Beethoven: 6. szimfónia (Pastorale) — F-dúr, op. 68 ismertető

Beethoven 6. (Pastorale), op. 68 ismertető: mű keletkezése, öt tétel részletes leírása, madarak, paraszti élet és drámai vihar — zenei és történeti elemzés.

Szerző: Leandro Alegsa

A 6. F-dúr szimfónia, op. 68 (Pastorale) Ludwig van Beethoven egyik legismertebb és legkedvesebb műve, amelyet a komponista a vidéki élet, a természet és a táj hangulatainak zenei ábrázolására írt. A vázlatok készítését a források szerint 1806 körül kezdte, a művet pedig 1808-ban fejezte be, részben a Bécstől északnyugatra fekvő Heiligenstadtban. A szimfónia ősbemutatójára 1808. december 22-én került sor Bécsben, az ausztriai Theater an der Wienben: ezen a híres és hosszú esten szólt többek között az 5. c-moll szimfónia, a 4. G-dúr zongoraverseny, a "Choral" fantázia, az "Ah! perfido!" (egy 1796-os koncertária), valamint részletek az 1807-es C-dúr miséből.

Szerkezet és tételek

A szimfónia öt tételből áll, és Beethoven saját magyarul is jól ismert, rövid programcímmel látta el őket, amelyek közvetlen képet adnak a hallgató számára a zenei tartalomról:

  • I. Allegro ma non troppo – „Vidám érzések a vidékre érkezéskor” (F-dúr): szonátaformában íródott, nyugodt, derűs hangulatú bevezetés a természethez való érkezés érzésével.
  • II. Andante molto mosso – „A patak partján” (B-dúr): lírai, szelíd tétel; Beethoven a partitúrában megjelöli a madarak hangját is (a fülemüle fuvolán, a fürj oboán, a kakukk klarinéton szólal meg).
  • III. Allegro – „Paraszti vidámság, jelenet a tánccal” (F-dúr): a szimfónia scherzo-jaként a népi tánc hangulatát idézi, játékos, élénk, és hirtelen megszakad, amikor az eső érkezése sejlik fel.
  • IV. Allegro – „A vihar” (F-moll kezdettel): heves, drámai zivatart ábrázol, fokozatosan növekvő dinamikával és intenzitással, benne mennydörgés, villámlás, erős szél- és esőhatások zenei megjelenítésével.
  • V. Allegretto – „A pásztor éneke a vihar után. Vidám és hálaadó érzések” (F-dúr): nyugodt, hálaadó hangvételű finálé, amely visszatér a pastoral hangulathoz; formai szempontból szonáta–rondó jellegű.

Általában a teljes előadás hossza kb. 35–40 perc.

Hangszerek és zenei jellemzők

A Pastoralét klasszikus nagyzenekari felállásra írta Beethoven: fafúvósok (fuvolák, oboák, klarinétok, fagottok), rézfúvósok (harmonikaszólókat és effektusokat is adó kürtök, trombiták), timpani és vonósok. Külön érdekesség, hogy a komponista explicit módon megnevezi a megjelenített madarakat a második tételben, ezzel is erősítve a tétel programjellegét.

A teljes műre jellemző a képalkotó, „festői” zene: rövid motívumokból építkezik, ritmikai és dinamikai eszközökkel idézi meg a természet mozgását (szél, eső, madarak, patak). A negyedik tételben a gyors tempó, a szaggatott figurák és az erős dinamikai ellentétek festik meg a vihart, míg az utolsó tétel a megnyugvás, hála és újraéledés érzését adja vissza.

Programosság, fogadtatás és hatás

A 6. szimfóniát gyakran említik Beethoven egyik legnyilvánvalóbb programzenei műveként: bár a komponista nem írt részletes történetet a zenéhez, a tételcímek és a zenében megjelenő képek erőteljesen sugallják a kívánt jeleneteket. A bemutató idején a művet vegyes fogadtatás övezte — részben a koncert általános szervezetlensége és a rossz akusztika miatt —, mára azonban a Pastorale a repertoár kedvelt és ikonikus darabjává vált.

A szimfónia hatása túlmutat a maga korán: inspirációt nyújtott későbbi komponistáknak a természet zenei ábrázolásához, és a programzene fejlődésében mérföldkőnek tekinthető.

Előadói és hallgatói megjegyzések

A Pastoral különleges előadói kihívást jelent: a természet érzékeltetése a finom dinamikai árnyalatokkal, a pontos ritmikai együttjáték és a szóló fafúvósok karakteres megszólaltatása mind fontosak. Hallgatás közben érdemes figyelni a részletekre (például a madárhangokra a II. tételben vagy a viharral kapcsolatos dinamikai csúcsokra a IV. tételben), mert ezek adják a mű festői erejét.

A 6. szimfónia ma is alapdarab a nagy zenekari repertoárban, gyakran együtt szokták játszani az 5. szimfóniával mint ellentétpár — az ember küzdelme és a természet derűje.

Beethoven 1804-benZoom
Beethoven 1804-ben

Kérdések és válaszok

K: Mi a 6. F-dúr szimfónia, op. 68 (Pastorale)?


V: A 6. F-dúr szimfónia, op. 68 (Pastorale) egy Ludwig van Beethoven által komponált szimfónia, amelyet 1808. december 22-én mutattak be először Bécsben, Ausztriában.

K: Mikor kezdte el Beethoven a szimfónia vázlatait készíteni?


V: Beethoven 1806-ban kezdett vázlatokat készíteni a szimfóniához.

K: Hol készült el a szimfónia?


V: A szimfónia 1808-ban készült el Heiligenstadtban, Bécstől északnyugatra.

K: Hány tétele van a szimfóniának?


V: A szimfóniának öt tétele van: allegro ma non troppo ("Vidám érzések a vidékre érkezéskor"), andante molto mosso ("A patak partján"), allegro ("Paraszti vidámság"), allegro ("A vihar") és allegretto ("A pásztor éneke a vihar után").

K: Milyen formát használnak az első tételben?


V: Az első tétel szonátaformában van, és a zeneszerző érzéseit ábrázolja, amikor megérkezik a vidékre.

K: Milyen madárfajt azonosít Beethoven a partitúrán belül?



V: Beethoven a partitúrán belül a fülemülét (fuvola), a fürjet (oboa) és a kakukkot (klarinét) azonosította madárfajként.

K: Hogyan ábrázol Beethoven a negyedik tételen belül egy zivatart?


V: A negyedik tétel egy heves zivatart ábrázol, amely néhány csepp esővel kezdődik, majd a tetőpontra hág, és dörgés, villámlás, erős szél és záporeső is van benne.


Keres
AlegsaOnline.com - 2020 / 2025 - License CC3