Yorktown ostroma (1781) – az amerikai függetlenségi háború döntő csatája
Yorktown ostroma (1781) – Washington és a francia Rochambeau döntő győzelme az amerikai függetlenségi háborúban, amely Cornwallis megadásához és az amerikai függetlenség felé vezetett.
A yorktowni csata, más néven Yorktown ostroma, 1781. szeptember 28. és október 19. között zajlott. Az amerikai függetlenségi háború utolsó nagy szárazföldi csatájának tartják. A George Washington tábornok vezette kontinentális hadsereg döntő győzelmet aratott a Lord Charles Cornwallis tábornok vezette brit hadsereg ellen. Cornwallis kénytelen volt megadni magát, miután Washington hadserege bekerítette.
Az amerikaiakat a franciák segítették, élükön Rochambeau gróffal. A csatára a virginiai Yorktownban, a York folyó közelében került sor. Miután a francia flotta legyőzött egy brit flottát, Cornwallis el volt vágva, és kénytelen volt megadni magát a franciáknak és a kontinentális hadseregnek. Végül két évvel később, 1783-ban ez vezetett a párizsibékeszerződéshez.
Előzmények
1781-ben a brit stratégia a délre és Virginiába helyeződött, ahol Charles Cornwallis hadjáratokat vezetett. A britek sikerei után Cornwallis Virginiában rekedt, miközben amerikai és francia erők — köztük a fiatal Marquis de Lafayette által vezetett amerikai egységek — folyamatosan zaklatták és elszigetelték őt. Washington és a francia parancsnok, Rochambeau a közös terv mellett döntött: egy gyors, határozott támadással meg kell semmisíteni Cornwallis erőit, mielőtt a britek megerősítést tudnának küldeni.
A tengeri ütközet és blokád
A döntő jelentőségű momentuma a hadműveletnek a francia flotta szerepe volt. Admiral François Joseph Paul de Grasse vezette francia flotta a Chesapeake-öbölnél megütközött a brit flottával (partra szállást és brit felmentőhajókat akadályozva), és a francia győzelem megakadályozta, hogy a brit flotta Cornwallis-hez erősítést juttasson. Ennek következtében Cornwallis parancsnokként gyakorlatilag elzárva találta magát a szárazföld és folyó felől is.
Az ostrom folyamata
1781. szeptember 28-án megkezdődött a helyszíni ostrom: az amerikai–francia csapatok kiépítették a támadó árokrendszert és párhuzamos lövészárkokat (parallelek), amelyekkel fokozatosan közelítették meg a brit védőállásokat. Október 14-én a szövetségesek sikerrel rohanták meg és foglalták el a fontos külső redútokat (különösen a 9. és 10. redütot), ami lehetővé tette a közvetlen, pusztító tűz alá vételeket és a heves ágyúzás folytatását.
Az ostrom alatt a szövetségesek létszáma körülbelül 15–17 ezer fő lehetett, míg Cornwallis körülbelül 8–9 ezer brit és lojalista katonát irányított — de a pontos számok forrásonként némileg eltérnek. A folyamatos ágyúzás és a lezárt utánpótlás miatt a brit helyzet reménytelennek bizonyult.
A megadás és a szemérem
1781. október 19-én Cornwallis formálisan megadta magát. A megadás ünnepélyes ceremóniáján Cornwallis személyesen nem jelent meg, betegséget és sérülést hivatkozva — helyettese, Brigadier General Charles O'Hara jött elő. O'Hara először a francia admirálisnak kívánta leadni a szablyát, de de Grasse visszaküldte, mondván, hogy a szárazföldi ellent a kontinentális hadsereg és a franciák közös győzelme, így a megadás Washingtonnak vagy az ő megbízottjának jár. Végül a brit fegyvereket az amerikai tábornok, Benjamin Lincoln vette át a szövetségesek részéről.
A brit hadsereg jelentős része fogságba esett; a bekerített csapatok száma több ezerre tehető, a hadi veszteségek pedig több száz körül voltak.
Következmények és jelentőség
A yorktowni vereség drámai hatással volt a brit közvéleményre és politikára: megroggyantotta Lord North kormányát, és felgyorsította a béketárgyalásokhoz vezető politikai elmozdulást. Bár a háború hivatalosan nem ért véget azonnal — a harcok elszórtan folytatódtak — Yorktown volt az a forgatókönyv, amely ténylegesen eldöntötte a háború kimenetelét és előkészítette a 1783-as párizsibékeszerződés megkötését.
Militáris szempontból Yorktown bizonyította a jól koordinált szárazföldi és tengeri műveletek, valamint a nemzetközi szövetségek döntő szerepét. A francia katonai és tengeri támogatás nélkül a siker valószínűleg nem jöhetett volna létre.
Emlékezet és örökség
A yorktowni ostrom emléke ma is élénken él az Egyesült Államok és Franciaország történelmében. A helyszín, a Yorktown Battlefield, a Colonial National Historical Park része, és számos emlékhely, múzeum és megemlékezés őrzi az esemény jelentőségét. A csata gyakran szerepel az amerikai függetlenségi törekvések legfontosabb pillanatai között, mivel ez hozta meg a tényleges politikai lehetőséget a brit–amerikai békekötéshez.
Yorktown ostroma térkép
Háttér
Lord Cornwallis brit tábornok 1776-ban és 1777-ben harcolt az amerikaiak ellen. Meg volt győződve arról, hogy az amerikaiak nem tudnák legyőzni a brit hadsereget a harctéren. 1778-ban visszatért Angliába, hogy ápolja feleségét, aki 1779 februárjában meghalt. Néhány hónap múlva visszatért Amerikába, hogy folytassa a harcot. Távolléte alatt a brit stratégiában változás állt be. Korábban a britek Washington hadseregének legyőzésére és megsemmisítésére összpontosítottak. Most, hogy a franciák csatlakoztak az amerikaiakhoz, már nem csak egy lázadásról volt szó, hanem egy világháborúról. Korábban a franciák kölcsönökkel és hadianyagokkal segítették az amerikaiakat. Most Franciaország és Spanyolország harcolt a britek ellen, akiknek Észak-Amerikából csapatokat kellett átcsoportosítaniuk más helyek védelmére. Az új stratégia a déli gyarmatok visszaszerzése volt, kezdve Georgiával. A britek úgy vélték, hogy a déli lakosság akár 50 százaléka is lojális Nagy-Britanniához. Grúziával kezdték volna, és a Karolinákon keresztül északra, a virginiai gyarmatig vonultak volna.
New Yorkba érkezésekor Cornwallis-t Henry Clinton tábornok helyettesévé tették. A két tábornok nem bízott egymásban. Clinton meg volt győződve arról, hogy Washington megtámadja őt New Yorkban. Félt attól, hogy csapatokat küld haza, és még inkább a lojalista milíciára kell támaszkodnia. Cornwallis készen állt arra, hogy a rendelkezésére álló csapatokkal haladjon előre. Clinton gyanította, hogy Cornwallis Angliából való visszatérése arra irányult, hogy parancsnokságot szerezzen magának. Valójában Cornwallis megbízást szerzett Clinton leváltására, ha Clinton megismétli lemondással kapcsolatos fenyegetéseit.
Clinton az új tervet követve Cornwallis-t délre küldte, hogy visszafoglalja a dél-karolinai Charlestont. Cornwallis hamarosan Clintontól függetlenül kezdett cselekedni, aki biztonságban maradt New Yorkban. Cornwallis nem akart biztosra menni, és óvatos lépésekkel haladni előre, ahogyan azt az utasítást kapta. Amikor lehetőséget látott arra, hogy megtámadja a Horatio Gates vezérőrnagy vezette új hazafias sereget, parancs nélkül megtette, majdnem kiirtva az amerikaiakat.
Cornwallis hanyagul mozdult. Az amerikai egységeket, például a Francis Marion (a "mocsári róka" nevű) által vezetett egységet hátrahagyta. Nathanael Greene amerikai tábornok ezt azonnal észrevette. Parancsnokságát kisebb egységekre bontotta, hogy Cornwallis-t sanyargassa. Végül a két hadsereg a Guilford Court House-i csatában találkozott, amelyet egyik hadsereg sem nyert meg. Cornwallis ez idő alatt nem küldött üzeneteket Clintonnak, hogy hol van. Guilford Court House után Cornwallis Észak-Karolina partvidékére vonult, hogy pihentesse az embereit. Ezután, ismét parancs nélkül, úgy döntött, hogy észak felé, Virginia felé vonul. Clinton emiatt frusztráltan több, egymásnak ellentmondó üzenetet küldött Cornwallisnak. Ezek többsége inkább javaslatként, mint parancsként volt megfogalmazva. Azt azonban megparancsolta Cornwallisnak, hogy keressen védhető állást. Ezt azért tette, hogy a királyi haditengerészet evakuálhassa, esetleg Philadelphiába. Cornwallis Yorktown község mellett döntött, és emberei 1781 augusztusában megkezdték ott a védelem kiépítését, hogy megvárják a haditengerészetet.
New Yorkban Washington megtudta, hogy François Joseph Paul de Grasse francia admirális a Nyugat-Indiából észak felé hajózik. Rochambeau meggyőzte Washingtont, hogy meg tudják támadni és le tudják győzni Cornwallis-t. A két parancsnok dél felé indult, hogy találkozzon de Grasse 27 hajójával és 3200 katonájával. Clinton tudomást szerzett erről, és egy brit hadiflottát küldött a Chesapeake-öbölbe, hogy elvágja őket. A franciák és az amerikaiak azonban előbb érkeztek meg. A chesapeake-i csatában a francia haditengerészet visszaszorította a brit hajókat New York Citybe. Clinton szeptember elején figyelmeztette Cornwallis-t, hogy hamarosan amerikai és francia csapatokkal kell szembenéznie, de tengeri erősítést ígért neki. Clinton még nem értesült a francia haditengerészet győzelméről, és nem tudta, hogy a tengeren keresztül nem tudja megmenteni Cornwallist. Szeptember végére Washington és Rochambeau körülvette Yorktownt. Cornwallis szeptember végén újabb üzenetet kapott Clintontól, amelyben közölte, hogy a segítség már úton van. Cornwallis ismét félre lett vezetve, és azt hitte, hogy csak néhány napig kell kitartania.
The Siege of chrome://kill
Közvetlenül a francia és a brit flotta összecsapása után egy kisebb francia hajóraj, amely a francia hadsereg ostromtüzérségét szállította, becsúszott a Chesapeake-be. Most a franciák és az amerikaiak nagyobb ágyúkkal rendelkeztek, mint Cornwallis a földes erődítményei mögött.
A virginiaiWilliamsburgból kivonulva az amerikaiak és a franciák 1781. szeptember 28-án érkeztek meg Yorktownba. Félkör alakban vették körül a földvárat, amelyet a York-folyó egészített ki. Cornwallis tette meg az első lépést, elhagyva a négy redoutból álló külső erődítményeit. Washington és Rochambeau úgy gondolta, hogy ez hiba volt. Csapatokat küldtek a külső földvárak elfoglalására. Az amerikaiak és a franciák szeptember 30-án kezdték meg az ostromművek felállítását, először a keleti oldalon. Október 9-re már elég közel voltak ahhoz, hogy megkezdjék a bombázást. Az amerikaiak és a franciák október 14-én megrohamozták a redoutok közül kettőt, még jobban visszaszorítva a briteket. Ekkorra nyilvánvalóvá vált, hogy a britek nem sokáig tudnak kitartani. Október 16-án a britek megtámadták az általuk elhagyott két redockot, és feltűzték az ágyúkat. Cornwallis ezzel egy időben megpróbált átcsúszni az őrségen a folyón át Gloucester (ma Gloucester Point, Virginia) felé, de a vihar visszaverte. Végül, mivel a Clinton által ígért enyhülésnek semmi jele nem volt, Cornwallis 6000 katonából álló hadserege megadta magát.
Az áldozatok száma körülbelül 500 brit, 200 francia és 80 amerikai volt. A fogságba esett 240 tüzérségi löveg, nagy mennyiségű kézifegyver és lőszer, valamint felszerelés. Cornwallis tábornok nem vett részt a megadáson. Betegségére hivatkozva Charles O'Hara tábornokot küldte el, hogy adja meg magát helyette. O'Hara először Rochambeau grófnak próbálta megadni magát. Rochambeau utasította, hogy adja meg magát Washington tábornoknak. Washington viszont arra utasította, hogy adja meg magát Benjamin Lincoln tábornoknak, aki elfogadta O'Hara kardját. Miközben a britek az erődből kivonulva egymásra pakolták az ágyúikat, zenekaruk a "The World Turned Upside Down"-t játszotta. Amikor Lord North, a brit miniszterelnök megkapta a kapituláció hírét, felkiáltott: "Ó, Istenem, mindennek vége!".
Eredmények
Az 1777-es saratogai és az 1781-es yorktowni csata a függetlenségi háború két fontos fordulópontja volt. Mindkettő amerikai győzelem volt a britek felett, de nagyon eltérő eredménnyel. A saratogai brit vereség meghosszabbította a háborút, míg a yorktowni csata előrevetítette annak végét. Saratoga meggyőzte a franciákat, hogy csatlakozzanak az amerikaiakhoz a britek ellen. Yorktown a franciák és az amerikaiak közös győzelme volt a britek felett. Franciaország és szövetségesei még két évig keményen harcoltak, de az amerikai kontinensen már alig folytak harcok. A párizsi békeszerződés (1783) vetett véget a háborúnak.
Kérdések és válaszok
K: Mit jelent a yorktowni csata?
V: A yorktowni csata az amerikai függetlenségi háború utolsó nagy szárazföldi csatája, amelyet 1781. szeptember 28. és október 19. között vívtak.
K: Ki vezette a kontinentális hadsereget a yorktowni csata során?
V: George Washington tábornok vezette a kontinentális hadsereget a yorktowni csata alatt.
K: Kit győzött le a kontinentális hadsereg a yorktowni csatában?
V: A kontinentális hadsereg a yorktowni csatában legyőzte a Lord Charles Cornwallis tábornok vezette brit hadsereget.
K: Hogyan nyerték meg az amerikaiak a yorktowni csatát?
V: Az amerikaiak úgy nyerték meg a yorktowni csatát, hogy teljesen bekerítették Cornwallis tábornok seregét, és megadásra kényszerítették.
K: Kik segítették az amerikaiakat a yorktowni csata során?
V: A franciák, élükön Rochambeau gróffal, segítették az amerikaiakat a yorktowni csata során.
K: Hol zajlott a yorktowni csata?
V: A yorktowni csata a virginiai Yorktownban, a York folyó közelében zajlott.
K: Mi volt a yorktowni csata kimenetele?
V: A yorktowni csata döntő győzelmet hozott a kontinentális hadsereg számára, és Cornwallis tábornok megadásához vezetett. Végül két évvel később, 1783-ban a párizsi békeszerződéshez vezetett.
Keres