Watergate-botrány: az 1972-es lehallgatástól Nixon lemondásáig
Watergate-botrány az 1972-es elnökválasztás alatt és után kirobbant politikai botrány, amely végül az Egyesült Államok elnökének távozásához vezetett.
Az Egyesült Államok elnöke, a republikánus Richard Nixon a demokrata George McGovern ellen indult a választásokon. 1972. június 17-én öt betörőt tartóztattak le a washingtoni Watergate-komplexumban lévő Demokrata Párt Nemzeti Bizottságának irodáiban. Frank Wills biztonsági őr egy éjszakai riasztás során rögzítőszalagot és egy elromlott zárat fedezett fel, ami elindította a nyomozást.
A betörés és a kapcsolatok
A letartóztatottak között volt több volt ügynök és olyan személy, akinek kapcsolata volt a Nixon újraválasztási kampányával. Az akciót szervezőként emlegették többek között E. Howard Hunt és G. Gordon Liddy nevét; a betörők között volt James McCord is, aki korábban a CIA-nál dolgozott. Később kiderült, hogy hónapokkal a választás előtt FBI- és CIA-ügynökökhöz köthető személyek betörtek a Demokrata Párt és a kampányirodákba, ahol lehallgatták a telefonvonalakat és adatokat, iratokat gyűjtöttek.
Vizsgálat, sajtó és a leleplezés
A botrány nyilvánosságra kerülésében kulcsszerepet játszottak a sajtóorgánumok, különösen A Washington Post, amelynek riporterei Bob Woodward és Carl Bernstein hónapokon át folytattak intenzív oknyomozást. Ők és más újságírók feltárták a pénzmozgásokat, a hallgatási műveletek finanszírozását és a kísérleteket a visszaélések eltussolására.
A nyomozásból kiderült, hogy az elnöki adminisztráción belül megpróbálták eltussolni a történteket: fizettek „hallgatási pénzt” a betörőknek, hamis információkat adtak, és megpróbálták eltéríteni a vizsgálatokat. A kép kialakulásában fontos szerepe volt annak, hogy a Fehér Házban titokban rögzítették az elnöki beszélgetéseket. Végül a bírói határozatok és kongresszusi meghallgatások során ezek a felvételek – illetve a létezésükre vonatkozó bizonyítékok – döntőeknek bizonyultak. A „Deep Throat” néven ismert informátor kiléte később, 2005-ben vált ismertté: ő William Mark Felt, az FBI egyik magas rangú beosztottja volt.
Politikai következmények és a lemondás
A botrány súlyos politikai és jogi következményekkel járt. 1973 őszén következett be az úgynevezett "Saturday Night Massacre": az elnök megpróbálta eltávolítani a különleges vizsgálóbíró, Archibald Coxot; az igazságügyi miniszter és helyettese lemondtak, amikor nem voltak hajlandók végrehajtani az utasítást. A Kongresszus és a sajtó nyomása, valamint a bírósági döntések (köztük az 1974-es United States v. Nixon legfelsőbb bírósági ítélet) a titkos hangfelvételek nyilvánosságra hozatalához vezettek, ami megrendítette Nixon politikai pozícióját.
Kongresszusi vizsgálatok és meghallgatások után az amerikai Képviselőházbeli vizsgálóbizottság (House Judiciary Committee) több vádpontot is elfogadott az elnökkel szemben, köztük az felelősségre vonják (obstrukció), hatalommal való visszaélés és a Kongresszus megvetése miatt felmerülő vádakat. Nixon úgy ítélte meg, hogy elvesztette a többség támogatását a Kongresszusban, ezért 1974. augusztus 9-én hivataláról lemondott. Ezzel megelőzte az esetleges formális elmozdítást (impeachmentet) és elítélést.
Utóhatások
Az elnöki tisztséget Gerald Ford, az alelnöke vette át. Ford nem sokkal később, 1974. szeptember 8-án kegyelmet adott Nixonnak minden bűntettével kapcsolatban, amit sokan vitattak: a döntést azzal indokolta, hogy az ország számára jobb, ha a nemzet továbblép, mint ha hosszú jogi procedúrák folynának.
A Watergate-botrány erősen befolyásolta az amerikai közéletet: csökkentette a nyilvánosság bizalmát a politikusokban, vezetett jogi és adminisztratív reformokhoz (például a kampányfinanszírozás szabályozásának szigorítása és az etikai törvények megerősítése), és azóta a "Watergate" kifejezés a politikai botrányok szinonimájává vált.
A „Watergate” név maga a washingtoni szállodakomplexumra utal, ahol az első betörés történt; az események azonban sokkal tágabb körű visszaéléseket és a hatalommal való visszaélést fedték fel, így a botrány hosszú távú hatással volt az amerikai politikai kultúrára és a sajtó szerepére a kormányzat ellenőrzésében.
A Watergate lakóház, ahol a bűncselekmény történt.
Kérdések és válaszok
K: Mi volt a Watergate-botrány?
V: A Watergate-botrány egy súlyos politikai botrány volt az 1972-es elnökválasztás alatt és után. Ennek során egykori FBI- és CIA-ügynökök hónapokkal a választás előtt betörtek a Demokrata Párt és George McGovern irodáiba, titokban lehallgatták a telefonvonalakat, és fontos dokumentumokat loptak el.
K: Kik voltak Richard Nixon ellenfelei az 1972-es elnökválasztáson?
V: Az 1972-es elnökválasztáson Richard Nixon a demokrata George McGovern ellen indult.
K: Hogyan talált Frank Wills nyomokat a Watergate-botrányról?
V: Frank Wills biztonsági őr akkor fedezte fel a nyomokat, hogy egykori FBI- és CIA-ügynökök betörtek a Demokrata Párt irodáiba, amikor gyanús tevékenységet észlelt.
K: Ki segített abban, hogy Nixon visszaélései a nyilvánosság elé kerüljenek?
V: Bob Woodward és Carl Bernstein, a The Washington Post újságírói nagy szerepet játszottak abban, hogy a nyilvánosság elé tárják Nixon visszaéléseit.
K: Miért mondott le Richard Nixon 1974. augusztus 9-én?
V: Richard Nixon 1974. augusztus 9-én azért mondott le hivataláról, mert nem akarta, hogy a kongresszus vád alá helyezze a Watergate-tel kapcsolatos bűnei miatt.
K: Ki lett az elnök Nixon lemondása után?
V: Miután Richard Nixon 1974. augusztus 9-én lemondott hivataláról, az alelnöke, Gerald Ford lett az elnök.
K: Honnan származik a "Watergate" kifejezés?
V: A "Watergate" egy washingtoni szállodáról kapta a nevét, ahol a politikai botrány során az első bűncselekmény és betörés történt.
