Anzioi partraszállás (Shingle), 1944 — áttekintés és jelentőség
Anzioi partraszállás (Shingle) 1944: részletes áttekintés és történelmi jelentőség — taktika, heves harcok és hatása Róma felszabadítására.
Anzioi partraszállás (Shingle), 1944. január 22. Az anzioi csata, amelyet Shingle hadműveletnek is neveznek, a második világháború egyik fontos olaszországi művelete volt. A partraszállás célja az volt, hogy megkerüljék a Téli vonalat, felszabadítsák az utat Róma felé, és enyhítsék a Cassino környékén lévő csapatokra nehezedő nyomást.
Háttér és célok
A támadást a VI. hadtest vezérkari főnökeként John P. Lucas amerikai vezérőrnagy vezette. A hadművelet célja az volt, hogy a szövetségesek az olaszországi Anzio és Nettuno partjain hajózzanak partra, így megkerülve a Téli vonalon álló német erőket és megnyitva az utat Róma felé. A partraszállás helyszíne részben mocsaras vidék volt (a Pontini-mocsarak), ami mind taktikai előnyöket, mind logisztikai nehézségeket hordozott.
Magára a partraszállásra vonatkozó főbb események
1944. január 22-én a szövetségesek váratlanul partra szálltak Anzio és Nettuno között. A kezdeti sikert követően a csapatok gyorsan biztosították a fő tengerparti szakaszt, és védelmi állásokat építettek ki. A partraszállás meglepte a német erőket, és a szövetségesek kezdetben még Róma közelébe is eljutottak.
A németek gyors ellentámadást szerveztek: a szárazföldi csapatok megerősítése mellett tüzérségüket a part közelébe telepítették, és a környező területek ellenőrzéséért folytatták a harcot. A németek a mocsarat is igyekeztek hadműveleti célokra használni; egyes források szerint elárasztottak alacsonyabb részeket sós vízzel, hogy megnehezítsék a szövetségesek mozgását és logisztikáját.
Állóharc és kürtő
Az első hónapokban intenzív, helyenként statikus harcok alakultak ki a tengerparti fejlesztések és a belső vonalak között. John P. Lucas óvatos előrenyomulása, valamint a németek hatékony reagálása miatt a szövetségesek nem tudtak azonnal döntő áttörést elérni; ez hetekig tartó, kimerítő harcokat eredményezett, és a partraszállás körüli helyzet hosszú időre patthelyzetté vált.
Kitörés és következmények
Hosszas helyzetfelmérés és további hadműveleti tervek után a szövetségesek májusban – összhangban a Cassino elleni offenzívával (Operation Diadem) – végrehajtották a kitörést a partraszállási hídfőr területéről. A több hónapos harcok után a szövetséges erők lassan és véresen kitörtek a gyűrűből, majd északnyugat felé vonulva eljutottak Rómába, amelyet 1944. június 4-én foglaltak el.
A német Tizedik Hadsereg visszavonult Cassinón és Rómától északra, majd később megerősítette védelmét a Gótikus vonalnál (Gothic Line) északon, hogy feltartóztassa a szövetséges előrenyomulást.
Jelentőség és tanulságok
- Stratégiai hatás: az anzioi partraszállás hozzájárult Róma felszabadításához és megosztotta a német erőket Olaszország középső részén.
- Taktikai tanulságok: a művelet rávilágított az azonnali és határozott kihasználás fontosságára egy sikeres partraszállás után; a lassú előrenyomulás lehetőséget adott a védelem megerősítésére.
- Emberi ára: a hónapokig tartó harcok súlyos veszteségekkel jártak mindkét oldalon, és az anzioi hídfő védelme, valamint a kitörés véres és költséges hadművelet volt.
Összefoglalva, az Anzioi partraszállás (Operation Shingle) fontos fejezete volt az olaszországi hadjáratnak: bár kezdetben nem hozta meg a gyors döntő áttörést, végül hozzájárult Róma visszafoglalásához, és jelentős tanulságokkal szolgált a tengerentúli és part menti hadműveletek tervezéséhez.
Olaszországon belüli elhelyezkedés
Háttér
1943 végén, Olaszország szövetséges megszállását követően a szövetséges erők a Gusztáv-vonalnál rekedtek. Ez volt az Olaszországot átszelő védelmi vonal. Közép-Olaszország földjei segítették a védelmet.
A Shingle hadműveletet Winston Churchill 1943 decemberében tervezte meg. Két hadosztály partra szállását tervezte Anziónál és Róma elfoglalását.
Harold Alexander tábornok öt hadosztályt használó tervet eszelt ki. Az 5. hadsereg azonban nem rendelkezett elegendő csapattal, és nem volt módja a szállításukra sem.
Az Anzio és Nettuno strandok mocsaras területen vannak. Amikor Truscott 3. hadosztályát választották ki a támadásra, azt mondta, hogy mindenki meg fog halni. Lucasnak azt mondták, hogy vezesse az V. hadsereg amerikai VI. hadtestét az Anzio/Nettuno térségében történő partraszállásban.
Terv
A tervezők úgy gondolták, hogy ha a német erők a Gusztáv-vonalat elhagyva védekeznek a szövetségesek támadása ellen, akkor a szövetséges erők képesek lesznek áttörni a vonalat. Ha a csapatokat a Gusztáv-vonalon hagyják, akkor a szövetségesek megpróbálhatják elfoglalni Rómát.
A szövetségesek délről tervezték a támadást. El akartak foglalni egy tengerpartot Anzio közelében, tovább akartak haladni, és készen álltak arra, hogy Rómába menjenek.
A haditengerészeti erők rendelkezésre állása
A terv egyik problémája az volt, hogy nem volt elég leszállóhajó. Csak annyi harckocsi leszállóhajó (LST) állt rendelkezésre, hogy egyetlen hadosztály partra szállhasson. Később Churchill gondoskodott arról, hogy két hadosztály partraszállásához elegendő legyen.
Csatarend
A szövetséges erők ebben a támadásban 5 cirkálóból, 24 rombolóból, 238 partraszálló hajóból, több mint 62 egyéb hajóból, 40 000 katonából és több mint 5000 járműből álltak.
A támadás három csoportból állt:
- A brit haderő ("Peter Beach"): Ez az erő az Anziótól 10 km-re (6 mérföldre) északra fekvő partvidéket támadta meg.
- Az északnyugati amerikai erők ("Yellow Beach"): Ez az erő megtámadta Anzio kikötőjét.
- A délnyugati amerikai erők ("X-Ray Beach"): Ez az erő az Anziótól 10 km-re keletre fekvő partvidéket támadta.
Déli támadás
Az V. Hadsereg támadása a Gusztáv-vonal ellen 1944. január 16-án kezdődött Monte Cassinónál. A támadásnak nem sikerült áttörnie. A németek új csapatokat hoztak Rómából.
Battle
Első kirakodások
A partraszállás 1944. január 22-én kezdődött. A németek nem támadták a partraszállást, kivéve a Luftwaffe néhány géppuskatámadását. Éjfélre 36 000 katona és 3200 jármű szállt partra.
Két szövetséges hadosztály szállt partra. A német védők kétszer-háromszor ennyien voltak.
A tengelyerők reakciója
A németek január 22-én 03:00 órakor értesültek a partraszállásról. A németek 05:00-kor parancsot adtak a 4. ejtőernyős hadosztály Kampfgruppe-jának és a Hermann Göring páncéloshadosztálynak, hogy védjék az Anzióból az Alban-hegységbe vezető utakat. A németek 40 000 katonát helyeztek védelmi állásokba.
Három nappal a partraszállás után a partot három hadosztály vette körül: A 4. ejtőernyős hadosztály nyugaton, a 3. páncélos-gránátos hadosztály középen, a Hermann Göring páncélos hadosztály keleten.
Von Mackensen 14. hadserege január 25-én vette át a védelem parancsnokságát. Nyolc német hadosztály egy részét állították a part köré. További öt hadosztály már úton volt Anzio térségébe.
Szövetséges offenzíva
Az amerikai 45. gyalogoshadosztály és az amerikai 1. páncélos hadosztály megérkezésével január 29-re a szövetséges erők összlétszáma a parton 69 000 főre, 508 ágyúra és 208 harckocsira emelkedett. A védekező németek összlétszáma 71 500 főre emelkedett.
A szövetségesek január 30-án támadtak. Az egyik csoport Cisternába vonult. Egy másik csoport északkeletre, Campoleone felé indult.
Német ellentámadások
Február elejére a tizennegyedik hadsereg német erői 100 000 katonát számláltak. A szövetséges erők ekkorra 76.400 főre rúgtak A német erők 23:00 órakor indítottak teljes támadást.
Február 16-án a németek újabb támadást indítottak. Az első partraszállás óta mindkettőnek 20 000 áldozata volt. Szintén február 18-án az Anzióba visszatérő HMS Penelope könnyűcirkálót két torpedó találta el, és 417 ember veszteségével elsüllyedt. []
Erők beosztása Anziónál és Cassinónál 1944. január / február
A Diadém hadművelet tervezése
Mindkét fél belátta, hogy tavaszig nem lehet eredményt elérni. A németek új védelmi vonalat építettek, a Caesar C vonalat. A szövetségesek májusra tervezték a támadást. Ennek része lett volna a Gusztáv-vonal megtámadása, amit Diadém hadműveletnek neveztek el.
Márciusban a 2. olasz SS "Vendetta" zászlóaljat és a 29. olasz SS lövészzászlóaljat a szövetséges erők elleni harcra küldték az Anzio/Nettuno partra. Az amerikai 34. gyalogoshadosztály még ugyanebben a hónapban megérkezett Anzióba. Májusban az amerikai 36. gyalogoshadosztály is megérkezett Anzióba. Május végén már 150 000 szövetséges katona volt.
Öt német hadosztály volt. A németek felkészültek a védelemre, de nem voltak tisztjeik.
A szövetségesek részletesen megtervezték a támadást. A brit 5. hadosztály és az 1. hadosztály a part mentén támadott volna. Az amerikai 45. gyaloghadosztály, az 1. páncélos és a 3. gyaloghadosztály a német 362. és 715. gyaloghadosztályokat támadta volna.
A szövetségesek támadási terve a "Diadém hadműveletre", 1944. május
A szövetségesek kitörése Anzióból és előrenyomulása a Gustav-vonalról 1944 májusában
Breakout
1944. május 23-án 05:45-kor 1500 szövetséges tüzérségi löveg kezdte meg a bombázást. Ezután a szövetséges gyalogság és páncélosok előrenyomultak. Az első napi harcok keményen folytak: az 1. páncéloshadosztály 100 harckocsit vesztett, a 3. gyalogoshadosztálynak 955 sebesültje volt. A németek 362. gyalogoshadosztálya harci erejének 50%-át vesztette el.
Május 25-én délután a 3. hadosztály elfoglalta Cisternát. Este a szövetségesek kilencven fokkal balra fordultak. Az új támadásban kevés előrelépés történt, amíg május 29-én meg nem érkezett az 1. páncélos. Június 2-án a Caesar-vonal megtört, és a 14. hadsereg visszahúzódott Rómán keresztül. Hitler nem rendelte el Róma védelmét.
Utána
A háború után egyes szakértők szerint az Anzio-terv nem volt jó. Csak két gyalogos hadosztályt használt, páncélosok nélkül.
A Diadém hadművelet (amelynek során az amerikai 5. és a brit 8. hadseregnek 44 000 áldozata volt) nem érte el a német 10. hadsereg megsemmisítésére irányuló célját.
Kérdések és válaszok
K: Mi volt az anzioi csata?
V: Az anzioi csata a szövetségesek tengeri partraszállása volt az olaszországi olaszországi Anzio és Nettuno német erői ellen az olaszországi olaszországi hadjáratban.
K: Ki volt a támadás parancsnoka az anzioi csatában?
V: John P. Lucas amerikai vezérőrnagy volt a támadás parancsnoka az anzioi csatában.
K: Mi volt a támadás célja az anzioi csatában?
V: Az anzioi csatában a támadás célja az volt, hogy a téli vonalon lévő német erőket megkerülve megtámadják Rómát.
K: Miért kellett gyorsan végrehajtani a partraszállást az anzioi csatában?
V: Az anzioi csatában a partraszállást azért kellett gyorsan végrehajtani, mert egy mocsaras területen történt.
K: Hogyan lepte meg a partraszállás a németeket az anzioi csatában?
V: A partraszállás meglepte a németeket az anzioi csatában, mert nem számítottak rá.
K: Mit tettek a németek válaszul a szövetségesek partraszállására az anzioi csatában?
V: Válaszul a szövetségesek partraszállására az anzioi csatában a németek ágyúikat a part köré helyezték, és sós vízzel árasztották el a mocsarat.
K: Mikor foglalták el Rómát az olasz hadjáratban?
V: Rómát június 4-én foglalták el az olasz hadjáratban, miután a szövetségesek májusban túljutottak a partokon.
Keres