Jom Kippuri háború (1973): okai, fő eseményei és következményei
Jom Kippuri háború (1973): okai, fő eseményei és következményei — részletes áttekintés a háború hátteréről, kulcsfontosságú csatákról és hosszú távú geopolitikai hatásokról
Áttekintés és okok
A Jom Kipur-i háború (más néven ramadáni háború és októberi háború) 1973. október 6. és 24. között zajlott Izrael és egy, Egyiptom és Szíria vezette arab koalíció között. A háború az izraeli—arab viszony hosszú távú, 1967 utáni válságának része volt: 1967-ben Izrael elfoglalta a Sínai-félszigetet és a Golán-fennsíkot, ezért Egyiptom és Szíria célja területek visszaszerzése volt. A konfliktus kitörésének különös jellemzője, hogy az arab oldalon az offenzíva szimbolikusan fontos időponthoz kötődött: a támadás a zsidó bűnbánat napján, Jom Kipur napján, illetve a muszlim Ramadán hónap alatt indult, ami meglepetést és morális lendületet biztosított a kezdeményezőknek.
A háború előzményei között szerepelt a 1967-es hatnapos háború következményei, a területi viták, valamint a politikai és katonai törekvések: Anvar Szadat azonban a katonaságot elsősorban diplomáciai tárgyalások megindítására kívánta használni, ezért Egyiptom nem a teljes térfoglalásra, hanem a katonai sikerek révén elérhető politikai előnyre törekedett.
Főbb hadműveletek és a háború menete
1973. október 6-án Egyiptom és Szíria váratlan támadást indított Izrael ellen. A kezdeti órákban és napokban az egyiptomi és szíriai csapatok jelentős területeket foglaltak el, és súlyos veszteséget okoztak az izraeli védelemnek. Izrael sokkolva és kezdetben hátrányban volt; a gyors mozgósítás és a tartalékok bevetése azonban később változtatott a helyzeten.
A ENSZ majd a nemzetközi közösség tűzszünetet kért, de a harcok nem álltak meg azonnal. A nyugati világ várakozásával ellentétben (mely az izraeli hadsereg technikai fölényén alapult) az első napokban az arab erők tartós sikereket értek el. Az egyiptomi hadsereg átkelt a Szuezi-csatornán, átütve az izraeli védelmi vonalakat, és a csatorna keleti oldalán előretörve jelentős hídfőket alakított ki.
Izrael ellentámadásai kezdetben nem hozták meg a várt áttörést. Később azonban az izraeli erők sikeresen visszavetették a szíriai előrenyomulást: az izraeli haderő egy ponton körülbelül 40 kilométerre közelített Damaszkusztól. A harcokba – különösen a szíriai fronton – más arab országok is bekapcsolódtak: például az iraki hadsereg is harcolt Szíria oldalán.
Az egyiptomi fronton az izraeli hadműveletek egy időben figyelemelterelésként szolgáltak a szíriai harcokhoz képest. Egyiptom célja nem feltétlenül a teljes katonai felszámolás volt, hanem olyan területi és katonai helyzet létrehozása, amely politikai tárgyalási pozíciót biztosít. A háború második felében az izraeli erők ellentámadásba mentek át: átkeltek a Szuezi-csatornán, behatoltak a Sínai-félsziget nyugati oldalára, és egy idő után csapdába ejtették az egyiptomi III. hadsereget a csatorna keleti oldalán.
A háború idején mindkét oldal jelentős páncélos és légveszteségeket szenvedett; súlyos csatákat vívtak harckocsikért, tüzérségért és légi superioritásért. Október közepén, amikor a fegyveres harcok különösen hevesek voltak, nemzetközi beavatkozási kísérletek és fegyverszállítások alakították át a katonai helyzetet.
Nemzetközi szereplők és fegyverszállítás
Az Egyesült Államok és a Szovjetunió aktívan részt vettek a konfliktus diplomáciai és anyagi támogatásában. Az USA végül nagy volumenű utánpótlást juttatott Izraelnek a Nickel Grass hadművelet keretében; ez a lépés döntő volt az izraeli hadműveletek fenntartásában. A gyors amerikai segélyszállítmányok tartósan befolyásolták a harcok kimenetelét. Henry Kissinger később úgy fogalmazott: "Amerika megmentett titeket a Jom Kippuri háború alatt".
A Szovjetunió ugyanakkor a szövetséges arab államoknak juttatott fegyvereket és logisztikai támogatást. A kelet–nyugat feszültség miatt a konfliktus néhány napig a hidegháborús konfrontációk egyik potenciálisan legveszélyesebb pontja volt: Leonyid Brezsnyev szovjet vezető például figyelmeztetést intézett az amerikai elnöknek, és mindkét szuperhatalom katonai készenléte megemelkedett (az Egyesült Államok bizonyos mértékig nukleáris készültségbe helyezte csapatait).
Tűzszünet és diplomáciai következmények
Az ENSZ Biztonsági Tanácsa több határozatot fogadott el a harcok beszüntetésére, és végül a nemzetközi nyomás, valamint a két nagyhatalom közötti feszültség hatására Izrael elfogadta a tűzszünetet. A békefolyamatot hosszabb távon meghatározta, hogy a háború után megindultak a tárgyalások és a politikai alkuk, amelyek végül hozzájárultak a későbbi, történelmi jelentőségű egyezményekhez.
Veszteségek és belpolitikai hatások
A harcok mindkét oldalon súlyos emberi és anyagi veszteségekkel jártak. A pontos áldozatszámok forrásonként eltérnek, de a veszteségek jelentősek voltak mind az izraeli, mind az arab oldalon. Izraelben a háború politikai következményekkel járt: a meglepetésszerű támadás és a felkészültség hiányosságai belpolitikai vitákat és vizsgálatokat váltottak ki (például a Agranat-jelentés és annak politikai utóhatásai), ami végül politikai vezetői változásokhoz — többek között Golda Meir kormányának lemondásához — vezetett.
Gazdasági és regionális következmények
Nemcsak a közel-keleti hatalmi egyensúly változott meg: a háború közvetlen hatásaiban szerepet játszott az 1973-as olajválság is. Az olajkitermelő arab országok részleges olajembargót léptettek életbe, ami globális energiaár-emelkedéshez és gazdasági sokkhoz vezetett. A konfliktus megmutatta továbbá, hogy a regionális háborúk gyorsan globális következményekkel járhatnak, különösen akkor, ha nagyhatalmak is komoly szerepet játszanak a támogatásban.
Hosszabb távú hatások
- A háború hozzájárult a diplomáciai fordulathoz: az 1973 utáni évek folyamán megindultak azok a tárgyalások, amelyek 1978-ban a Camp David-i egyezményekhez és 1979-ben az egyiptomi–izraeli békeszerződéshez vezettek (ennek eredményeként Egyiptom visszakapta a Sínai-félszigetet).
- Megváltoztatta a katonai doktrínákat: a konfliktus tapasztalatai — többek között a modern légvédelmi rendszerek, páncélos hadviselés és elektronikai harcviselés szerepe — új taktikai és technológiai fejlesztésekhez vezettek.
- Politikai és stratégiai tanulságokat vontak le mindkét oldalon: az arab államok részben politikai eszközökkel (diplomácia, olajfegyver) is hatékonyan tudtak nyomást gyakorolni; Izrael pedig átfogó hadseregreformot, megerősített hírszerzést és tartalékstruktúrákat alakított ki.
Összefoglalás
A Jom Kippuri háború 1973-ban mélyreható változásokat indított el a közel-keleti politikában, a nemzetközi kapcsolatokban és a katonai doktrínákban. Bár a harcok lezárultak, a konfliktus hatása évtizedekig érezhető maradt: egyrészt katalizátora volt a későbbi békefolyamatoknak, másrészt rávilágított arra, hogy a térség biztonsága és stabilitása milyen erősen kötődik a nagyhatalmi politikához és a gazdasági (olaj) érdekekhez.
End
A háború 1973. október 26-án ért véget. A háború után Egyiptom és Izrael tárgyalásokat folytatott. Megállapodtak erőik szétválasztásáról. A megállapodás értelmében Izrael a Szuezi-csatorna mögé vonult vissza. Az egyiptomi erők a Sínai-félszigeten maradtak a csatorna közelében, és nem vonultak vissza az elfoglalt helyekről. A megállapodás részeként nagy távolság volt az egyiptomi és izraeli erők között a Sínai-félszigeten.
Izrael tárgyalásokat folytatott Szíriával is, és beleegyezett, hogy kivonul a Szíriában elfoglalt helyekről, de a Golán-fennsíkon maradtak. Egyiptom és Izrael folytatta a tárgyalásokat, és 1979-ben aláírták az Egyiptom-Izrael békeszerződést. A szerződés békét hozott Izrael és Egyiptom között, Izrael pedig kivonult az egész Sínai-félszigetről, és visszaadta Egyiptomnak. A szerződés a mai napig érvényben van. A háborúban Izraelt nevezték győztesnek, az arab országokat pedig vesztesnek, annak ellenére, hogy valódi katonai győzelem soha nem született; katonai "patthelyzet" volt (ahol senki sem nyert és senki sem veszített). A háború azonban megegyezett abban, hogy az arabok, különösen Egyiptom számára politikai győzelem volt. A szíriaiak viszont nem szívesen beszélnek a háborúról, mivel nagy részét inkább vereségnek, mint győzelemnek vagy patthelyzetnek tekintették.
Kérdések és válaszok
K: Mi a Jom Kipur háború más néven is ismert?
V: A Jom Kippur háborút ramadáni háborúnak és októberi háborúnak is nevezik.
K: Mikor zajlott a háború?
V: A háború 1973. október 6-24. között zajlott.
K: Melyik napon kezdődött a háború?
V: A háború 1973-ban a zsidó bűnbánat napján, Jom Kipur napján kezdődött.
K: Melyik hónapban zajlott ez a háború?
V: Ez a háború a muzulmán Ramadán hónap alatt zajlott.
K: Miért támadta meg Egyiptom és Szíria Izraelt?
V: Egyiptom és Szíria azt követően támadta meg Izraelt, hogy Izrael 1967-ben elfoglalta Egyiptomtól a Sínai-félszigetet és a Golán-fennsíkot, hogy visszaszerezze földjeiket Izraeltől.
K: Mennyi időbe telt, amíg ez a konfliktus megoldódott?
V: Ez a konfliktus 18 nap alatt, 1973. október 6-24. között oldódott meg.
K: Izraelen, Egyiptomon és Szírián kívül más országok is részt vettek ebben a konfliktusban?
V: Nem, csak ez a három ország vett részt ebben a konfliktusban.
Keres