Északi corroboree-béka (Pseudophryne pengilleyi) — leírás és élőhely
Ismerd meg az északi corroboree-békát (Pseudophryne pengilleyi): élőhelye, megjelenése és elterjedése Délkelet-Ausztrália szubalpin területein, valamint védelmi státusza.
A korroborea békának két faja van, az északi korroborea béka, a Pseudophryne pengilleyi és a déli korroborea béka, a Pseudophryne corroboree. A két fajt korábban ugyanannak a fajnak tartották, de 1996-ban szeparálták őket külön fajként. Az északi korroborea béka apró termetű, jellegzetes kontrasztos színezetű béka, amely megjelenésében és életmódjában is különbözik a déli fajtól.
Leírás
Az északi korroborea béka mérete kicsi: a kifejlett példányok testhossza általában csak néhány centiméter. A test alapvetően sötét — fekete vagy sötétbarna —, rajta élénk, sárga vagy világoszöld csíkokkal vagy foltokkal. Ezek a csíkok az északi fajnál gyakran megszakadnak vagy foltosak, míg a déli faj csíkjai általában folytonosabbak. A bőr sima, lábak rövidek, az ujjak nem széles tenyérszerű tappancsokkal végződnek; a nemek között a különbség általában kismértékű, a hímek gyakran valamivel karcsúbbak és a párzási időszakban hangadó mirigyekkel rendelkeznek.
Elterjedés és élőhely
Délkelet-Ausztrália subalpin területein fordul elő, mintegy 550 km2 kiterjedésű területen. Előfordul többek között a Kosciusko Nemzeti Parkban, a Namadgi Nemzeti Parkban, a Brindabella-hegységben és a Fiery Ranges környékén. A faj elsősorban mocsaras, tőzegmoha- (sphagnum) és nedves fű- és bozótterületeket kedveli, ahol a hóolvadás és a tavaszi csapadék biztosítja az ideiglenes víztesteket.
Általában 1000 m tengerszint feletti magasságban található, de előfordulása és sűrűsége tengerszint feletti szinttől függően változik: az alacsonyabb, kevésbé szélsőséges klímájú magasságokban gyakran nagyobb, sűrűbb populációk figyelhetők meg. Az élőhelye azonban elszórt és fragmentált, ami érzékennyé teszi a faj lokalizált környezeti változásokra.
Viselkedés és életciklus
Az északi korroborea béka jellemzően földközeli életmódot folytat: nappal rejtekhelyeken, avar alatt vagy kövek alatt húzódik meg, aktívabb a hűvösebb, csapadékos időben. A szaporodási időszak a helyi éghajlati viszonyokhoz kötődik, általában a hóolvadást és a tavaszi csapadékot követő időszakban zajlik. A nőstények a nedves talajba vagy avarrétegek alá rakják le petéiket; a peték csak akkor kelnek ki, amikor a helyszínt víz borítja, és a kikelő ebihalak a vízben fejlődnek tovább.
Táplálkozás
Táplálékuk apró ízeltlábúakból áll: bogarakból, hangyákból, atkákból és más talajközeli gerinctelenekből táplálkoznak. Vadászati technikájuk egyszerű: mozdulatlan várakozás és gyors nyelvkivetés.
Veszélyek és védelem
Az északi korroborea béka a korroborea-békák közül kevésbé szenvedett el súlyos visszaesést, mint a déli faj, mert nagyobb és többé-kevésbé széttagoltabb élőhelye van. Ennek ellenére a fajra komoly veszélyt jelentenek a betegségek — különösen a zuzmó-gomba (Batrachochytrium dendrobatidis) által okozott fertőzés —, valamint az éghajlatváltozás, a tűzesetek, a víztestek kiszáradása és az élőhely-rombolás.
A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) a közelmúltban státuszát visszaminősítette: korábban kritikusként kezelték, majd a faj veszélyeztetettségi kategóriáját veszélyeztetett fajjá sorolták. Az értékelés azt tükrözi, hogy bár a faj helyzetét továbbra is fenyegeti több tényező, egyes populációk kevésbé súlyosan érintettek, és célzott védelmi intézkedések folynak.
Védelmi intézkedések közé tartoznak a természetvédelmi területek fenntartása és védelme, a populációk rendszeres monitorozása, a fertőzések nyomon követése és kezelése, valamint fogságban folytatott tenyésztési programok és visszatelepítési kezdeményezések. Több ausztrál intézmény és természetvédelmi szervezet dolgozik a korroborea-békák megőrzésén, tenyésztésén és az élőhelyek helyreállításán.
Mit tehet a közösség? A békák természetes élőhelyének védelmének támogatása, a nemzetiparkok és természetvédelmi programok támogatása, valamint a vadon élő egyedek gyűjtésétől való tartózkodás mind hozzájárulhatnak a faj megőrzéséhez. A kutatások és monitoringprogramok finanszírozása szintén fontos az állapotuk jobb megértéséhez és a hatékony védelmi intézkedések kidolgozásához.
A piros területen az északi korroborékák, a kék területen a déli korroborékák élnek.
Kérdések és válaszok
K: Mi az az északi korroborea béka?
V: Az északi korroborea béka a korroborea béka két fajának egyike, egy kis fekete béka világoszöld vagy sárga csíkokkal, amely Délkelet-Ausztrália szubalpin területein él.
K: Hány faja van a corroboree-békáknak?
V: A corroboree-békának két faja van: az északi corroboree-béka és a déli corroboree-béka.
K: Hogyan különböztették meg a két korroborea békafajt?
V: Eredetileg úgy gondolták, hogy a két korroborea békafaj azonos, de 1996-ban két különböző fajként ismerték el őket.
K: Mi az északi korroborea béka élőhelye?
V: Az északi corroboree-béka Ausztrália délkeleti részének szubalpin területein él, többek között a Kosciusko Nemzeti Parkban, a Namadgi Nemzeti Parkban, a Brindabella-hegységben és a Fiery Rangesben.
K: Milyen hatással van az északi korroborea békára az élőhelyvesztés?
V: Az északi korroborea béka nem szenvedett olyan súlyos károkat, mint a déli faj, mivel sokkal nagyobb élőhelye van, és magasabban él.
K: Mi az a Nemzetközi Természetvédelmi Unió?
V: A Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) egy olyan szervezet, amely a természet megőrzéséért és a biológiai sokféleség csökkenésének csökkentéséért dolgozik.
K: Hogyan osztályozza az IUCN az északi korroborea békát?
V: Az északi korroborea békát az IUCN nemrégiben a kritikusan veszélyeztetett fajról veszélyeztetett fajjá minősítette vissza.
Keres