Négyzetárbocos vitorlázat – meghatározás, típusok és jellemzők

Fedezze fel a négyzetárbocos vitorlázatot: meghatározás, típusok, jellemzők, történet, előnyök és kezelési tippek tradicionális és modern hajókhoz.

A négyzet alakú rig olyan vitorla- és kötélzet-típusra utal, ahol a vitorlák vízszintes gerendákra (gerendák = yards) vannak szerelve. Az árbocok száma, a négyzet alakú vitorlák elrendezése és az árbocokra felfüggesztett gerendák pozíciója határozza meg a négyzetárbocos hajók típusát és kinézetét. A klasszikus kép a többárbocos, teljesen négyzetárbocos hajó (például a háromárbocos vitorlás), de léteznek rövidebb, egyszerűbb változatok is.

Rövid történet és eredet

A négyzetárbocos vitorlázat kialakulása hosszú folyamat volt: a változó vitorlázati megoldásokból és regionális hagyományokból alakult ki, és a mediterrán térségben használt ferde vitorlák (latin vagy lateen-riggből származó megoldások) hatása is tetten érhető bizonyos átmeneti formákban. Idővel a vitorlák egyes helyeken vízszintesen kifeszített gerendákra kerültek, ami lehetővé tette nagyobb vitorlafelület és rendezettebb vitorlarendszer alkalmazását hosszú, nyíltvízi utazásokhoz.

Főbb típusok

• Teljesen négyzetárbocos hajó (full-rigged ship): minden árbocon elsősorban négyzetvitorlák találhatók; ez a klasszikus „negyedzetárbocos” kereskedelmi hajóforma.
• Bark (barque): legalább három árboca van; általában az elülső és a középső árbocok négyzetárbocosak, a hátsó (mizzen) árboc pedig gyakran előre-hátra futó, azaz fore-and-aft jellegű vitorlákat visel.
• Brig: rendszerint két árbocú, mindkettő négyzetárbocos; gyors és fordulékonyabb a nagyobb, többárbocos hajóknál.
• Brigantin: változó elrendezésű; történelmileg a főárboc főként előre-hátra futó vitorlákkal, míg az előárboc részben négyzetvitorlákkal rendelkezett.
• Barkentin (barquentine): csak az elülső árboc(ok) viselnek négyzetvitorlákat, a hátsó árbocok előre-hátra futó vitorlákkal vannak felszerelve; kevesebb személyzetet igényel, és jobb manőverezhetőséget biztosít.

Vitorlák és szerkezet

A négyzetárbocos hajók vitorlarendszere általában több szintből áll: az alsó (course), a középső (topsail), a felső (topgallant) és gyakran egy koronázó vitorla (royal). Ezeket a vitorlákat vízszintesen kifeszített gerendák (yards) támasztják alá, amelyeket a hajó oldalához különféle kötelek (braces, halyards, sheets, stays) rögzítenek és mozgatnak. A gerendákat elfordítva lehet a vitorlák síkját a szélhez igazítani, ezt a műveletet nevezik „bracingnek”.

Jellemzők, előnyök és hátrányok

• Előnyök: kiválóan alkalmasak hosszú, egyenletes áramlású szelek (például passzátok) kihasználására; nagy vitorlafelületük miatt erős tolóerőt adnak hátszélben és nagyobb sebességet biztosítanak nyílt tengeren.
• Hátrányok: összetett kötélzetük és vitorlarendszerük sok személyzetet igényel; rosszabbul vitorláznak szembeszélben (nem tudnak olyan „közel a szélhez” haladni, mint a fore-and-aft vitorlázatú hajók); a manőverezés (például irányváltás szembeszélben) nehezebb és időigényes lehet.
• A négyzetárbocos hajókat gyakran nehezebb „vitorlázni” rövid, szűk vizeken vagy intenzív forgalomban; ezért sok történelmi kereskedelmi hajó a nyíltvízi útvonalakon és a passzát szelekre épülő járatokon volt a leghatékonyabb.

Manőverezés: fordulás és „megfordulás”

A négyzetárbocos hajók manőverezése eltér a modern, előre-hátra futó vitorlázatú hajókétól. A széllel szembeni irányváltásoknál a négyzetárbocosok gyakran választják a „wearing” műveletet (hátrafelé való fordulás, magyarul gyakran „megfordulás” vagy egyszerűen megfordul), mert a négyzetvitorlák rosszul töltődnek be, ha túl közel próbálnak menni a szélhez. A „tackolás” (szél felé fordulás, ahol a hajó átvág a szélen) technikailag lehetséges, de lassabb és kockázatosabb lehet sok négyzetárbocos esetében.

Összefoglalás

A négyzetárbocos vitorlázat a klasszikus nagy vitorlashajók jellemző rendszere: nagy vitorlafelület, vízszintes gerendákra szerelt vitorlák, összetett kötélzet és különböző árboc-elrendezések alapján eltérő hajótípusok. Előnyei a nyílt óceáni, állandó szelekben mutatkoznak meg, hátrányai pedig a magas személyzeti igény és a rosszabb teljesítmény szembeszélben. A történelmi hajózásban ez a megoldás meghatározó volt a nagy távolságú kereskedelem és utazás során.

Keresés betűvel