Gravírozás — meghatározás, története és fő technikái

Gravírozás: története, meghatározása és fő technikái — részletes áttekintés az ősi művészettől a modern eljárásokig, tippek és példák művészeknek és gyűjtőknek.

A gravírozás egy mintát visz fel egy kemény, sík felületre úgy, hogy mechanikusan vagy kémiailag anyagot távolítanak el, azaz „belevésik” a mintát. Az eredmény lehet önmagában is díszítőelem — például ékszereken, evőeszközökön vagy óratokokon — mint az ezüst, az arany vagy az acél gravírozása, vagy lehet egy nyomólemez (például rézből vagy más fémből), amelyről papírra nyomtatnak képeket; ezeket a nyomatokat is gyakran metszeteknek nevezik. A gravírozás évszázadokon át alapvető szerepet játszott a papírra történő képalkotásban, mind művészi célra — például díszítő nyomatok készítésekor —, mind pedig könyvek és folyóiratok illusztrációinál. A 19–20. században a fényképezés és a fotomechanikai eljárások sok területen háttérbe szorították a hagyományos gravírozást; a grafikai előállításban pedig más eljárások, például a különböző nyomási technikák és a modern reprodukciós eljárások jelentős mértékben felváltották a korábbi metszeteket (metszet).

Rövid történet

A gravírozás gyökerei az ókorig nyúlnak vissza: már az ókori civilizációkban, például Mezopotámiában és Egyiptomban készítettek pecséteket, és a görög-római korban is ismerték a gemmák és ékszerek metszését. A középkorban a kézzel készített nyomólemezek és a könyvillusztrációk fontos részei voltak a könyvnyomtatás korai fejlődésének. A reneszánsz és a barokk korszakban mesterek, mint Albrecht Dürer vagy Rembrandt, tovább fejlesztették a metszetek művészi lehetőségeit; sok klasszikus grafikai mű ebből az időből származik. A 19. századtól a fotokémiai és fotomechanikai eljárások elterjedése fokozatosan átstrukturálta a nyomdai képkészítést, bár bizonyos speciális területeken (például bankjegynyomtatás) az intaglio gravírozás ma is fontos.

Fő technikák

• Kézi gravírozás (lateszervésés, intaglio): éles vésőszerszám (burin) használatával végzik fémlemezre vagy ékszerfelületre. Nagy precizitást és finom tónusokat tesz lehetővé.
• Metsszés vésővel (relief és intaglio): fából vagy fémből készítenek formát; a fatining többnyire domború (relief), a fémgravírozás intaglio jellegű lehet.
• Etching (maratás): savval maratják a lemezt egy vékony viasz vagy lakk rétegbe rajzolt minta mentén. Sok árnyalat és lágy tónus kialakítását teszi lehetővé (pl. akvatinta).
• Mezzotint, akvatinta, pontozás: speciális grafikai technikák az árnyalatok és tónusok kialakítására.
• Rotary (forgó) gravírozás: mechanikus maróval vagy forgó szerszámmal vésnek feliratokat és formákat kemény anyagokra (műanyag, fém, fa).
• Lasergravírozás: CO2 vagy fiber lézerek használatával párologtatják/elgőzölik az anyagot kis területeken. Gyors, nagy pontosságú, alkalmas üveg, fa, műanyag, bőr és sok fém megmunkálására (fémeknél gyakran előkezelés szükséges).
• Diamond drag (gyémánt karcolás): kemény, éles hegyű eszközzel karcolnak rozsdamentes acélon és más nehezen gravírozható felületeken; nem távolítanak el anyagot, hanem a felszínt nyomják és fénytörést hoznak létre.
• Kémiai vagy elektrokémiai gravírozás: elektromos áramra vagy vegyszerekre támaszkodó eljárások, nagyipari betű- és névtáblák készítéséhez használatosak.
• Fotokémiai maratás (photochemical machining): fényérzékeny maszk és vegyszeres maratás segítségével nagyon pontos, finom struktúrákat lehet előállítani főként ipari alkalmazásokhoz.
• CNC marás és szerszámgépek: számítógéppel vezérelt marógépek nagy sorozatok és bonyolult, ismétlődő formák kialakítására.

Anyagok és alkalmazások

Gravírozni lehet: fémeken (acél, réz, alumínium, ezüst, arany), fában, üvegben, kőben, műanyagokban, bőrben és más anyagokban. Tipikus felhasználások:

• ékszer- és óradíszítés, személyre szabott ajándékok;
• táblák, névtáblák, ipari jelölések és alkatrészek azonosítása;
• bankjegyek és értékpapírok intaglio nyomtatása (biztonsági nyomatok);
• nyomólemezek készítése művészi grafikai sokszorosításhoz;
• mikrogravírozás és biztonsági jelek (pl. dokumentumazonosítók, csomagolási jelölések);
• prototípusgyártás és precíziós szerelvények megjelölése a gépiparban.

Hogy működik és mire kell figyelni

A hagyományos kézi gravírozásnál a véső és az író keze szabályozza vonal vastagságát és mélységét; a gravírozó művészet és kézügyesség kombinációja. A lézeres és CNC eljárásoknál a beállítások (teljesítmény, sebesség, vágási mélység, szerszámgeometria) határozzák meg a végeredményt. Fontos szempontok:

• anyag típusa és keménysége (más beállítás kell fához, más fémhez);
• felület előkészítése (tisztítás, alapozás, előkezelés fémeknél a jó kontraszt érdekében);
• biztonság: szellőzés, védőfelszerelés, vegyszerek és lézerek esetén megfelelő óvintézkedések;
• utómunka: polírozás, festékkontraszt alkalmazása (pl. patinázás, festékbevonat kitöltése), inlay (betétezés) a jobb láthatóságért.

Művészet és ipar — mi a különbség

Művészi gravírozásnál a hangsúly a képi kifejezésen, tónuskezelésen és egyedi, kézzel készített lapok készítésén van. Ipari és kereskedelmi gravírozásnál a pontosság, tartósság és reprodukálhatóság fontos — névtáblák, alkatrészjelölések, sorozatgyártott díszítések. A két terület természetesen átfed: sok modern művész használja a lézeres és CNC technikákat, míg ipari alkalmazásoknál is találunk hagyományos kézi megoldásokat speciális igényekre.

Megőrzés és gyűjtés

A régi metszetek, rézlemez-nyomatok és kézzel készült gravírozott tárgyak restaurálást és megfelelő tárolást igényelnek: száraz, stabil hőmérsékletű és páratartalmú környezet, savmentes papírborítás, fémeknél korrózióvédelem. A gyűjtők értékelik a korabeli kézi munkát és az egyedi technikai megoldásokat; a ritka vagy technikailag kifinomult metszetek magas művészettörténeti értékkel bírhatnak.

Összefoglalás

A gravírozás sokrétű technika: történelmi gyökerekkel rendelkező művészet és ipari eljárás is egyben. Bár egyes felhasználási területeken felváltották modern fotó- és nyomtatási módszerek, a precíziós gravírozás, a biztonsági nyomtatás és a személyre szabott díszítések ma is fontos szerepet töltenek be. A hagyományos kézi technikák és az új, számítógép-vezérelt eljárások párhuzamosan léteznek, és mindkettőnek megvan a maga helye a mai gyakorlatban.

A vésési folyamat

A vésők egy acélszerszámot, az úgynevezett vésőt használnak a kép vagy a minta felületbe - többnyire rézlemezbe - történő vágásához.A vésők különböző formájú és méretűek, amelyek használatakor különböző vonaltípusokat adnak. A burin olyan vonalat ad, amely egyenletes megjelenése és sima élei miatt egyedi. A szögtónusú szerszámnak enyhén ívelt hegye van, amelyet általában a grafikában használnak. A firenzei linzerek lapos aljú, több vonallal ellátott szerszámok, amelyeket nagyobb területeken végzett munkákhoz használnak. A lapos vésőket a betűkön végzett munkák, valamint a legtöbb hangszeres vésési munka elvégzésére használják. A kerek vésőket általában ezüst, valamint más nehezen vágható fémek, például nikkel és acél gravírozására használják.

Kézi gravírozó szerszámok választéka


Albrecht Dürer Szent Jeromos 1514

Történet és használat

Az ókorban az egyetlen vésés, amelyet el lehetett készíteni, az i. e. 1000 után egyes ékszereken található sekély barázdák voltak.

Az európai középkorban az aranyművesek a fémek díszítésére használták a vésést. Úgy gondolják, hogy a tervek rögzítése céljából elkezdték lenyomatokat készíteni. Ebből fejlődött ki az 1430-as években Németországban a rézlemezek metszése, hogy művészi képeket készítsenek papírra. A metszetírás első és legnagyobb korszaka körülbelül 1470 és 1530 között volt, olyan mesterekkel, mint Martin Schongauer, Albrecht Dürer és Lucas van Leiden.

Ezután a metszet egyre inkább elvesztette népszerűségét a metszettel szemben, amely sokkal könnyebben elsajátítható technika volt egy művész számára. A tizenkilencedik századra a legtöbb metszetet kereskedelmi célú képkészítésre használták.

A fényképezés feltalálása előtt a metszetet más művészeti ágak, például festmények reprodukálására használták. A metszetek még a 20. század elején is gyakoriak voltak az újságokban és számos könyvben, mivel a nyomtatásban való felhasználásuk olcsó volt.

Amikor két párhuzamos vonalas sraffozás egymást keresztezte, a mintát kereszt-sraffozásnak nevezték. Claude Mellan jól ismert a különböző vastagságú vonalakat használó technikájáról. Egyik példa erre a Szent Veronika szudáriuma, Jézus arcát ábrázoló metszete egyetlen spirális vonalból, amely Jézus orrának hegyénél kezdődik (a képen).

Claude Mellan Szent Veronika szudáriuma (1649)

Bibliai hivatkozások

A Bibliában a vésésre való legkorábbi utalás a Júda pecsétgyűrűjére való utalás lehet. (1Mózes 38,18), amelyet a (2Mózes 39,30) követ. A vésést általában hegyes vasszerszámokkal vagy akár gyémánthegyekkel végezték. (Jeremiás 17,1).

A főpap efódjának vállrészén lévő két ónixkő mindegyikére Izrael hat különböző törzsének nevét vésték, és a mellrészét díszítő 12 drágakő mindegyikére az egyik törzs nevét vésték. A szentté avatás szent jelére, a főpap turbánján lévő csillogó aranylemezre a következő szavakat vésték: "A szentség Jehováé". Bézáel, Oholiáb mellett, képzett volt e speciális vésési munka elvégzésére, valamint mások kiképzésére." - 2Móz 35:30-35; 28:9-12; 39:6-14, 30.

A Farnese Hercules, Hendrik Goltzius 1591

Kérdések és válaszok

K: Mi az a metszet?

K: Milyen anyagokat lehet gravírozni?

K: Mire használják a gravírozást?

K: A gravírozás a múltban fontos módszer volt a képek készítésére?

K: Miért váltotta fel a vésést a fényképezés a kereskedelmi felhasználásban?

K: Milyen nyomdai technikák váltották fel a metszést?

K: A metszés ma is elterjedt?

Keresés betűvel