Pettyes sügér (Micropterus punctulatus) – ismertető, élőhely és jellemzők
Fedezd fel a pettyes sügér (Micropterus punctulatus) kinézetét, élőhelyét, jellemzőit és terjeszkedését — részletes ismertető, horgászati tippek és képek egy helyen.
A pettyes sügér (Micropterus punctulatus), más néven Kentucky Bass, a naphalfélék családjába tartozó édesvízi vadhal. Az észak-amerikai Mississippi folyó alsó és középső medencéjében őshonos fekete sügérfaj. Az Egyesült Államok más államaiba is betelepítették, egészen Kaliforniáig nyugatra. Más országokba is betelepítették. A foltos sügért gyakran összetévesztik a nagyszájú sügérrel, mivel színe megegyezik vele. Különbözik azonban attól, hogy szája kisebb, mint a nagyszájúé. Méretét tekintve kisebb, mint a nagyszájú vagy a kisszájú sügér. 1956-ban Kentucky hivatalos vadászhala lett. Ettől kezdve a köznyelvben Kentucky sügérnek nevezik.
Leírás
A pettyes sügér testalakra a tömzsibb, mérsékelten lapított forma jellemző. Színe zöldessárga vagy olajzöld, világosabb hasfelülettel, oldalán sötétebb pöttyökből és foltokból álló mintázattal. Mérete általában 20–40 cm között változik, de kedvező körülmények között ennél nagyobb példányok is előfordulhatnak. A nagyobb egyedek testtömege elérheti a több kilogrammot is, bár ez ritkább.
Élőhely és elterjedés
A faj eredetileg a Mississippi-medence folyóiban és mellékfolyóiban őshonos. Kedveli a lassabb folyású vagy állóvizek (tavak, bányatavak, duzzasztott szakaszok) közelében található köves, törmelékes vagy növényzettel tarkított struktúrákat, de sokszor keres menedéket áramló vizekben, sziklás partok közelében és töréspontoknál is. Az Egyesült Államok számos államába betelepítették: emiatt előfordulási területe ma jóval kiterjedtebb az eredetinél.
Táplálkozás és viselkedés
A pettyes sügér elsősorban ragadozó: legfőbb táplálékát kisebb halak, rákok (pl. folyami rák), vízi ízeltlábúak és időnként rovarlárvák alkotják. Táplálékszerzés közben gyakran használja ki a kövek, törzsek és vízinövényzet nyújtotta rejtekhelyeket, és támadásokra, üldözésekre építve szerzi zsákmányát. Gyakran kisebb csapatokban vagy egyedül is jelen van, viselkedése közelebb áll a folyamvízi ragadozókéhoz, mint a teljesen állóvízi fajtársaké.
Szaporodás és fejlődés
A szaporodás tavasszal történik, amikor a vízhőmérséklet emelkedése megindítja az ívási időszakot (általában tavasszal, a hőmérséklet ~15–20 °C körül). A hímek part menti, lapos fészket (kerekezetet) ásnak kavicsos vagy iszapos aljzaton, majd odavonzzák a nőstényeket. A hím gyakran őrzi a fészket és a frissen kikelt ivadékokat is. A növekedési ütem és élettartam változó; a pettyes sügér gyakran eléri a többéves kort (átlagosan 6–10 év), különleges esetekben ennél tovább is élhet.
Horgászati és gazdasági jelentőség
A pettyes sügér népszerű sporthal: élénk harapása és küzdőereje miatt kedvelt a pergető horgászok körében. Fogásukhoz gyakran használnak kis és közepes méretű műcsalikat (crankbait, wobblerek), jigeket, puha plasztik csalik és élő csalik (pl. kisebb halak, kagylók, rákok). Mivel sok vízben betelepített faj, helyi horgászati szabályok és kvóták vonatkozhatnak rá, ezért érdemes az adott vízterület szabályait ellenőrizni.
Megkülönböztetés más fajoktól
- Nagyszájú sügér (largemouth bass): a nagyszájú sügér szája lényegesen nagyobb, a felső állkapocs gyakran túlnyúlik a szem mögött. A pettyes sügér szája kisebb, ennek alapján könnyebben megkülönböztethető.
- Kisszájú sügér (smallmouth bass): a kisszájú sügér általában barnásabb, bronzosabb árnyalatú, és nem rendelkezik annyi folttal a test oldalán, mint a pettyes sügér; emellett általában kisebb testarányok és más fejforma jellemzik.
- Általánosságban a pettyes sügérre a jellegzetes pöttyözött-mintázat és a viszonylag kompakt testalkat utal.
Védelem és állományok
A pettyes sügér jelenleg nem tekinthető globálisan veszélyeztetett fajnak, sok területen stabil vagy növekvő állományaival. Ugyanakkor a helyi állományokat befolyásolhatja a vízminőség romlása, élőhelypusztulás, túlhalászat és az invazív fajok megjelenése. A fenntartható horgászat és a vízterületek védelme fontos a faj hosszú távú megőrzéséhez.
Összefoglalva, a pettyes sügér (Micropterus punctulatus) értékes sport- és ragadozóhal, amely jellegzetes foltos mintázatával és robusztus viselkedésével könnyen felismerhető, és fontos szerepet tölt be sok édesvízi ökoszisztémában és a rekreációs horgászatban.
Egy nagy foltos sügér, amelyet Louie Bartenfield hivatásos túravezető fogott a Carter's Lake-ben, Georgia államban.
Alfajok
Jelenleg a foltos sügérnek három elismert alfaja van.
- Az alabamai foltos sügér (Micropterus p. henshalli). Főként Alabamában, Mississippiben és Georgiában fordul elő.
- Az északi foltos sügér (Micropterus punctulatus punctulatus). Ez a leggyakoribb típus.
- A wichitai foltos sügér (Micropterus p. wichitae). Az oklahomai Wichita-hegységben található.
Ezen kívül vannak jelentések hibrid foltos sügérek természetes előfordulásáról is. Ez a nagyszájú és a foltos sügér között van - az utódokat nehéz bármelyik fajként azonosítani.
Fizikai leírás
A foltos sügér olyan hal, amelynek karcsú testét fekete foltok jelzik az oldalán. Ahogy a hal érik, ezek szabálytalan sávokká válnak. Színük a világoszöldtől a világosbarnáig terjed. A nagyszájú sügérrel ellentétben a foltos sügér nyelvén fogakkal ellátott folt található. Kopoltyúfedőjükön szintén egy nagy sötét folt található. Az alabamai foltos sügér megkülönböztethető a farkán lévő sötét foltról, amely a kopoltyúfedőkön található egy-egy folton kívül a farkán is található. Az északi foltos sügérnek is van egy farkfoltja, de a kopoltyúfoltja nem olyan határozott. Átlagos mérete négy-öt font. Az IFGA világrekordja 10 font 4 uncia.
Habitat
A nagyszájú sügérrel ellentétben a pettyes sügér úgy tűnik, hogy szereti az áramlást (mozgó vizet). Elviselik a melegebb vizet, mint a nagyszájú sügérek, és jól érzik magukat a patakokban és folyókban. A kavicsos és sziklás aljú déli víztározókban is jól érzik magukat. Ismertebb rokonaihoz hasonlóan a foltos sügér is húsevő. A zsákmányt a vízfenéktől a víz felszínéig fogyasztja. Ha rendelkezésre áll, elsősorban rákokkal táplálkozik. Szintén zsákmányul ejti az apróhalakat, harcsákat és rovarokat.
Az íváskor a hím egytől négyig terjedő fészket készít, és ezeket védi, amíg a nőstények le nem rakják tojásaikat. A nőstények kevesebb ikrát raknak, mint a nagyszájú vagy a kisszájú sügérek. De miután az ikrák lerakódtak a fészekbe, a nőstény még egy napig ott marad, hogy segítsen őrizni a fészket, mielőtt távozik. A hím ezután őrzi a fészket (fészkeket) a kékcsőrűek és más rablóhalak ellen. A kikelés után is őrzik az ivadékokat. A többi fekete sügérrel ellentétben a foltos sügérek hajlamosak csoportosulni és iskolákat alkotni. Néha megfigyelhető, hogy nyílt vízben seregélyeket üldöznek.
Horgászat
Sok pettyes sügért véletlenül fogtak ki a nagyszájú vagy kisszájú sügért kereső halászok. A patakokban és folyókban ugyanúgy megtalálhatóak, mint a kisszájú sügérek, bár nem tűrik az olyan hideg vizet, mint a kisszájúak. A meleg vízben sem tudják elviselni az alacsony oxigéntelítettséget, mint a nagyszájúak. Egyébként ugyanazokban a vizekben élnek. A foltos sügér erős harcos, ha egyszer horogra akad, hasonlóan a smallmouth-hoz. Unokatestvéreik egyikével ellentétben nem hajlamosak kiugrani a vízből. Ugyanazok a csalik, amelyek más fekete sügéreket vonzanak, a foltos sügéreket is vonzzák. De a rákok iránti erős vonzalmuk miatt minden olyan csali, amely rákra hasonlít, nagyon hatásos. Nyár közepén a víztározókban horgászva a pettyes sügérek akár 100 láb mélyen is lehetnek. A horgászoknak elég mélyre kell juttatniuk a csalikat ahhoz, hogy vonzzák a pettyes sügéreket.
Keres