Whigek (Whig-párt) – a brit politikai párt története és szerepe (1680–1850)

Whigek (Whig‑párt): a brit politikai párt története 1680–1850 között — alkotmányos monarchizmus, dicsőséges forradalom, toryk elleni küzdelem és a Liberális Párt öröksége.

A whigek (Whig-párt) egy politikai csoport, majd politikai párt volt Anglia, Skócia, Nagy-Britannia, Írország és az Egyesült Királyság parlamentjeiben. Az 1680-as és az 1850-es évek között vetélkedtek a hatalomért riválisaikkal, a torykkal.

A whigek eredete az alkotmányos monarchizmusban és az abszolút monarchia ellenzésében rejlett. Nagy szerepet játszottak az 1688-as dicsőséges forradalomban. A Stuart-királyok és a trónkövetelők ellenségei voltak, akik római katolikusok voltak. A whigek 1715-ben teljes mértékben átvették a kormány irányítását, és teljesen dominánsak maradtak egészen addig, amíg III. György király 1760-ban trónra nem lépett.

Később, a 19. század későbbi szakaszában a Liberális Párt számos elképzelésüket átvette.

Származás, társadalmi bázis és eszmei alapok

A whigek gyökerei az 1670–1680-as évek nemzetközi és belpolitikai vitáiban találhatók: a vallási türelem, a parlamenti jogok megerősítése és a királyi hatalom korlátozása állt programjuk középpontjában. Támogatták az alkotmányos korlátozásokat, a polgári szabadságokat és jellemzően a kereskedelmi, pénzügyi érdekeket (városi kereskedők, bankárok, protestáns kisegyházak) képviselték. Ugyanakkor erősen antikatolikus álláspontot foglaltak el a jakobita (Stuart) restaurációs törekvésekkel szemben.

Főbb események és periódusok (1688–1760)

• Exclusion Crisis és a dicsőséges forradalom előzményei: a whig mozgalom részben az 1679–1681 közötti trónöröklési vitákból (Exclusion Crisis) nőtt ki, amikor is a királyi hatalom és a katolicizmus visszaszorítása vált politikai kérdéssé.
• 1688 – Dicsőséges forradalom: a whigek támogatásával II. Jakabot elűzték, és Orániai Vilmos került a trónra; ez biztosította a parlament hatalmának növekedését.
• Act of Settlement (1701) és a Hanoveri örökösödés: a whigek támogatták a protestáns örökösödést, amely végül 1714-ben a hannoveri dinasztia (I. György) trónra lépéséhez vezetett.
• Whig Supremacy (kb. 1714–1760): a whig elitet gyakran nevezik «Whig supremacy»-nek, mivel a párt hosszú időn át domináns volt a brit kormányzásban. Ebben az időszakban bukkant fel a korszak egyik meghatározó alakja, Robert Walpole, akit sokan az első de facto miniszterelnökként tartanak számon.

Vezetők és belső áramlatok

A whigek sem voltak monolitikus tömb: belső frakciók és személyi ellentétek jellemezték őket. Jelentősebb vezetők és személyiségek közé tartoznak többek között Robert Walpole, Charles James Fox, valamint az olyan államférfiak és gondolkodók, akik a párt különböző irányzatait képviselték. Edmund Burke is a whig hagyományból indult, bár a francia forradalom kapcsán bekövetkezett nézeteltérései miatt később eltávolodott a párt radikálisabb szárnyától.

19. század: reformok, átalakulás és örökség (1800–1850)

A 19. század első felében a whigek fokozatosan alkalmazkodtak a társadalmi és gazdasági változásokhoz. Jelentős szerepet játszottak a politikai reformok előmozdításában:

• Reform Act 1832: a whig vezetés (Earl Grey kormányának irányítása alatt) elfogadtatta az 1832-es választójogi reformot, amely megnövelte a választójoggal rendelkezők számát és mérsékelt átalakítást vitt véghez a választási rendszerben.
• Vallási és jogi reformok: a whigek támogatták a protestáns kisegyházak jogainak kiterjesztését és több modernizáló politikát; egyes whig politikusok részt vettek a katolikus emancipáció és más alapvető jogi reformok előkészítésében is.
• Kormányzati és gazdasági politika: sok whig a szabadkereskedelem és a gazdasági modernizáció híve volt; gondolkodásuk és programjuk később befolyásolta a brit liberális eszme kialakulását.

Átalakulás Liberális örökséggé

A 19. század közepére a whig mozgalom lassan beolvadt és átalakult a modern brit liberális politikai hagyománnyá. A whigek által képviselt alkotmányos korlátozások, polgári szabadságok és gazdasági liberalizmus eszméi a későbbi Liberális Párt programjában újra megjelentek. Bár a hivatalos pártstruktúra és a politikai erőtér változott, a whig örökség alapvető elemei – parlamenti kormányzás, jogállamiság és egyéni szabadságok hangsúlya – hosszú távon meghatározták a brit politikai fejlődést.

Összegzés

A whigek a 17–19. századi brit politika egyik meghatározó erejét jelentették: közéjük tartozott a parlament hatalmának erősítése, a vallási türelem (elsősorban a protestáns kisegyházak iránt), a kereskedelmi és pénzügyi érdekek képviselete, valamint a későbbi liberális reformok előkészítése. Bár a whig párt szervezete a 19. század közepére átalakult és végül más politikai formációkba olvadt, eszméik és intézményi hatásuk hosszú időre meghatározta Nagy-Britannia politikai rendszerét.

Kérdések és válaszok

K: Kik voltak a whigek?

K: Kik voltak a whigek riválisai?

K: Mi volt a whigek eredete?

K: Melyik fontos eseményben játszottak nagy szerepet a whigek?

K: Kik voltak a whigek ellenségei?

K: Mikor vették át a whigek a kormány teljes irányítását, és meddig maradtak uralmon?

K: Melyik politikai párt vette át a Whigs számos elképzelését a későbbi 19. században?

Keresés betűvel