Óceáni felszíni hullám
Az óceáni felszíni hullámok az óceán felső rétegében keletkező felszíni hullámok. Általában a szél hatására keletkeznek. Egyeseket geológiai hatások, például földrengések vagy vulkanizmus okozhatnak, és több ezer mérföldet is megtesznek, mielőtt a szárazföldre érnek. Méretük a kis hullámoktól a hatalmas cunamikig terjed. Az egyes vízrészecskék tényleges előremozgása a meg nem tört hullámokban csekély, annak ellenére, hogy nagy mennyiségű energiát és lendületet szállíthatnak előre. Amikor egy hullám sekély vízbe ér, "megtörik", mert az alja lassabban mozog, mint a teteje.
Hullámtörés a Children's Poolnál, La Jolla, Kalifornia.
Hullámképződés
Az óceánparton látható nagy hullámtörők nagy többsége távoli szelekből ered. E "szélhullámok" kialakulását három tényező befolyásolja:
- Szélsebesség
- A nyílt víz távolsága, amelyet a szél átfújt.
- Az az időtartam, ameddig a szél egy adott terület felett fújt.
Mindezen tényezők együttesen határozzák meg az óceáni hullámok méretét és alakját. Minél nagyobbak az egyes változók, annál nagyobbak a hullámok. A hullámokat a következőkkel mérik:
- Magasság (a hullámvölgytől a csúcsig)
- Hullámhossz (a csúcstól a csúcsig)
- Időintervallum (az egymást követő csúcsok egy helyhez kötött pontra érkezése közötti időintervallum)
Egy adott területen a hullámok jellemzően különböző méretűek. Az időjárás-jelentés és a szélhullám-statisztikák tudományos elemzése során a hullámok méretét egy adott időszak alatt általában "szignifikáns hullámmagasságként" fejezik ki. Ez a szám a hullámok legmagasabb egyharmadának átlagos magasságát jelenti egy adott időszak (általában tizenkét óra) vagy egy adott viharrendszer vagy esemény során. A hullámok méretének változékonysága miatt a legnagyobb egyedi hullámok valószínűleg kétszer akkorák, mint az adott napra vagy viharra bejelentett szignifikáns hullámmagasság.
