Vésés

A vésési folyamat

A vésők egy acélszerszámot, az úgynevezett vésőt használnak a kép vagy a minta felületbe - többnyire rézlemezbe - történő vágásához.A vésők különböző formájú és méretűek, amelyek használatakor különböző vonaltípusokat adnak. A burin olyan vonalat ad, amely egyenletes megjelenése és sima élei miatt egyedi. A szögtónusú szerszámnak enyhén ívelt hegye van, amelyet általában a grafikában használnak. A firenzei linzerek lapos aljú, több vonallal ellátott szerszámok, amelyeket nagyobb területeken végzett munkákhoz használnak. A lapos vésőket a betűkön végzett munkák, valamint a legtöbb hangszeres vésési munka elvégzésére használják. A kerek vésőket általában ezüst, valamint más nehezen vágható fémek, például nikkel és acél gravírozására használják.

Kézi gravírozó szerszámok választéka


Albrecht Dürer Szent Jeromos 1514

Történet és használat

Az ókorban az egyetlen vésés, amelyet el lehetett készíteni, az i. e. 1000 után egyes ékszereken található sekély barázdák voltak.

Az európai középkorban az aranyművesek a fémek díszítésére használták a vésést. Úgy gondolják, hogy a tervek rögzítése céljából elkezdték lenyomatokat készíteni. Ebből fejlődött ki az 1430-as években Németországban a rézlemezek metszése, hogy művészi képeket készítsenek papírra. A metszetírás első és legnagyobb korszaka körülbelül 1470 és 1530 között volt, olyan mesterekkel, mint Martin Schongauer, Albrecht Dürer és Lucas van Leiden.

Ezután a metszet egyre inkább elvesztette népszerűségét a metszettel szemben, amely sokkal könnyebben elsajátítható technika volt egy művész számára. A tizenkilencedik századra a legtöbb metszetet kereskedelmi célú képkészítésre használták.

A fényképezés feltalálása előtt a metszetet más művészeti ágak, például festmények reprodukálására használták. A metszetek még a 20. század elején is gyakoriak voltak az újságokban és számos könyvben, mivel a nyomtatásban való felhasználásuk olcsó volt.

Amikor két párhuzamos vonalas sraffozás egymást keresztezte, a mintát kereszt-sraffozásnak nevezték. Claude Mellan jól ismert a különböző vastagságú vonalakat használó technikájáról. Egyik példa erre a Szent Veronika szudáriuma, Jézus arcát ábrázoló metszete egyetlen spirális vonalból, amely Jézus orrának hegyénél kezdődik (a képen).

Claude Mellan Szent Veronika szudáriuma (1649)

Modern metszet

Mivel a vésőmesterek által elérhető nagyfokú részletesség miatt a vésett minták hamisítása szinte lehetetlen, és a modern bankjegyek szinte mindig vésett minták, csakúgy, mint a pénznyomtatáshoz használt lemezek, csekkek, kötvények és egyéb olyan papírok, amelyeket nem szabad hamisítani. A gravírozás olyan finom, hogy egy normál nyomtató nem tudja megfelelően elkészíteni a kézzel gravírozott képek részletességét. Az Egyesült Államok Gravírozási és Nyomdairodájában egynél több vésnök dolgozik ugyanazon a nyomólemezen, így szinte lehetetlen, hogy bármelyik személy szinte bármilyen bankjegyen vagy dokumentumon lévő összes vésetet lemásolja.

Sok klasszikus bélyeget gravíroztak, bár ez a gyakorlat ma már többnyire csak bizonyos országokra korlátozódik, vagy akkor alkalmazzák, ha "elegánsabb" dizájnra van szükség, és a különböző színek korlátozott száma elfogadható.

Az olyan gravírozógépek, mint a Hell Gravure Systems K500 vagy K6, gyémánt "tollat" használnak a cellák vágásához. Minden egyes cella egy nyomdapontot hoz létre a folyamat későbbi szakaszában. A K6 akár 18 gravírozófejjel is rendelkezhet, amelyek másodpercenként 8000 cellát vágnak 0,1 µm vagy annál kisebb pontossággal. Ezek természetesen teljesen számítógépes vezérlésűek, és a hengerek készítésének teljes folyamata teljesen automatikus.

A gyémántokkal történő gravírozás az 1960-as évek óta a legkorszerűbb eljárás.

Ma már lézergravírozó gépek készülnek, és még ma is a mechanikus vágás bizonyította erejét gazdaságossági és minőségi szempontból. Több mint 4000 gravírozógép évente mintegy 8 millió nyomdahengert készít világszerte.

Bibliai hivatkozások

A Bibliában a vésésre való legkorábbi utalás a Júda pecsétgyűrűjére való utalás lehet. (1Mózes 38,18), amelyet a (2Mózes 39,30) követ. A vésést általában hegyes vasszerszámokkal vagy akár gyémánthegyekkel végezték. (Jeremiás 17,1).

A főpap efódjának vállrészén lévő két ónixkő mindegyikére Izrael hat különböző törzsének nevét vésték, és a mellrészét díszítő 12 drágakő mindegyikére az egyik törzs nevét vésték. A szentté avatás szent jelére, a főpap turbánján lévő csillogó aranylemezre a következő szavakat vésték: "A szentség Jehováé". Bézáel, Oholiáb mellett, képzett volt e speciális vésési munka elvégzésére, valamint mások kiképzésére." - 2Móz 35:30-35; 28:9-12; 39:6-14, 30.

A Farnese Hercules, Hendrik Goltzius 1591