A Xerochrysum (néha Bracteantha néven is említett) egy Ausztráliában őshonos virágos növények nemzetsége, amelyet Nikolai Tzvelev különített el 1990 körül. A tagok jellegzetessége a papírszerű, színes fellevelekből (braktéákból) álló virágfejek sora, ezért magyarul általában szalmavirágok vagy örökzöldek néven is ismertek. A nemzetség rendszertani elhelyezése a Gnaphalieae törzsön belül bonyolult: molekuláris vizsgálatok szerint a Xerochrysum valószínűleg nem egységes eredetű (polifiletikus), és egyes fajok, például a X. bracteatum és a X. viscosum távolabb esnek egymástól. [egyszerűsítésre szorul]

Leírás

A nemzetség fajai általában alacsony, bokros növekedésű évelők vagy rövid életű évelők/egynyárak. Leveleik lehetnek simák vagy szőrösek, néhány faj ragadós felületű. A virágzatok egyesülve körkörös fejbe rendeződnek; a külső fellevelek (braktéák) vastag, papírszerű állagúak, ez teszi őket népszerűvé vágott- és szárított virágként is. Színek széles skáláját mutatják: fehér, sárga, narancs, rózsaszín, vörös és ezek átmenetei.

Elterjedés és élőhely

A Xerochrysum fajok kizárólag Ausztráliában fordulnak elő; élőhelyeik változatosak: nyílt gyepek, sztyeppék, sziklás lejtők, mocsaras területek és alpesi rétek is előfordulnak. Több faj jól tűri a száraz, napos környezetet; néhány faj (például a X. palustre) nedvesebb élőhelyeket kedvel.

Fajok

Jelenleg a nemzetségben hét általánosan elismert faj szerepel:

  • Xerochrysum bicolor — ritkább, jellegzetes kétszínű braktéákkal.
  • Xerochrysum bracteatum — gyakran említik szalmavirág vagy arany örökzöld néven; kertészeti fajtákban széles színválaszték fordul elő (syn. Bracteantha bracteata).
  • Xerochrysum collierianum (A.M.Buchanan & Schah.) — helyi endemikus előfordulással, bizonyos élőhelyeken specializálódott.
  • Xerochrysum palustre — a „mocsári örökzöld”, nedvesebb élőhelyekre jellemző.
  • Xerochrysum papillosum (Labill.) R. J. Bayer — felületén gyakran apró dudorok (papillák) láthatók, ettől a jelöléstől kapta a nevét.
  • Xerochrysum subundulatum — ismert angol neveken „Alpine Everlasting” vagy „Orange Everlasting”; magasabb fekvésű területeken előforduló faj.
  • Xerochrysum viscosum — a „ragadós örökzöld”, levelén és szárain ragadós váladékot termelhet.

Rendszertan és névhasználat

A Xerochrysum korábban gyakran a Helichrysumba sorolták, de morfológiai és később molekuláris adatok alapján külön nemzetségként kezelték. A névhasználatban előfordul, hogy egyes szakirodalmak vagy nemzetközi kertészeti források a Bracteantha nevet használják; a kettő közötti határvonalak és a fajok pontos filogenetikai kapcsolatai ma is kutatás tárgyát képezik.

Tenyésztés és felhasználás

A X. bracteatum különösen népszerű dísznövény — a hosszú virágzási idő és a papírszerű braktéák miatt gyakran használják vágott és szárított kompozíciókban. Általános kertészeti igények:

  • Fényigény: napos helyet kedvelnek.
  • Talaj: jó vízelvezetésű, közepesen száraz talajokban jól fejlődnek.
  • Öntözés: mérsékelt, túlöntözést nem szeretik.
  • Szaporítás: magról könnyen szaporíthatók; néhány fajtát vegetatív úton is klónoznak kertészeti célokra.

Védettség és megőrzés

A nemzetség egyes fajai helyi szinten sérülékenyek lehetnek élőhelyük visszaszorulása miatt, de több faj – különösen a kertészetben elterjedt X. bracteatum – általánosan elterjedt és nem számít védettnek. A természetvédelem szempontjából fontos az élőhelyek megőrzése és az endemikus populációk monitorozása.

Megjegyzések

A Xerochrysum pontos rendszertani környezete (fajok közötti kapcsolatok, eltérő nemzetséghasználat) továbbra is aktív kutatások tárgya. A kertészek és termesztők gyakran a köznyelvben használt neveket (szalmavirág, örökzöld) alkalmazzák, ezért érdemes mindig ellenőrizni a tudományos nevet a pontos fajazonosításhoz.

·        

A Xerochrysum bracteatum fajtája

·        

Xerochrysum viscosum