A 1976-os elnökválasztás Jimmy Carter volt georgiai kormányzó és a hivatalban lévő Gerald Ford elnök között zajlott. A választást 1976. november 2-án tartották, és az amerikai közvéleményben elsősorban a Watergate utáni bizalom helyreállítása, a gazdasági nehézségek és a politikai megújulás kérdései domináltak.
Választási eredmény
Elektori szavazatok: Jimmy Carter 297 elektori szavazatot szerzett, Gerald Ford 240-et. Emellett egy washingtoni hűtlen választó egyetlen voksát Ronald Reaganre adta; Reagan később megnyerte az 1980-as választásokat.
Népszavazati eredmény (körülbelül): Carter körülbelül 50,1%-ot szerezve mintegy 40,8 millió szavazatot kapott, míg Ford körülbelül 48,0%-kal és mintegy 39,1 millió vokssal zárt. (Az arányok kerekítve.)
Politikai háttér és jelentőség
A választás fontos részben annak következménye volt, hogy Richard Nixon 1974-ben lemondott a Watergate-botrány miatt, és Ford vette át az elnökséget. Ford több vitatott döntése — különösen Nixon megkímélése (a kegyelem) — sérülékennyé tette őt a közvélemény szemében. A republikánus táboron belül Ronald Reagan erős kihívást intézett Ford ellen az előválasztásokon, ami tovább megosztotta a pártot.
Carter az "új arc"/függetlenebb, korrupcióellenes jelöltként kampányolt, hangsúlyozva az őszinteséget és a kormányzat megújítását; dél-karolinai/georgiai délies háttere és a déli államokkal való kötődése különösen fontos volt kampányában. A kampány vitái között emlékezetes volt egy tévévita, amikor Fordnak egy szóhasználati hibája politikai kárt okozott (a Szovjetunió és kelet-európai viszonyra tett félreérthető megjegyzés).
Regionális hatások
Carter a dél-államokban különösen sikeres volt, ami részben személyes kötődésével és regionális támogatásával magyarázható. Ugyanakkor az elkövetkező évtizedekben az amerikai Dél egyre inkább a republikánus elnökjelöltek felé tolódott, így a 1976-os választás fontos határt jelent az addigi dél-demokrata hagyomány és a későbbi politikai átformálódás között.
Utóhatás
- Carter győzelme 1977–1981 között tartó elnökségét indította el, amelynek időszaka a külpolitikában (köztük a Camp David-i egyezmény), valamint a belpolitikában és a gazdaság kezelésében is jelentős eseményeket hozott.
- A választás mutatta az amerikai politika polarizálódását és azt is, hogy a Watergate-botrány hosszú távú hatással volt a közvéleményre és a politikai bizalomra.
Mindkét jelölt pályafutása után hosszabb történelmi értékelést kapott: Carter később nemzetközi humanitárius tevékenységéről és békemunkájáról vált ismertté, míg Gerald Ford elnöksége különösen a Watergate utáni stabilizáció és a politikai kompromisszumok időszakaként értékelhető.
