Andrés Segovia Torres (1893. február 21. – 1987. június 2.) virtuóz spanyol klasszikus gitárművész, aki az andalúziai Jaén tartománybeli Linaresben született. Világszerte Andrés Segovia néven vált ismertté, és a 20. század egyik legismertebb, legnagyobb hatású gitárosa volt.

Korai élet és pályakezdés

Gyerekként érdeklődése korán a gitár felé fordult; fiatalon megtanult játszani, és már korai fellépései is felkeltették a közönség figyelmét. Pályafutása során folyamatosan tökéletesítette technikáját és művészi kifejezését, ami hamarosan nemzetközi elismerést hozott számára. Hosszú életművében egyaránt szerepeltek szólóestek, kamarazenei megjelenések és koncertkörutak a világ számos országában.

Karrier és hatás

Segovia döntő szerepet játszott abban, hogy a gitár a komolyzenei koncertek elfogadott hangszere legyen. Előadásai, lemezfelvételei és mesterkurzusai révén generációkra hatott: sok fiatal gitáros tekintette őt példaképnek, tanítványai és tanítványokra ható hatása ma is jól érezhető a klasszikus gitár világában. Karrierje során számos nagy zenészsel és zeneszerzővel dolgozott együtt, és rendszeresen népszerűsítette a gitár számára átírt, illetve eredetileg más hangszerekre írt műveket.

Repertoár, megrendelések és átiratok

Segovia aktívan bővítette a gitár irodalmát: sok kortárs zeneszerző írt vagy dedikált műveket neki, így bővítve a hangszer komolyzenei repertoárját. Fontos gitárműveket dedikáltak neki olyan zeneszerzők, mint Federico Moreno Torroba; emellett együttműködött és megrendeléseket adott olyan alkotóknak is, akik új darabokat írtak a gitár számára. Segovia emellett számos barokk és romantikus művet átírt gitárra (például Bach, Albéniz, Granados műveit), és így tette ezeket a közönség széles rétegei számára hozzáférhetővé.

Segovia különösen kedvelte a brazil zenész, Villa-Lobos kompozícióit. Az 1920-as években Segovia találkozott Villa-Lobosszal, és egy gitártanulmányt rendelt tőle: a zeneszerző tizenkét darabból álló sorozatot készített, amelyek mindegyike egy-egy apró részletet vagy figurát vett át a brazil chorõók (vándorló utcazenészek) hagyományaiból. Ezek a darabok ma is alapvető részét képezik a gitárszakirodalomnak.

Előadásmód, hang és technika

Előadásmódjáról az érzelmi kifejezés gazdagsága és a széles hangszínpaletta tette híressé. Különösen ismert volt a frazeálás finomsága, a hangképzésre fordított gondosság és a stílusbeli következetesség. Segovia technikai és művészi szemlélete – beleértve a jobb kéz használatának fontosságát és a hang megformálását – alapvetően befolyásolta a modern klasszikus gitárjáték módszereit. Sok tanítvány és követő építette erre az alapra saját pedagógiáját és játékát.

Felvételek, filmek és örökség

Életéről és munkásságáról két film is készült. Ezek DVD-n Andrés Segovia - in Portrait címmel kaphatók. Utolsó RCA LP-lemezét (ARL1-1602), a Reveries-t 1977 júniusában rögzítették Madridban. 1984-ben Segoviáról az amerikai National Public Radio tizenhárom részes sorozatot sugárzott Segovia! A sorozatot Spanyolországban, Franciaországban és az Egyesült Államokban vették fel.

Segovia öröksége ma is él: közreműködött abban, hogy a gitár komolyzenei pozíciót nyerjen, és számos mű, amelyet népszerűsített vagy megrendelt, a repertoár meghatározó részévé vált. Spencerén keresztül a gitár irodalma és előadói hagyománya jelentősen gazdagodott; emellett számos fiatal zenészre gyakorolt közvetlen inspiráló hatást szerte a világon.

Nemcsak művészként, hanem tanárként is maradandót alkotott: mesterkurzusai és oktatói munkája révén sokan tanultak tőle közvetlenül, mások pedig az ő eszményképét követve formálták pályájukat. Spanyolországban és nemzetközileg számos kitüntetésben és elismerésben részesült pályafutása során.