A korroborea békának két faja van, a déli korroborea béka, Pseudophryne corroboree, és az északi korroborea béka, Pseudophryne pengilleyi. A déli corroboree béka egy nagyon kicsi, figyelmeztető színezetű béka. Fekete és sárga csíkozású, néha zöldes árnyalatú. A világ egyik legvilágosabb békája.

Csak egy körülbelül 10 km-es2 területen él a délkelet-ausztráliai Kosciusko Nemzeti Parkban. A tudósok úgy vélik, hogy a corroboree-békák teljes populációja kevesebb mint 250 egyedet számlál. A béka egyedszáma az elmúlt tíz évben 80%-kal csökkent, ezért a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) a déli korroborea békát a súlyosan veszélyeztetett fajok közé sorolta.

Fajok és megjelenés

A két faj külleme hasonló, de vannak különbségek: a Pseudophryne corroboree (déli) élénkebb, kontrasztosabb sárga-fekete csíkozásról ismert, míg az Pseudophryne pengilleyi (északi) csíkjai gyakran kevésbé élénkek és eltérő mintázatúak. Mindkét faj kicsi testű, felnőttként általában csak néhány centiméter hosszú. A bőrükben található alkaloid típusú mérgek védik őket a ragadozóktól, ezért színük figyelmeztetésként szolgál.

Élőhely és elterjedés

Korroborea-békák tipikusan magashegységi, alpesi és szubalpesi élőhelyeken fordulnak elő: tőzegmohás mocsarakban, fű- és társulási foltokban, valamint snow gum (havas eukaliptusz) és hegyi bozót közötti nedves zónákban. A déli faj rendkívül szűk elterjedésű, főként a Kosciusko Nemzeti Parkban található; az északi faj elterjedési területe kiterjedtebb, de szintén magasabban fekvő, foltos előfordulású populációkat alkot.

Viselkedés és szaporodás

Korroborea-békák a hűvös, magashegyi környezethez alkalmazkodtak. Szaporodásuk évszakhoz kötött és a csapadékviszonyokhoz igazodik: a petéket nedves avar alá vagy tőzegbe rakják, ahol a fejlődés kezdeti szakaszát átvészelik. A peték csak akkor kelnek ki, amikor a fészket árvíz vagy erőteljes esőzés elönti, és a gőték bejutnak a vízbe, ahol további fejlődésük zajlik. A békák tápláléka apró ízeltlábúakból—hangyákból, pókokból, atkákból és rovarokból—áll.

Veszélyek és a populációcsökkenés okai

  • Chytrid-gomba (Batrachochytrium dendrobatidis): ez a kórokozó világszerte súlyos károkat okozott kétéltű-populációkban, és a korroborea-békáknál is jelentős tényező a tömeges pusztulásokban.
  • Tűzvészek: a közelmúltbeli erdőtüzek (például az ausztráliai 2019–2020-as időszak) nagy területeket érintettek, elpusztítva élőhelyeket és közvetlenül is veszélyeztetve egyedeket.
  • Élőhelyrombolás és fragmentáció: emberi tevékenység, infrastruktúra és rekreációs használat csökkenti és feldarabolja az élőhelyeket.
  • Éghajlatváltozás: a hőmérséklet és csapadékminták változása megzavarhatja a szaporodási eseményeket és az élőhelyek nedvességi viszonyait.
  • Kis populációméret: a kevés egyed és a korlátozott genetikai sokféleség növeli a kihalás kockázatát fertőzések vagy környezeti sokkok esetén.

Védelmi intézkedések és helyreállítás

A korroborea-békák védelmére többféle intézkedést alkalmaznak:

  • Fogsági tenyésztés és újratelepítés: állatkertek és tenyészprogramok fogságban szaporítják a békákat, hogy biztos populációt tartsanak fenn és alkalmas egyedeket telepítsenek vissza a természetbe.
  • Betegségkezelés és kutatás: a chytrid-gomba elleni védekezés és a betegség-megelőző stratégiák fejlesztése folyamatos kutatás tárgya.
  • Élőhelyvédelem és tűzkezelés: a kritikus élőhelyek védelme, helyreállítása és a felelősségteljes tűzkezelés csökkenti a további pusztulás esélyét.
  • Monitoring és jogi védelem: a fajok rendszeres felmérése és nemzeti, valamint nemzetközi védettségi listákra kerülése (például az IUCN-lista alapján) segíti a védelmi források irányítását.

Mit tehet a közösség?

  • Támogassa a korroborea-békákat védő szervezeteket és tenyésztési programokat.
  • Kerülje a védett élőhelyek zavarását, különösen a szaporodási időszakban; ne lépjen be érzékeny mocsarakba és ne vigyen be háziállatokat ezekre a területekre.
  • Tudatosítsa a környezet- és tűzvédelmi szabályokat, és támogassa a fenntartható tűzkezelési gyakorlatokat.
  • Vegyen részt állami vagy civil monitoringprogramokban, ha erre lehetősége van.

A korroborea-békák példája jól mutatja, hogy a kis elterjedésű, speciális élőhelyhez kötődő fajok mennyire sebezhetők. Az intenzív kutatás, a fogsági tenyésztés és a célzott védelmi intézkedések ellenére a fajok helyzete továbbra is kritikus, és hosszú távú, összehangolt erőfeszítések szükségesek fennmaradásuk biztosításához.