Jean-Baptiste Donatien de Vimeur, Rochambeau grófja (1725. július 1. – 1807. május 10.) francia nemes és hadvezér volt, aki jelentős szerepet játszott a 18. századi európai és amerikai háborúkban.
Korai élet és katonai pálya
Rochambeau nemesi családban született, és fiatalon katonai pályára lépett. XV. Lajos udvarában szolgált, és részt vett az osztrák örökösödési háborúban (1740–1748). Fiatal tisztként jelen volt több ostromnál, többek között Antwerpen és Namur ostrománál. Később a hétéves háború idején is harcolt, és előrelépett a ranglétrán, tapasztalatot szerezve a hadműveletek szervezésében és vezetésében.
Az amerikai függetlenségi háború
1780-ban Rochambeau vezette a Francia Királyság Expédition Particulière nevű expedícióját, amely kb. 6000 fős sereget vitt az amerikai függetlenségi mozgalom támogatására. Hajóhadakkal együtt érkezve a francia csapatok 1780 nyarán partra szálltak Rhode Islanden (Newport környékén). A francia expedíció és George Washington vezette kontinentális hadsereg közötti együttműködés kulcsfontosságúnak bizonyult: 1781-ben Rochambeau és Washington egyesített erői, valamint a francia flotta támogatása vezetett a yorktowni hadművelet sikeréhez, amely végül a brit Cornwallis seregeinek megadásához és a háború fordulópontjához vezetett.
Francia forradalom, bebörtönzés és késői elismerések
A francia forradalom idején, a jakobinusok rémuralma alatt Rochambeau-t nemesi származása miatt gyanúsították és elítélték; azonban nem hajtották végre rajta a halálbüntetést (guillotine-on). A politikai fordulat, Maximilien de Robespierre bukása után szabadult, majd visszavonult a magánéletbe. Később, Napóleon uralma alatt 1803-ban a Becsület Légiója kitüntetést kapta, mely elismerés a forradalmi és császári Franciaországban egyaránt nagy presztízst jelentett (Napóleon rendelete nyomán).
Megítélés és örökség
Rochambeau-t a mai történészek elsősorban az amerikai függetlenségi háborúban játszott szerepéért tartják fontosnak: francia csapatai és a szövetséges haditengerészet együttműködése döntő szerepet játszott a britek vereségében Virginia partjainál. Élete során tapasztalt sikereket és megpróbáltatásokat egyaránt; katonai képességei, diplomáciai készségei és az amerikaiakhoz fűződő együttműködése révén maradt fenn a nemzetközi emlékezetben.
Rochambeau 1807-ben hunyt el. Élete és tettei ma is a francia-amerikai katonai együttműködés korai, meghatározó példájaként szerepelnek a történeti visszaemlékezésekben.
