A belga szintipop együttes, a Telex 1978-ban alakult Marc Moulin, Dan Lacksman és Michel Moers által. A zenekar korai koncepciója az volt, hogy a kortárs diszkót, a punkot és a kísérleti elektronikus zenét vegyítve egy szándékosan hűvös, ironikus és játékos hangzásvilágot hozzanak létre.

Tagok és szerepek

  • Marc Moulin – billentyűk, zeneszerzés; ismert jazz háttérével és kísérletező szemléletével fontos formálója volt a zenekar hangzásának.
  • Dan Lacksman – szintetizátorok, stúdiómunka és hangzáskép; a technikai megoldásokért és a produceri munkáért volt felelős.
  • Michel Moers – ének, dalszöveg és hangminták; gyakran a zenekar „arca” volt a rövidebb, ironikus szövegekkel.

Stílus és zenei megközelítés

A Kraftwerkhez hasonlóan a Telex is elsősorban elektronikus hangszerekre építette zenéjét, de megőrizte a popdal-szerkezetek könnyedségét és a humoros, önreflexív dalszövegeket. A zenekar gyakran használt sípoló dallamokat, minimalista ritmusokat és szándékosan „banális” témákat, amelyekkel a popkultúrát és a zenei kommerszet figurázták ki.

Eurovíziós Dalverseny 1980

1980-ban a Telex menedzsere felkérte az együttest, hogy induljanak az Eurovíziós Dalversenyen. Az együttes benevezett és bekerült a döntőbe. A csoport "Euro-Vision" című dala egy vidám, sípolós szám volt, amelynek szándékosan banális szövege magáról a versenyről szólt — ez a gesztus egyszerre volt provokatív és játékos.

Az eurovíziós közönség és a szakma nem igazán tudta, hogyan reagáljon az előadásra: miután a zenekar abbahagyta a játékot, többnyire döbbent csend lett, és a fellépés után a zenekar mormogás közepette távozott. Michel Moers fényképet készített a zavart közönségről, ez az emlékkép azóta is gyakran felidézett részlete a fellépésnek. Amikor elkezdődött a szavazatszámlálás, Görögország három pontot adott Belgiumnak, amit a közvetítő bemondó először félrehallással Hollandiának akart tulajdonítani — ez a pillanat jól mutatta a műsor zavaros hangulatát és a Telex provokatív szerepvállalását.

Stúdiómunka, kiadások és kollaborációk

A Telex elsősorban stúdióprojektként működött: harmadik albumához a zenekar az amerikai Sparks együttest kérte fel a dalszövegek megírásához, ami a humoros és ironikus hangvétel megerősítését szolgálta. A zenekar azonban továbbra sem lépett fel élőben — ez a megközelítés később a techno zenei előadóknál bevett gyakorlat lett, de 1981-ben még szokatlan volt.

A negyedik Telex-album, a Wonderful World gyártása és forgalmazása korlátozott volt, így kevésbé terjedt el széles körben. 1986-ban az Atlantic Records leszerződtette a Telexet; ebben az időszakban a zenekar egyre több samplinget és egy felpörgősebb, humorosabb, a tánczenei elemek felé hajló stílust alkalmazott. 1989-ben a Telex újra elővette régi számait és újrakeverte őket korszerűbb, a korszakra jellemző house jellegű hangszereléssel.

Visszatérés és későbbi munkák

Közel két évtizedes hallgatás után a Telex 2006 márciusában az EMI Records gondozásában megjelentetett How Do You Dance című albummal tért vissza. A lemez öt eredeti dalt, valamint öt feldolgozást tartalmazott, és a zenekar korai ironikus hangvételét modern producálási elemekkel ötvözte.

Hatás és örökség

A Telex példátlan volt abban, hogy a popkultúra és az elektronikus zene határán játszott: egyszerre voltak provokatívak és szórakoztatóak, miközben a modern szintetizátoros pop formanyelvét formálták. Hatásuk érzékelhető a későbbi elektronikus, synthpop és dance előadók munkáiban, és a zenekar története — különösen az 1980-as eurovíziós fellépés — kedvelt példája az ironikus, performatív zenei gesztusoknak.