Hermelin (rövid farkú menyét) – fajleírás, élőhely, táplálkozás és viselkedés

Hermelin (rövid farkú menyét) — részletes fajleírás, élőhely, táplálkozás és viselkedés: kinézet, vadászat, téli bunda és territoriális életmód.

A hermelin vagy rövid farkú menyét (Mustela erminea) a Mustelidae családjába tartozó kisemlős. Teste hosszú és karcsú, rövid lábakkal és kis fülekkel; szőrzetük sűrű és meleg. Általában nagyobbak, mint a közönséges menyét, testhosszuk (fej–törzs) jellemzően 17–33 centiméter, a farok 7–12 centiméter lehet, testsúlyuk évszaktól és egyedtől függően kb. 60–300 gramm között változik. A hideg éghajlaton élő populációk télen fehérre vedlenek; emiatt a télivel fehér bundájú példányokat gyakran egyszerűen hermelineknek is nevezik. A farok hegye egész évben fekete.

Fizikai jellemzők, érzékszervek és mozgás

A hermelin hosszú, vékony testfelépítése lehetővé teszi, hogy könnyen bejusson rágcsálóüregekbe és lyukakba. Szemei nappal gyengébb színlátást biztosítanak, viszont gyengén világosan látnak szürkületben, ezért aktivitásuk gyakran hajnalhoz és alkonyathoz kötődik. Jó a szaglásuk, amit főként vadászatnál használnak. Kiválóan másznak fára és ügyesen úsznak is. Veszély esetén a borzokhoz hasonlóan a hermelin is képes kellemetlen szagú váladékot kipréselni, bár ez kevésbé feltűnő, mint egy borznál.

Élőhely és elterjedés

A hermelinek elsősorban a mérsékelt égövi, a szubarktikus északi területeken fordulnak elő. Elterjedésük kiterjed Európa, Ázsia és Észak-Amerika egyes részeire. Különböző élőhelyeken élnek, például erdőkben, cserjésekben, mezők szélén, bokros területeken és tundrán; fontos számukra a takaró és a bő táplálékforrás. Emberi beavatkozás következtében néhány helyen behurcolták őket: Új-Zélandra például nyúlirtás céljából vezették be őket, ami sajnos sok őshonos madárfajra is káros hatással volt.

Táplálkozás és vadászat

A hermelin tipikus ragadozó: főként kis emlősökkel táplálkozik, például mezei egerekkel, ürgékkel és más rágcsálókkal, de fogyaszt közepes és kisebb madarakat, madártojásokat, békákat, rovarokat, valamint fiatal nyulakat is. Ügyesen vadászik a járatokban és sűrű növényzetben; gyakran belemászik a rágcsálók járataiba, és a zsákmányt a koponya tövében megharapva ölheti meg — pontosan azon a helyen, ahol a koponya a test többi részéhez csatlakozik. Képes zsákmányt elraktározni (cache-elni) későbbre.

Viselkedés és társas élet

A hermelinek többnyire magányosan élnek és territóriumhoz ragaszkodnak. Nem tipikus éjszakai állatok, de crepuscularis (hajnalban és alkonyatkor) aktivitást mutatnak. Területüket jelölik és aktívan védik; a ragadozók és nagyobb emlősök (például rókák vagy nagyobb ragadozó madarak) veszélyt jelenthetnek rájuk. Szorosan alkalmazkodnak zsákmányállataik helyzetéhez és számarányához: ha a táplálék bőséges, népsűrűségük is növekedhet.

Szaporodás és fejlődés

A hermelinek általában évente egyszer párosodnak. Jellemzően a hímek nem vesznek részt az utódok felnevelésében. Érdekességük az úgynevezett késleltetett beágyazódás (embryonic diapauza): a megtermékenyített petesejt beágyazódása és a tényleges embriónális fejlődés elhúzódhat, így a párosodástól a kölykök megszületéséig eltelt teljes idő akár 8–9 hónap is lehet. A beágyazódás után azonban a valódi vemhesség rövid — általában körülbelül 4 hét —, majd a kölykök (hazai elnevezéssel kölyökkutyák vagy „kölykök”) születnek. A almok mérete fajonként és területenként változó, gyakori az 4–12 kölyök közötti szám. A kicsik születéskor vakok és védtelenek (altriciálisak), több héten át anyjuk gondoskodik róluk, míg önállóvá nem válnak. A kifejlett egyedek élettartama vadon általában 1–3 év, fogságban ennél jóval tovább — akár 8–10 évig — élhetnek.

Emberi kapcsolatok és védelem

Historyban a hermelin bundáját (különösen a téli, fehér változatot) nagyra becsülték a prémkereskedelemben; emiatt egyes területeken vadászták őket. Bizonyos régiókban néha használták rágcsálóirtásra, másutt azonban betelepítések negatív következményekkel jártak, például Új-Zélandon az őshonos madárfaunára nézve. Összességében a faj nem egységesen veszélyeztetett: helyi populációk csökkenhetnek élőhelyvesztés, mérgezés vagy vadászat miatt, míg máshol stabil a helyzet. Egyes alfajok és populációk azonban védelmet igényelhetnek.

• Főbb ragadozók: rókák, nagyobb ragadozó madarak, néha vadmacskák és más nagyobb mustelidok.
• Érdekesség: a téli fehér bundájú hermelin mintákat és kifejezéseket (pl. „ermine fur”) a divatban és heraldikában is használják.

Összefoglalva: a hermelin alkalmazkodó, ügyes vadászó kisragadozó, amely fontos szerepet tölt be az ökoszisztémák rágcsálószabályozásában. Különös figyelmet érdemelnek azok a populációk, amelyeket emberi hatások fenyegetnek.

Kérdések és válaszok

K: Mi az a hermelin?

K: Milyen nagyra nőhet egy hermelin?

K: Mit eszik a hermelin?

K: A hermelin meg tud ölni nála nagyobb állatokat?

K: A hermelin el tudja tárolni a táplálékot későbbre?

K: Hogyan ölik meg a hermelinek a zsákmányt?

Keresés betűvel