés betűvel