2011. július 22-i norvégiai merényletek – Oslo és Utøya
2011. július 22-i norvégiai merényletek: részletes beszámoló az Oslo és Utøya tragédiájáról, Anders Behring Breivik tetteiről, 77 áldozatról és következményeiről.
A 2011-es norvégiai merényletek két összefüggő támadást jelentettek Norvégiában 2011. július 22-én. Az első egy autóba rejtett pokolgépes merénylet volt az oslói kormányépületek közelében; a második egy tömeges lövöldözés egy Oslótól északnyugatra fekvő szigeten lévő ifjúsági táborban. Az események összesen 77 halálos áldozatot követeltek, akik közül 55 tinédzser volt; további mintegy 96 embert megsebesítettek. Az autóbomba az Oslo belvárosában lévő kormányzati negyedben több épület homlokzatát és ablakát is megrongálta.
A támadások menete
A bomba délután 15:26-kor robbant fel Jens Stoltenberg miniszterelnök irodája közelében; a detonáció nyolc ember halálát és számos sérülést okozott. Mintegy másfél órával később, aznap délután a Norvég Munkáspárt ifjúsági szervezete, az AUF által tartott ifjúsági tábor helyszínén, a Buskerud megyéhez tartozó Tyrifjordenben található Utøya szigetén egy fegyveres tüzet nyitott a táborozókra. A fegyveres rendőrnek álcázta magát, a támadás során 69 ember vesztette életét a szigeten. A tettest a helyszínen elfogták, így a támadás folytatása a szárazföldön nem folytatódott.
Az elkövető és indíték
Több gyanúsítottat előállított a rendőrség, de hamar kiderült, hogy mindkét támadást Anders Behring Breivik, egy akkor 32 éves norvég állampolgár követte el. Breivik a később nyilvánosságra került anyagok és vallomása szerint éveken át tervezte a támadásokat. Nyíltan szélsőjobboldali, bevándorlásellenes és multikulturalizmus-ellenes nézeteket vallott, amelyeket részletesen kifejtett egy több száz oldalas kéziratban és egy rövid, maga által készített videónyilatkozatban. A tervek szerint politikai indíttatású cselekményként, az „Európai civilizáció” védelmének nevében hajtotta végre a merényleteket.
Nyomozás és bírósági eljárás
A nyomozás gyorsan azonosította és letartóztatta Breiviket; később formálisan is vádat emeltek ellene mindkét támadásért. A büntetőeljárás 2012-ben zajlott le, és Breivik ellen bűnösnek találták a gyilkosságok és a terrorcselekmények elkövetésében. 2012. augusztus 24-én a bíróság a norvég jogrendszerben alkalmazható legszigorúbb büntetést, a forvaring (megelőző jellegű tartós elzárás) formájában, legfeljebb 21 év későbbi meghosszabbítási lehetőséggel szabta ki rá. A tárgyalás során a pszichiátriai vizsgálatok és Breivik vallomásai is nagy nyilvánosságot kaptak; az ügy számos jogi és etikai kérdést vetett fel a büntetőjog és a fogyatékosságügyi megítélés területén.
Reakciók és következmények
Az Európai Unió, a NATO és számos ország világszerte elítélte az erőszakot, és támogatásukról biztosították Norvégiát. A norvég társadalom mély sokkot élt át: az országban nemzeti gyász és számos megemlékezés zajlott. A rendőrségi reagálás későbbi vizsgálatok tárgyát képezte: szakértői és független vizsgálatok kritikákat fogalmaztak meg a reagálási idő és a koordináció tekintetében, ami reformok és intézkedések bevezetéséhez vezetett a készenléti rendszerek és a terrorizmus elleni védekezés terén.
Emlékezés és hosszabb távú hatás
A merényletek hosszú távú hatása nemcsak a közvetlen áldozatok és túlélők testi sérüléseiben, hanem a mentális egészség, a közösségi összetartás és a politikai diskurzus megváltozásában is megmutatkozott. Norvégiában emlékhelyek, megemlékezések és támogatási programok jöttek létre az áldozatok családjai és túlélők segítésére. A tragédia rámutatott a szélsőjobboldali radikalizáció veszélyeire Európában, és vitákat indított a gyűlöletbeszéd, a biztonság és a polgári szabadságjogok egyensúlyáról.
A támadások a norvég közéletben és nemzetközi színtéren is mély nyomot hagytak: a társadalmi párbeszéd, a politikai oktatás és a biztonsági intézkedések terén egyaránt változások indultak el, miközben folyamatosan emlékeznek az elhunytakra és a sérültekre.
Oslói robbantás
2011. július 22-én 15:26-kor (közép-európai idő szerint) nagy erejű robbanás történt a norvég miniszterelnök (H-blokka) és több más kormányzati épület, például a Kőolaj- és Energiaügyi Minisztérium (R4) és a Pénzügyminisztérium közelében. (Lásd a térképet)
A robbanást követően a közeli utca tele volt üveggel és törmelékkel. Az egyik érintett épület közelében egy autó roncsait látták. Hatalmas fehér füstfelhőt láttak, amint tűz égett a Kőolajminisztériumban. A robbanást legalább hét kilométerre hallották.
A robbanást követően a rendőrség megtisztította a területet, és további robbanószerkezetek után kutatott. A rendőrség arra kérte az embereket, hogy hagyják el Oslo belvárosát.
Áldozatok
A robbanásban nyolc ember vesztette életét, tizenöten megsérültek, tizenegyen súlyosan. Az oslói egyetemi kórház egyik orvosa elmondta, hogy a kórházi személyzet fej-, mellkas- és hasi sérüléseket kezel.
Jens Stoltenberg miniszterelnök nem sérült meg a robbanásban. A norvég pénzügyminiszter, Sigbjørn Johnsen a robbanás idején Dániában nyaralt.
Mivel július a fő ünnepek ideje Norvégiában, és a támadások a hétvégén történtek, nem volt annyi ember a környéken, mint máskor, ami sok életet menthetett meg.
A szállításra gyakorolt hatás
Oslo belvárosába vezető összes utat lezárták, miközben a rendőrség elszállította az embereket a területről, és figyelmeztette az oslóiakat, hogy maradjanak távol a városközponttól. Arra is felszólították őket, hogy korlátozzák a mobiltelefonok használatát egy esetleges újabb terrortámadástól való félelem miatt. A városba és a városból kifelé tartó tömegközlekedést leállították. A rendőrség ellenőrizte az autókat az oslói repülőtérre vezető úton, amely nyitva maradt, miközben a rendőrség a helyszínen motozást végzett az autókban.
A Lillestrøm és az oslói repülőtér közötti Gardermoen vasútvonalat lezárták, miután gyanús csomagot találtak a sínek közelében. Ugyanez történt a TV 2 irodáiban is, amelyeket kiürítettek, miután gyanús csomagot találtak az épület előtt.
A robbanás helyszínének térképe. Piros épület: Kormányzati épület. Narancssárga terület: Egy megsemmisült autó helye. Kék épület: Az olajminisztérium épülete.
A norvég miniszterelnök hivatala a felrobbant ablakokkal röviddel a robbanás után.
A norvég Kőolaj- és Energiaügyi Minisztérium röviddel a kitelepítés után
Utøya forgatás
Körülbelül 90 perccel az oslói robbanás után egy rendőrruhába öltözött fegyveres, aki feltehetően Anders Behring Breivik volt, felszállt egy kompra Oslótól mintegy 40 kilométerre északnyugatra. A komp a Tyrifjorden-tóban lévő Utøya szigetére tartott. A sziget a Munkáspárt éves Munkás Ifjúsági Szövetség (AUF) ifjúsági nyári táborának helyszíne volt. A szigetre érve a fegyveres lövöldözni kezdett a főleg kamaszokból álló táborozókra, mielőtt végül elfogták.
A lövöldöző rendőrnek volt öltözve, és azt mondta, hogy rutinellenőrzésre jött át az oslói robbantásos eseményt követően. Jelzett és megkérte az embereket, hogy gyűljenek köréje, mielőtt elsütötte fegyvereit, és sok embert megölt és megsebesített. Először a szigeten lövöldözött az emberekre, majd később lövöldözni kezdett azokra, akik a tavon átúszva próbáltak menekülni. A rendőrség jelentése szerint a legtöbb áldozat 15 és 16 év körüli fiatal volt. A jelentések szerint a szigeten tartózkodók a mosdókban vagy az aljnövényzetben rejtőztek el, és SMS-ben kommunikáltak egymással, hogy ne adják ki a helyzetüket a fegyveresnek.
A lövöldözés állítólag 90 percig tartott. A rendőrséget 17:27-kor értesítették a lövöldözésről, és 18:27-kor a fegyverest letartóztatták. Amikor a rendőrök a helyszínre érkeztek, a túlélők azzal szembesültek, hogy a rendőrök könyörögtek, hogy dobják el a fegyvereiket. Attól féltek, hogy az egyenruhás férfiak ismét tüzet nyitnak rájuk.
Øystein Mæland országos rendőrfőkapitány 2011. július 23-án 03:50 körül (közép-európai idő szerint) úgy vélte, hogy az Utøyán elhunytak száma "legalább 80", és a számuk várhatóan emelkedni fog. Hatvankilenc ember halt meg.
Perpetrator
A támadó Anders Behring Breivik. A lövöldözés miatt Utøyán tartóztatták le, és az oslói robbantásokkal is kapcsolatba hozták. Mindkét támadás elkövetéséért vádat emeltek ellene, és el is ítélték. Jelenleg börtönben van.
Politikai nézetek
Sveinung Sponheim megbízott országos rendőrfőnök elmondta, hogy a feltételezett fegyveres internetes bejegyzései "arra utalnak, hogy vannak jobboldali politikai vonásai és muszlimellenes nézetei, de hogy ez volt-e a tényleges cselekmény motivációja, azt még nem tudjuk". A rendőrség Breiviket szélsőjobboldali szélsőségesnek írta le. Breivik konzervatív nacionalistaként jellemezte magát. A hírforrások keresztény fundamentalistaként jellemezték. A jelentések szerint számos bejegyzést írt a "document.no" weboldalra, amelyet az Aftenposten "iszlámkritikusnak és Izrael-barátnak" nevezett. A honlaphoz kapcsolódó "Documents venner" (Dokumentum barátai) találkozókra járt. Egykor tagja volt a jobboldali Progresszív Pártnak (FrP) és annak ifjúsági szárnyának, az FpU-nak is. Az FpU vezetője, Ove Vanebo szerint Breivik a 2000-es évek elején aktív volt, de kilépett a pártból, mivel nézetei egyre szélsőségesebbé váltak.
Médiajelentések szerint Breivik olyan megjegyzéseket tett közzé az interneten, amelyekben Winston Churchill és Max Manus, valamint Geert Wilders holland politikus csodálója. Breivik azt mondta, hogy Wilders Szabadságpártja "a konzervatívok egyetlen igazi pártja". Breivik azt mondta, hogy "meleg- és Izrael-párti". A Twitteren John Stuart Mill utilitarista filozófust parafrazálta: "Egy ember, akinek van meggyőződése, egyenlő 100 000 ember erejével, akiknek csak érdekeik vannak". A norvég műsorszolgáltató társaság (NRK) közölte, hogy Breivik a támadások napján egy 1516 oldalas kiáltványt tett közzé, amelyben multikulturalizmus-ellenes és jobboldali militáns ideológiáját ismertette.
Az a meggyőződés, hogy más elkövető(k) is volt(ak)
Az ifjúsági táborban több szemtanú is úgy véli (2011. július 23-án), hogy egynél több lövöldöző volt. A rendőrség egy második fegyveresről is kapott személyleírást, és jelenleg ellenőrzi ezeket az információkat. A szemtanúk által adott leírások bizonytalansága és az események kaotikus jellege miatt a rendőrség elővigyázatosságból még nem nyilatkozott hivatalosan az ügyben. Sveinung Sponheim megbízott rendőrfőnök azt mondta, hogy "jelenleg nagyon nehéz megmondani, hogy egyedül cselekedett-e, vagy egy nagyobb hálózat részeként".
Reakciók
Belföldi
Jens Stoltenberg miniszterelnök a támadást követő reggeli sajtótájékoztatón "nemzeti tragédiának" és a második világháború óta a legsúlyosabb atrocitásnak nevezte a támadást. Stoltenberg azt mondta, hogy a támadás nem árt a norvég demokráciának, és úgy vélte, hogy az erőszakra a megfelelő válasz "több demokrácia, több nyitottság, de nem naivitás".
Eskil Pedersen, a Munkás Ifjúsági Ligától megfogadta, hogy "visszatérnek Utøyára", és sürgette Norvégiát, hogy folytassa a nyitottság és tolerancia hagyományát.
Harald király részvétét fejezte ki az áldozatoknak és családjaiknak, és egységre szólított fel.
Svein Østerud (no:), professor emeritus azt mondta, hogy mielőtt elemezhetnénk a nemzet traumáját, el kell ismernünk, hogy Breivik és [néhány] más terrorista olyan fiatalok, akik eltévedtek, amikor átmentek az intézményeken... miközben küzdöttek az identitásuk megtalálásáért, és ugyanakkor (és mindennap) arra kényszerültek, hogy [ megfeleljenek az iskola, a szülők és a közösségi média által meghatározott] normáknak.
Nemzetközi
Az Európai Unió, a NATO, az ENSZ Biztonsági Tanácsa, a világ kormányai és vezetői elítélték a támadást, részvétüket fejezték ki, és szolidaritásukat fejezték ki Norvégiával.
Virágok az oslói székesegyház előtt a támadások másnapján
Emlékhelyek
Utøyán az emlékhely neve ["a tisztás"] "Lysninga"; egy része ["a gyűrű"] "Ringen" - egy "acélgyűrű, [amely] fák között lóg, és ide vésték be a 69 halott többségének nevét és életkorát"; "a sziget legmagasabb pontján fekszik"; 2015 nyarán avatták fel. Hegnhuset 2016-ban avatták fel.
2016. július 22-én Oslóban ideiglenes nemzeti emlékművet avattak.
Minden településen egy-egy monolit áll.
Norvégiában 53 [helyen] találhatóak Nico Widerberg névtelenül finanszírozott szobrai.
Az egyik monolitot Utsiktenben helyezték el - egy út menti pihenőhelyen, ahonnan kilátás nyílik Utøyára; az E16-os úton található Nes in Hole-nál (település).
Nemzeti emlékhely Hole településen
2017 júniusában a kormány úgy döntött, hogy az egyik nemzeti emlékművet Hole településen, Utøya-kaia-ban helyezik el; az emlékmű nem lesz [műalkotás, vagy] művészi kifejezéssel. A KORO (no), a Kulturális Minisztérium alá tartozó ügynökség, a továbbiakban hivatalosan nem lesz kötve a folyamathoz a Hole-i emlékművel kapcsolatban.
A populáris kultúrában
Jan Kjærstad (en) 2017-ben jelentette meg Berge című regényét, amely az 1999-es norvégiai támadásokról és egy hármas gyilkosságról szól (en).
Kérdések és válaszok
K: Ki volt a felelős a 2011-es norvégiai támadásokért?
V: Anders Behring Breivik, egy 32 éves norvég protestáns férfi volt a felelős a 2011-es norvégiai támadásokért.
K: Hány ember halt meg a támadásokban?
V: A 2011-es norvégiai támadásokban összesen 77 ember halt meg.
K: Milyen típusú támadás történt először?
V: Az első támadás egy autós robbantás volt az oslói kormányépületek közelében.
K: Mikor történt a második támadás?
V: A második támadás körülbelül 90 perccel később történt egy ifjúsági táborban, amelyet a Norvég Munkáspárt (AP) ifjúsági csoportja (AUF) szervezett.
K: Hány tinédzser halt meg a támadásokban?
V: A 2011-es norvégiai támadásokban 55 tinédzser vesztette életét.
K: Mi motiválta Anders Behring Breiviket a cselekmények elkövetésére?
V: Anders Behring Breivik a bevándorlásellenes ideológia és a multikulturalizmus ellen irányuló cselekedeteket követte el.
K: Hogyan reagáltak más országok ezekre a támadásokra?
V: Az Európai Unió, a NATO és a világ országai támogatásukról biztosították Norvégiát, és elítélték a támadásokat.
Keres