Cunámi (szökőár): mi az, hogyan keletkezik és történelmi példák

Ismerd meg a cunámi (szökőár) keletkezését, hatását és híres történelmi példáit — hogyan keletkezik, milyen veszélyt jelent és hogyan működnek a figyelmeztető rendszerek.

A cunami olyan természeti katasztrófa, amely az óceánban gyorsan mozgó hullámok sorozata, amelyeket erős földrengések, vulkánkitörések, földcsuszamlások, vagy egyszerűen egy aszteroida vagy meteor becsapódása okoz az óceánban. A cunami nagyon hosszú hullámhosszú. Több száz kilométer hosszú is lehet. A cunami általában hirtelen indul. A hullámok kis energiaveszteséggel, nagy sebességgel haladnak át az óceánon. Elvihetik a homokot a partokról, fákat pusztíthatnak el, járműveket, házakat dobálhatnak és ránthatnak, sőt egész városokat is elpusztíthatnak. Cunamit okozhat még az is, ha egy meteorit csapódik a földfelszínbe, bár ez nagyon ritka. A cunami általában a Csendes-óceánban fordul elő, különösen az úgynevezett tűzgyűrűben, de bármelyik nagy víztömegben előfordulhat.

A víz gyakran visszahúzódik a tengerpartról a hullámperiódus felénél, mielőtt a hullám elérné a partot. Ha a part lejtése nem meredek, a víz akár több száz métert is visszahúzódhat. Azok az emberek, akik nem tudnak a veszélyről, gyakran a parton maradnak.

A cunamikat nem lehet megelőzni. Vannak azonban módszerek, amelyekkel megakadályozhatjuk, hogy a szökőár miatt emberek haljanak meg. A nemzetközi és regionális figyelmeztető rendszerek, különösen a Csendes-óceánra vonatkozóan, még azelőtt riasztást adnak ki, hogy a nagy hullámok elérnék a partot. Mivel a cunamit okozó földrengés már azelőtt érezhető, hogy a hullám elérné a partot, az embereket figyelmeztetni lehet, hogy biztonságos helyre menjenek.

A cunamikat gyakran nevezik szökőárhullámoknak, mivel általában lassabban emelkednek és süllyednek, mint a közönséges óceáni felszíni hullámok. Ez az elnevezés félrevezető, mivel a cunamiknak semmi közük az árapályokhoz; csupán az óceánban gyorsan mozgó hullámok sorozataként lassan emelkednek, amelyeket erős földrengések vagy vulkánkitörések okoznak.

A dokumentált történelem leghalálosabb cunamija 2004. december 26-án volt, és 2004-es indiai-óceáni cunami néven ismert. Egy földrengés okozta. A földrengés erőssége a Moment erősségi skálán 9,3 volt. A középpontja az óceánban volt, az indonéziai Szumátra partjainak közelében. A katasztrófa következtében több mint 215 000 ember halt meg, főként az Indiai-óceán partjainál. Az óriási hullám nagyon gyorsan mozgott. Indonéziában, SríLankán, Thaiföldön, Indiában, Szomáliában és más nemzeteknél több ezer ember halt meg vagy sérült meg általa.

A valaha volt legdrágább cunami mégis a 2011-es tohokui földrengés és szökőár volt. A japán kormánynak állítólag mintegy 150 milliárd dollárjába került, ami körülbelül 12 billió jennek felel meg. Hatalmas távolságot tett meg a szárazföld belsejében, és egyben a történelem 4. legnagyobb cunamija.

Van egy másik cunami-típus, az úgynevezett megacunami, amely főként az óceánt érő külső behatások, például aszteroida- vagy meteorbecsapódás, földcsuszamlás, sziklaomlás stb. következtében keletkezik.

Mi az a cunami — rövid fizikai magyarázat

A cunami alapvetően egy hosszú hullám, amely az egész vízoszlopon keresztül mozog — nem csak a felszínen. Mélyvízben a cunami hullámsebessége a tenger mélységétől függ: az egyszerű közelítés szerint c = √(g·h), ahol g a gravitációs gyorsulás, h pedig a vízmélység. A nyílt óceánban ez a sebesség több száz kilométer/órára is rúghat (mély, ~4 000 m esetén ~700 km/h), ezért a hullámok gyorsan terjednek.

Hogyan keletkezik és hogyan viselkedik a part közelében

• Okok: a leggyakoribb okok a tengerfenéket elmozdító földrengések, tengeri vulkánkitörések, nagy tömegű földcsuszamlások vagy becsapódások. Ezek hirtelen elmozdulást okoznak, ami vízoszlopok tömegét indítja el.
• Hullámtulajdonságok: a cunami hullámhossza nagyon nagy (több tíz–több száz kilométer), periódusa percektől akár egy-két óráig terjedhet. Mélyvízben a magassága kicsi, de nagy energiát hordoz.
• Shoaling és run-up: part felé haladva a vízmélység csökkenésével a hullám sebessége csökken, energiája koncentrálódik, ezért a hullám magassága (amplitúdója) növekszik — ez a shoaling jelensége. A végső beömlési magasságot (run-up) a part dőlése, a tengerfenék morfológiája és a hullám energiája határozza meg.
• Visszahúzódás (drawback): sok cunami esetén a tenger visszahúzódik a parttól, mielőtt a hullám megérkezne — ez súlyos figyelmeztető jel lehet.

Figyelmeztetés, észlelés és megelőzés

A cunamikat nem lehet megakadályozni, de mérsékelni lehet az emberi veszteségeket:

• Riasztórendszerek: globális és regionális figyelmeztető központok (például a Csendes-óceáni és Indiai-óceáni tsunami-figyelő rendszerek) elemzik a szeizmikus adatokat és a tengerszinti méréseket, és értesítést küldenek, ha cunami veszély áll fenn.
• Mérések: földrengésjelző hálózatok, mélytengeri nyomásmérő bóják (DART rendszer), part menti tengerszint-mérők segítik a hullámok észlelését és a modellezést.
• Építési és tervezési intézkedések: evakuációs útvonalak, magasabb elhelyezkedésű menedékhelyek, stratégiai tengerpartvédelmi művek (gátak, partvédelmi sávok) és a természetes védekezők (mangrove-erdők, lagúnák) csökkenthetik a kárt és a halálozást. Fontos tudni azonban, hogy a kőből épített gátak nem jelentenek teljes védelmet minden típusú cunami ellen.
• Tájékoztatás és oktatás: közösségi felkészítés, jelzések és rendszeres gyakorlatok növelik a túlélési esélyeket. Ha földrengést érez valaki a part közelében, és a rengés erős, azonnal el kell hagyni a tengerpartot még figyelmeztetés nélkül is.

Történelmi példák (kiegészítés)

• 2004-es indiai-óceáni cunami: a cikkben említett, Moment magnitúdó ~9,3 földrengés által kiváltott esemény, több mint 215 000 halottal és óriási humanitárius következményekkel.
• 2011-es tohokui földrengés és cunami (Japán): a 9,0 körüli földrengés és azt követő szökőár súlyos pusztítást végeztek; a következmények között szerepelt a Fukusima–Daiichi atomerőmű balesete is. A gazdasági kár és infrastruktúra-károsodás rendkívül nagy volt.
• 1960 Valdivia (Chile): a valaha mért legerősebb földrengés (Mw ~9,5) óceánon átterjedő cunamit keltett, amely Hawaiira, Japánba és más távoli partokra is eljutott, haláleseteket és károkat okozva.
• 1755 Lisszabon: a nagy földrengés és azt követő tűzvész mellett egy jelentős cunami is pusztított az Atlanti-óceán partjain.
• 1883 Krakatau: a vulkánkitörés által kiváltott cunamik nagy területen gyilkoltak embereket és falvakat Indonéziában.
• 1958 Lituya Bay (Alaszka): egy földcsuszamlás okozta megatsunami, amelynek egyes felhajtó hullámai több száz méteresek voltak (a regisztrált legnagyobb run-up ~524 m) — ez a jelenség extrém, lokális elméleti példája a megacunami típusnak.
• 2018 Sulawesi (Palu, Indonézia): a földrengés és alighanem partközeli földcsuszamlás kombinációja gyorsan kialakuló, pusztító cunamit eredményezett, amely sok áldozatot és súlyos károkat okozott.

Mit tegyünk veszély esetén — rövid biztonsági útmutató

• Ha erős földrengést érzünk a tengerpart közelében, azonnal menjünk magasabb és beljebb fekvő területre — ne várjuk meg a figyelmeztetést.
• Figyeljük a helyi hatóságok és figyelmeztető rendszerek utasításait; ha riasztás van, haladjunk a kijelölt evakuációs útvonalon.
• Soha ne menjenek vissza a partra, csak miután a hatóságok azt közölték, hogy biztonságos — a cunamik gyakran több hullámból állnak, és a második vagy harmadik lehet erősebb.
• Ha nem tud elérni magasabb területet, menjen épület felsőbb emeletére vagy érje el a legmagasabb, biztonságos pontot, de az evakuálás magasabb prioritású, mint a menedék egy épületben.

Megacunami (megatsunami)

A megacunami (gyakran a médiában megacunami vagy megatsunami néven szerepel) kifejezést nagyon nagy, lokálisan rendkívül magas hullámokra használják, amelyeket általában hatalmas tömegű part menti vagy tenger alatti kőzettömeg összeomlása vagy aszteroida-becsapódás okoz. Ezek a hullámok helyi hatásukat tekintve sokkal nagyobb run-upokat tudnak produkálni, mint a tipikus tengeri cunamik. A Lituya Bay esete tipikus példa földcsuszamlás-indukálta megahullámra. Az ilyen események rendkívül ritkák, de potenciálisan katasztrofálisak lehetnek.

Összefoglalva: a cunami nem hétköznapi hullám, hanem a vízoszlop egészére ható, hosszú hullámhosszal rendelkező jelenség, amely távoli forrásokból is képes pusztító erővel elérni partokat. A legfontosabb védekezés a korai figyelmeztetés, a közösségi felkészültség és a gyors, jól szervezett evakuálás.

Kérdések és válaszok

K: Mi az a cunami?

K: Hogyan kezdődik egy cunami?

K: Hol fordulnak elő általában a cunamik?

K: Mi történik, ha a part lejtése nem meredek, amikor cunami keletkezik?

K: Van-e mód a cunamik megelőzésére?

K: Melyik típusú cunami volt a leghalálosabb?

K: Milyen típusú cunami fordul elő ritkán?

Keresés betűvel