Wattieza — a Föld legkorábbi ismert fája (Gilboa, dévon, 385 millió év)
Wattieza — a Föld legkorábbi ismert fája: Gilboa fosszíliái, dévon 385 millió év, akár 8 m magas, páfrányfenyő-szerű kladoxilopsida; fontos felfedezés az evolúció történetében.
A Wattieza a jelenlegi ismeretek szerint a Föld legkorábbi ismert fája.
Leírás
A Wattieza középső dévon korban élt, körülbelül 385 millió évvel ezelőtt. A fosszíliáikat New York államban, a Gilboa környékén találták meg, ezért gyakran emlegetik a „Gilboa‑liget” leleteként. A növények testszerkezete faformát öltött: elérhettek legalább 8 méter magasságot, viszonylag egyenes törzzsel és felül koronát képző hajtásrendszerrel. Külső megjelenésükben a mai páfrányfenyőkhöz hasonló, nagy, lemezszerű hajtásokat viseltek, de nem rendelkeztek valódi leveles lombbal a mai értelemben.
Rendszertani helyzet és szaporodás
A Wattieza tagjai a kladoxilopsidák (Cladoxylopsida) közé sorolhatók, egy kihalt növénycsoporthoz. A mai páfrányok és lószerszámok közeli rokonainak tekinthetők. A fajok nem magvakkal, hanem spórákkal szaporodtak — ez a kora‑dévonra jellemző, ősi növényi életmód. A növényeken inkább hajtások, szárvégi fürtök vagy speciális spóratartó szervek helyettesítették a mai levelek szerepét.
Felfedezés és kutatástörténet
A Gilboa környéki területen már az 1800-as évek végétől ismerték a különleges, földbe gyökerező tömeges fatönk szerű maradványokat, amelyeket Eospermatopteris néven írtak le. Ezeket a korai leleteket sokáig különálló, ismeretlen növényalapként kezelték. A 2005‑ös kutatások során azonban egy Wattieza korona (felső rész) és a régebben ismert gyökér és törzs részek közötti kapcsolatot bizonyították, így a „Gilboa‑törzsek” és a Wattieza koronájának együttes rekonstruálása lehetővé vált. Ennek eredményeként a teljes növényről, nem csak töredékes maradványokról nyertünk képet.
Ökológiai és földtörténeti jelentőség
- Első erdők megjelenése: a Wattieza-szerű faalakok megjelenése a szárazföldi növényzet szerkezetében fordulópontot jelentett — ezekből alakultak ki az első erdőkhöz hasonló növényzetfoltok.
- Hatás a környezetre: a nagyobb biomassza, a kiterjedt gyökérzet és a talajképződés felgyorsulása jelentősen befolyásolta a korabeli szén‑ és vízkörforgást, valamint hosszú távon a légköri CO2‑szinteket és a klímát.
- Tudományos jelentőség: a Gilboa‑leletek a szárazföldi növényfejlődés egyik kulcsfontosságú állomását tárják fel: hogyan alakultak ki az első fához hasonló növényi testek és erdőszerű közösségek.
Összefoglalva, a Wattieza nemcsak azért érdekes, mert ma a legkorábbi ismert fáként tartják számon, hanem mert megmutatja, miként kezdett szerveződni a szárazföldi növényzet fastruktúrába — ez a változás alapozta meg később a ma ismert erdőket és az azokkal járó ökológiai folyamatokat.
Keres