Yorktown ostroma (1781) – az amerikai függetlenségi háború döntő csatája

Lord Cornwallis brit tábornok 1776-ban és 1777-ben harcolt az amerikaiak ellen. Meg volt győződve arról, hogy az amerikaiak nem tudnák legyőzni a brit hadsereget a harctéren. 1778-ban visszatért Angliába, hogy ápolja feleségét, aki 1779 februárjában meghalt. Néhány hónap múlva visszatért Amerikába, hogy folytassa a harcot. Távolléte alatt a brit stratégiában változás állt be. Korábban a britek Washington hadseregének legyőzésére és megsemmisítésére összpontosítottak. Most, hogy a franciák csatlakoztak az amerikaiakhoz, már nem csak egy lázadásról volt szó, hanem egy világháborúról. Korábban a franciák kölcsönökkel és hadianyagokkal segítették az amerikaiakat. Most Franciaország és Spanyolország harcolt a britek ellen, akiknek Észak-Amerikából csapatokat kellett átcsoportosítaniuk más helyek védelmére. Az új stratégia a déli gyarmatok visszaszerzése volt, kezdve Georgiával. A britek úgy vélték, hogy a déli lakosság akár 50 százaléka is lojális Nagy-Britanniához. Grúziával kezdték volna, és a Karolinákon keresztül északra, a virginiai gyarmatig vonultak volna.

New Yorkba érkezésekor Cornwallis-t Henry Clinton tábornok helyettesévé tették. A két tábornok nem bízott egymásban. Clinton meg volt győződve arról, hogy Washington megtámadja őt New Yorkban. Félt attól, hogy csapatokat küld haza, és még inkább a lojalista milíciára kell támaszkodnia. Cornwallis készen állt arra, hogy a rendelkezésére álló csapatokkal haladjon előre. Clinton gyanította, hogy Cornwallis Angliából való visszatérése arra irányult, hogy parancsnokságot szerezzen magának. Valójában Cornwallis megbízást szerzett Clinton leváltására, ha Clinton megismétli lemondással kapcsolatos fenyegetéseit.

Clinton az új tervet követve Cornwallis-t délre küldte, hogy visszafoglalja a dél-karolinai Charlestont. Cornwallis hamarosan Clintontól függetlenül kezdett cselekedni, aki biztonságban maradt New Yorkban. Cornwallis nem akart biztosra menni, és óvatos lépésekkel haladni előre, ahogyan azt az utasítást kapta. Amikor lehetőséget látott arra, hogy megtámadja a Horatio Gates vezérőrnagy vezette új hazafias sereget, parancs nélkül megtette, majdnem kiirtva az amerikaiakat.

Cornwallis hanyagul mozdult. Az amerikai egységeket, például a Francis Marion (a "mocsári róka" nevű) által vezetett egységet hátrahagyta. Nathanael Greene amerikai tábornok ezt azonnal észrevette. Parancsnokságát kisebb egységekre bontotta, hogy Cornwallis-t sanyargassa. Végül a két hadsereg a Guilford Court House-i csatában találkozott, amelyet egyik hadsereg sem nyert meg. Cornwallis ez idő alatt nem küldött üzeneteket Clintonnak, hogy hol van. Guilford Court House után Cornwallis Észak-Karolina partvidékére vonult, hogy pihentesse az embereit. Ezután, ismét parancs nélkül, úgy döntött, hogy észak felé, Virginia felé vonul. Clinton emiatt frusztráltan több, egymásnak ellentmondó üzenetet küldött Cornwallisnak. Ezek többsége inkább javaslatként, mint parancsként volt megfogalmazva. Azt azonban megparancsolta Cornwallisnak, hogy keressen védhető állást. Ezt azért tette, hogy a királyi haditengerészet evakuálhassa, esetleg Philadelphiába. Cornwallis Yorktown község mellett döntött, és emberei 1781 augusztusában megkezdték ott a védelem kiépítését, hogy megvárják a haditengerészetet.

New Yorkban Washington megtudta, hogy François Joseph Paul de Grasse francia admirális a Nyugat-Indiából észak felé hajózik. Rochambeau meggyőzte Washingtont, hogy meg tudják támadni és le tudják győzni Cornwallis-t. A két parancsnok dél felé indult, hogy találkozzon de Grasse 27 hajójával és 3200 katonájával. Clinton tudomást szerzett erről, és egy brit hadiflottát küldött a Chesapeake-öbölbe, hogy elvágja őket. A franciák és az amerikaiak azonban előbb érkeztek meg. A chesapeake-i csatában a francia haditengerészet visszaszorította a brit hajókat New York Citybe. Clinton szeptember elején figyelmeztette Cornwallis-t, hogy hamarosan amerikai és francia csapatokkal kell szembenéznie, de tengeri erősítést ígért neki. Clinton még nem értesült a francia haditengerészet győzelméről, és nem tudta, hogy a tengeren keresztül nem tudja megmenteni Cornwallist. Szeptember végére Washington és Rochambeau körülvette Yorktownt. Cornwallis szeptember végén újabb üzenetet kapott Clintontól, amelyben közölte, hogy a segítség már úton van. Cornwallis ismét félre lett vezetve, és azt hitte, hogy csak néhány napig kell kitartania.

Közvetlenül a francia és a brit flotta összecsapása után egy kisebb francia hajóraj, amely a francia hadsereg ostromtüzérségét szállította, becsúszott a Chesapeake-be. Most a franciák és az amerikaiak nagyobb ágyúkkal rendelkeztek, mint Cornwallis a földes erődítményei mögött.

A virginiaiWilliamsburgból kivonulva az amerikaiak és a franciák 1781. szeptember 28-án érkeztek meg Yorktownba. Félkör alakban vették körül a földvárat, amelyet a York-folyó egészített ki. Cornwallis tette meg az első lépést, elhagyva a négy redoutból álló külső erődítményeit. Washington és Rochambeau úgy gondolta, hogy ez hiba volt. Csapatokat küldtek a külső földvárak elfoglalására. Az amerikaiak és a franciák szeptember 30-án kezdték meg az ostromművek felállítását, először a keleti oldalon. Október 9-re már elég közel voltak ahhoz, hogy megkezdjék a bombázást. Az amerikaiak és a franciák október 14-én megrohamozták a redoutok közül kettőt, még jobban visszaszorítva a briteket. Ekkorra nyilvánvalóvá vált, hogy a britek nem sokáig tudnak kitartani. Október 16-án a britek megtámadták az általuk elhagyott két redockot, és feltűzték az ágyúkat. Cornwallis ezzel egy időben megpróbált átcsúszni az őrségen a folyón át Gloucester (ma Gloucester Point, Virginia) felé, de a vihar visszaverte. Végül, mivel a Clinton által ígért enyhülésnek semmi jele nem volt, Cornwallis 6000 katonából álló hadserege megadta magát.

Az áldozatok száma körülbelül 500 brit, 200 francia és 80 amerikai volt. A fogságba esett 240 tüzérségi löveg, nagy mennyiségű kézifegyver és lőszer, valamint felszerelés. Cornwallis tábornok nem vett részt a megadáson. Betegségére hivatkozva Charles O'Hara tábornokot küldte el, hogy adja meg magát helyette. O'Hara először Rochambeau grófnak próbálta megadni magát. Rochambeau utasította, hogy adja meg magát Washington tábornoknak. Washington viszont arra utasította, hogy adja meg magát Benjamin Lincoln tábornoknak, aki elfogadta O'Hara kardját. Miközben a britek az erődből kivonulva egymásra pakolták az ágyúikat, zenekaruk a "The World Turned Upside Down"-t játszotta. Amikor Lord North, a brit miniszterelnök megkapta a kapituláció hírét, felkiáltott: "Ó, Istenem, mindennek vége!".

Az 1777-es saratogai és az 1781-es yorktowni csata a függetlenségi háború két fontos fordulópontja volt. Mindkettő amerikai győzelem volt a britek felett, de nagyon eltérő eredménnyel. A saratogai brit vereség meghosszabbította a háborút, míg a yorktowni csata előrevetítette annak végét. Saratoga meggyőzte a franciákat, hogy csatlakozzanak az amerikaiakhoz a britek ellen. Yorktown a franciák és az amerikaiak közös győzelme volt a britek felett. Franciaország és szövetségesei még két évig keményen harcoltak, de az amerikai kontinensen már alig folytak harcok. A párizsi békeszerződés (1783) vetett véget a háborúnak.