15 Eunomia – nagy S-típusú főövi aszteroida, az Eunomia-család legnagyobb tagja
15 Eunomia — nagy S-típusú főövi aszteroida, az Eunomia-család legnagyobb tagja; 1851-ben felfedezett, jelentős méretű test a főövi dinamikában.
15 Eunomia egy nagyon nagy aszteroida a fő aszteroidaöv belsőbb, úgynevezett középső részén. Ez a legnagyobb a köves (S-típusú) aszteroidák között, és összességében valahol a 8–12. legnagyobb főövi aszteroida közé tartozik (az átmérőre vonatkozó mérési bizonytalanságok miatt a pontos rangsor változhat). Az Eunomia emellett az eponim aszteroidacsalád legnagyobb, domináns tagja.
Eunomiát Annibale de Gasparis találta meg 1851. július 29-én, és Eunomiáról, a görög mitológiában a rend és a törvény megszemélyesítőjéről, a Horae (Órák) egyikéről nevezte el.
A 15 Eunomia fontosabb jellemzői röviden:
- Mérete: átlagos átmérője nagyságrendileg 250–300 km; a legtöbb becslés ~260 km körüli értéket ad, ezért a pontos rangsorolás az átmérő bizonytalansága miatt változhat.
- Forgási idő: rövid saját tengely körüli forgással rendelkezik: a forgási periódus körülbelül 6,1 óra.
- Pálya: a Nap körüli keringési ideje nagyjából 4,3 év; pályája a főöv belső-középső sávjába esik, mérsékelt excentricitással és néhány fokos ferdeséggel.
- Albedó és anyag: S-típusú, azaz kőzetes összetételű, olivin- és piroxén-tartalmú ásványokkal; felszíni fényessége (albedója) viszonylag magas, tipikusan ~0,2 körüli.
- Családja: az Eunomia-aszteroidacsalád legnagyobb tagja; a család nagy valószínűséggel egy nagy becsapódás során keletkezett törmelékből alakult ki, amelynek Eunomia maga a megmaradt fődarabja.
További részletek és megfigyelések: Eunomia felszínén és spektrumában talált heterogenitás arra utal, hogy belső szerkezete részben differenciálódhatott, vagy erőteljes nagy becsapódások formálták át. A fénygörbe-mérések és spektroszkópiai vizsgálatok révén fény derült különböző felszíni régiók eltérő összetételére, ami fontos információt ad a korai naprendszer és az ütközési folyamatok megértéséhez. Bár a 15 Eunomia elég fényes ahhoz, hogy jó időjárási és kedvező oppozíciós feltételek mellett kis amatőrcsillagászati műszerekkel is megfigyelhető legyen, eddig nem járt körülötte űrszonda; ismereteink főként földi megfigyelésekből és asztrometriai adatokból származnak.
Az 15 Eunomia tanulmányozása hozzájárul a főövi aszteroidák összetételének, belső szerkezetének és a nagy ütközések következményeinek jobb megértéséhez, valamint a Naprendszer korai történetének rekonstruálásához.
Jellemzők
Az Eunomia a legnagyobb S-típusú aszteroidaként (a 3 Juno nagyon közel van hozzá) mérsékelt tudományos figyelmet kapott. A teljes fő öv tömegének valamivel több mint egy százalékával rendelkezik.
Az Eunomia egy megnyúlt, de meglehetősen kerek testnek tűnik, amelynek négy oldala különböző görbületűnek tűnik, és feltűnően eltérő átlagos összetételű. Nyújtott alakja arra engedett következtetni, hogy az Eunomia egy bináris objektum lehet. Ezt azonban cáfolták. Retrográd forgású, pólusa az ekliptika (β, λ) = (-65°, 2°) koordináták felé mutat, 10°-os bizonytalansággal. Ez körülbelül 165°-os tengelyferdeséget ad.
A család többi valódi tagjához hasonlóan a felszíne szilikátokból és némi nikkel-vasból áll, és meglehetősen fényes. Az Eunomia felszínén kalciumban gazdag piroxéneket és olivineket, valamint nikkel-vas fémeket mutattak ki. A spektroszkópiai vizsgálatok arra utalnak, hogy az Eunomia más-más összetételű régiókból áll.
Az Eunomiát háromszor látták csillagok elfedésében. Átlagos fényessége a szembenálláskor +8,5, ami nagyjából megegyezik a Titán átlagos fényességével, és a perihélium közeli szembenálláskor elérheti a +7,9-es értéket.
Keres