James Hutton

A kőzetképződés elmélete

Hutton többféle elképzeléssel magyarázta a körülötte látható kőzetrétegeket. Playfair szerint "nem sietett publikálni elméletét, mert azok közé tartozott, akik sokkal jobban örülnek az igazság szemlélésének, mint annak dicséretének, hogy felfedezték azt".

Mintegy 25 évnyi munka után, 1785-ben az Edinburgh-i Királyi Társaság ülésén olvasták fel a Föld elméletét.

Hutton később, 1785. július 4-én felolvasta a Concerning the system of the Earth, its duration and stability című munkájának kivonatát, amelyet kinyomtatott és magánkézben terjesztett. Ebben a következőképpen vázolta fel elméletét;

"Úgy tűnik, hogy a jelenlegi szárazföld szilárd részei általában a tenger és más, a mostani partokon található anyagokhoz hasonló anyagokból álltak. Ezért okot találunk arra a következtetésre:
1. Hogy a szárazföld, amelyen nyugszunk, nem egyszerű és eredeti, hanem összetétel, és másodlagos okok
hatására alakult ki.
2. Hogy mielőtt a jelenlegi szárazföld létrejött, létezett egy tengerből és szárazföldből álló világ, amelyben voltak árapályok és áramlatok, és a tenger fenekén olyan műveletek zajlottak, mint amilyenek most is zajlanak. És
végül, hogy amíg a jelenlegi szárazföld az óceán fenekén kialakult, a korábbi szárazföldön növények és állatok éltek; legalábbis a tengert akkor állatok lakták, hasonló módon, mint jelenleg
.

Ebből arra a következtetésre jutunk, hogy földünk nagyobb része, ha nem is az egész, a földgolyó természetes működésével jött létre; de ahhoz, hogy ez a föld a vizek működésének ellenálló, állandó testté váljon, két dologra volt szükség:
1. a laza vagy összefüggéstelen anyagok
összegyűjtéséből keletkezett tömegek megszilárdítására;
2. e megszilárdult tömegeknek a tengerfenékről, a helyről, ahol összegyűltek, azokra az állomásokra való felemelésére, ahol most az óceán szintje felett maradnak.".

A természetes szelekció megelőzése

Hutton kevésbé ismert művében figyelemre méltóan megelőlegezi a természetes szelekció gondolatát. Mint mindig Huttonnál, az ötlet szinte el van rejtve a bonyolult nyelvezetben:

"...ha egy szervezett test nincs olyan helyzetben és körülmények között, amelyek a legjobban alkalmasak a fennmaradásához és szaporodásához, akkor a faj egyedeinek végtelen változatosságát elképzelve biztosnak kell lennünk abban, hogy egyrészt azok, amelyek leginkább eltérnek a legmegfelelőbb felépítéstől, a leginkább hajlamosak lesznek a pusztulásra, míg másrészt azok a szervezett testek, amelyek leginkább közelítenek a jelenlegi körülményeknek megfelelő legjobb felépítéshez, a leginkább alkalmasak lesznek arra, hogy megmaradjanak, és fajuk egyedeit szaporítsák".- A tudás alapelveinek vizsgálata, 2. kötet.

Ugyanaz a "variációs elv" hatna "minden növényfajra, akár erdőben, akár réten nő". Elképzeléseihez a növény- és állattenyésztési kísérletek eredményeként jutott el, amelyek közül néhányat egy kiadatlan kéziratban, a Mezőgazdaság elemeiben vázolt fel. Különbséget tett a nemesítés eredményeként kialakuló öröklődő variáció és a környezeti különbségek, például a talaj és az éghajlat által okozott nem öröklődő variációk között.

Elképzeléseinek fejlődése

Hutton prózája akadályozta elméleteit. John Playfair 1802-ben újrafogalmazta Hutton geológiai elképzeléseit (bár az evolúcióval kapcsolatos gondolatait nem). Charles Lyell az 1830-as években népszerűsítette a végtelenül ismétlődő ciklus (a kőzetek eróziójának és az üledék felhalmozódásának) gondolatát. Lyell a fokozatos változásban hitt, és úgy vélte, hogy még Hutton is túl nagy jelentőséget tulajdonított a katasztrofális változásoknak.

Lyell könyvei széles körű hatást gyakoroltak, nem utolsósorban a feltörekvő fiatal geológusra, Charles Darwinra, aki lelkesen olvasta őket a Beagle-járat során. William Whewell alkotta meg az uniformitarianizmus kifejezést Lyell elképzeléseinek leírására. Ez ellentétben állt a katasztrofizmussal, vagyis azzal az elképzeléssel, amely szerint a kőzetek egy sor katasztrófát rögzítettek, amelyeket új fajok újratelepülése követett. Idővel e nézetek között közeledés következett be, de Lyell leírása a geológiai elképzelések fejlődéséről azt a meggyőződést eredményezte, hogy az uniformitarizmus győzedelmeskedett.

Works

• 1785. Kivonat az Edinburgh-i Királyi Társaságban március hetedikén és április negyedikén, MDCCLXXXV. március hetedikén és április negyedikén felolvasott értekezésről, amely a Föld rendszeréről, annak időtartamáról és stabilitásáról szól. Edinburgh. 30pp.
• 1788. Az eső elmélete. Transactions of the Royal Society of Edinburgh, vol. 1, Part 2, pp. 41-86.
• 1788. A Föld elmélete; vagy a földgömbön a föld összetételében, felbomlásában és helyreállításában megfigyelhető törvények vizsgálata. Az Edinburghi Királyi Társaság Transactions of the Royal Society of Edinburgh, 1. kötet, 2. rész, pp. 209-304.
• 1792. Dissertációk a természetfilozófia különböző tárgyairól. Edinburgh és London: Strahan & Cadell.
• 1794. Megfigyelések a gránitról. Transactions of the Royal Society of Edinburgh, 3. kötet, 77-81. oldal.
• 1794. Értekezés a fény, a hő és a tűz filozófiájáról. Edinburgh: Cadell, Junior, Davies.
• 1794. A megismerés alapelveinek és az ész fejlődésének vizsgálata az értelemtől a tudományig és a filozófiáig. Edinburgh: Strahan & Cadell.
• 1795. A Föld elmélete; bizonyításokkal és illusztrációkkal. Edinburgh: Creech. 2 kötet.
• 1797. A mezőgazdaság elemei. Kiadatlan kézirat.
• 1899. A Föld elmélete; bizonyításokkal és illusztrációkkal, III. kötet, Szerkesztette Sir Archibald Geikie. Geológiai Társaság, Burlington House, London.