A Wigmore Hall egy világszerte elismert londoni koncertterem. Azért hívják "hangversenyteremnek", mert hangversenyek számára tervezték: elsősorban egy szólista, vagy néha egy kisebb zenészcsoport (kamarazene) által adott koncertekre ideális. A terem a Wigmore Street-en található London központjában, az Oxford Streettől északra, könnyen megközelíthető helyen.
Történet
A Wigmore Hallt 1901-ben a német Bechstein zongoragyártó cég építette; eredetileg Bechstein Hallnak nevezték. A Bechstein bemutatótermei a szomszédban voltak, így a vállalat zongoráinak és modelljeinek bemutatására is szolgált a helyszín. A terem 1901. május 31-én nyílt meg Ferruccio Busoni zongoraművész és zeneszerző, valamint Eugène Ysaÿe hegedűművész közreműködésével.
A korai években számos világhírű művész lépett fel itt, többek között Artur Schnabel, Pablo Sarasate, Percy Grainger, Myra Hess, Arthur Rubinstein és Camille Saint-Saëns. Az első világháború idején azonban, mivel a terem német tulajdonban volt, ellenséges tulajdonként lefoglalták: a több mint 130 zongorával rendelkező helyiséget árverésen a Debenhamsnek adták el, majd 1917-ben újranyitották már Wigmore Hall néven. Azóta tovább gazdagodott a repertoár és a művészi hagyomány: fellépett itt többek között Szvjatoszlav Richter, Vladimir Ashkenazy, Elisabeth Schwarzkopf, Victoria de los Ángeles, Szergej Prokofjev, Shura Cherkassky, Paul Hindemith, Andrés Segovia, Benjamin Britten és Francis Poulenc.
Építészet és akusztika
A terem eredetileg reneszánsz stílusban épült, reneszánsz hatású díszítéssel, alabástrom és márvány felületekkel. A belső tér téglalap alakú, kis, kissé emelt színpaddal; a színpad fölötti kupola mennyezeti falfestménnyel díszített, amelyen a Zene Lelke és a Harmónia Géniuszának allegorikus ábrázolása látható, valamint a Psyche motívuma. Az akusztika különösen alkalmas vokális és kamaraformációk számára: intimebb, átlátható hangzás jellemzi, amely elősegíti a részletek és a dinamikai árnyalatok hallhatóságát.
Repertoár, műsorszerkesztés és jelentőség
A Wigmore Hall elsősorban kamarazenei és dalestek központja: híres szólisták, énekesek és kisebb zenekari formációk rendszeres helyszíne. A programok között megtalálhatók a klasszikus repertoár ritkább darabjai, dalestek (Lieder, mélodie), kortárs zenei premierek és tematikus sorozatok is. A terem rendkívül fontos szerepet tölt be a brit és nemzetközi zenei életben, különösen a dal- és kamarazene hagyományainak ápolásában és a fiatal tehetségek bemutatásában.
- Kapacitás: ma a Wigmore Hall 540 férőhelyes, ami hozzájárul a koncertek közvetlenségéhez és az előadók és közönség közötti közvetlen kapcsolat megteremtéséhez.
- Médialejátszás: számos koncertet a BBC Radio 3 közvetít élőben vagy felvételről, így a terem eseményei nemzetközi hallgatósághoz is eljutnak.
- Versenyek és támogatás: a Wigmore Hall támogat fiatal művészeket és versenyeket, valamint rendszeres próbálkozásokat tesz arra, hogy különféle korosztályoknak és közönségeknek szóló programokat kínáljon.
Felvételek, kiadványok és technika
A Wigmore Hall saját lemezkiadónál adja ki a "Wigmore Hall live" sorozat felvételeit, amelyek a hangversenyteremben elhangzott koncerteket dokumentálják. A terem ma elsősorban Steinway által gyártott zongorákat használ, és a hangszerpark, a hangfelvételi lehetőségek valamint a technikai háttér folyamatos fejlesztésével igyekszik megfelelni a kortárs koncert- és lemezfelvételi elvárásoknak.
Mai működés és jövő
A Wigmore Hallban hagyományosan híres, nemzetközi művészek lépnek fel, ugyanakkor rendszeres lehetőséget kapnak fiatal, pályakezdő zenészek is. A közönségszervezés, az oktatási programok és a közönségfejlesztés fontos részét képezik a működésnek: mesterkurzusok, előadássorozatok és ismeretterjesztő programok is kapcsolódnak a koncertekhez.
A Wigmore Hall igazgatója John Gilhooly; irányítása alatt a terem továbbra is törekszik arra, hogy a klasszikus repertoár mellett sok élő (kortárs) zeneszerző művei is megszólaljanak, és hogy szélesebb közönséghez juttassa el a kamarazene és a dalművészet értékeit.
A Wigmore Hall tevékenysége és repertoárja folyamatosan alkalmazkodik a 21. század zenei kihívásaihoz, miközben megőrzi kiemelkedő hagyományát a kamarazene és a hangversenyek magas színvonalú bemutatásában.