Szingapúr az 1948 óta megrendezett legtöbb nyári olimpiai játékra küldött sportolókat. Az országot az 1948-as nyári olimpiai játékok kezdete előtt három hónappal hozták létre a brit koronagyarmatként a Straits Settlementsből. Egészen 1964-ig küldött csapatot a játékokra. Abban az időben Szingapúr Malajziához tartozott. A malajziai csapatban szingapúriak is szerepeltek. Amikor Szingapúr 1965-ben függetlenné vált Malajziától, az ország ismét saját csapatot kezdett küldeni. Ezt követően minden nyári játékokra küldött csapatot, kivéve 1980-ban. Az ország sok más országgal együtt bojkottálta az 1980-as játékokat. Szingapúrból egyetlen téli olimpián sem indult sportoló.
Az ország története az olimpián korán kezdődött: a második világháború utáni években alakult meg a helyi olimpiai szervezet, amely lehetővé tette a részvételt 1948-tól. A részvétel folyamatos volt a 20. század második felében is, bár a politikai változások (például a Malajziához való tartozás és az 1965-ös függetlenség) meghatározták a sportolók nemzetközi megjelenését.
Az ország öt olimpiai érmet nyert (1 arany, 2 ezüst, 2 bronz). Az első érem Tan Howe Liang nevéhez fűződik: 1960-ban könnyűsúlyú súlyemelésben ezüstérmet szerzett, ez volt Szingapúr első olimpiai dobogója. Hosszú ideig kevesebb lehetőség jutott a medálokra, de a 21. században az asztalitenisz emelkedett ki az ország legerősebb olimpiai sportágai közül.
A 2000-es és 2004-es játékokon szingapúri asztaliteniszezők többször is közel jártak az éremszerzéshez, ám akkor még nem sikerült áttörést elérniük. Erre a valódi áttörés a 2008-as pekingi olimpián következett be: Szingapúr számos sportolót küldött a 2008-as pekingi olimpiára, és sokak szerint 1960 óta ez volt az ország legnagyobb esélye egy éremre. Ez be is igazolódott.
Pekingben Li Feng Tianwei-vel és Wang Yuegu-val együtt legyőzte a dél-koreai női asztalitenisz-válogatottat az elődöntőben. Ennek köszönhetően bejutottak a döntőbe, ahol legalább az ezüstérmet szereznék meg. Szingapúr az aranyérmes döntőben kikapott a házigazda Kínától. A pekingi ezüst volt az ország második olimpiai érme.
A következő olimpiákon további sikerek jöttek: a 2012-es londoni játékokon Feng Tianwei egyéni bronzérmet szerzett, és a női csapat is bronzérmet nyert, így Szingapúr két bronzot tett hozzá olimpiai éremgyűjteményéhez. Végül az ország történetének legsikeresebb pillanata a 2016-os riói olimpián érkezett: Joseph Schooling aranyérmet nyert a férfi 100 méteres pillangóúszásban, ezzel Szingapúr első olimpiai aranyérmét szerezte meg, és országos hőssé vált.
Jellemzők és tendenciák
- Fókuszáltabb sportágak: Szingapúr a 21. században különösen erős lett az asztaliteniszben, de az úszásban is képes nemzetközi szintű kiemelkedő eredményekre (például Schooling eredménye).
- Természetesített sportolók szerepe: A modern korábbi években több, külföldön született, később Szingapúr nemzeti színeiben versenyző sportoló (különösen asztaliteniszezők esetében) járult hozzá a nemzet eredményességéhez.
- Hiányzó téli részvétel: Az éghajlati és infrastrukturális adottságok miatt Szingapúr még nem indított sportolót téli olimpián.
- Politikai hatások: A részvétel történetében a politikai események — például az 1980-as bojkott — is befolyásolták a megjelenést a játékokon.
Összegzésként: Szingapúr hosszú múltra tekint vissza az olimpiai részvételben, és bár kezdetben ritkábban jelent meg az éremtáblán, a 21. században — asztalitenisz és úszás terén — komoly nemzetközi sikereket ért el. Az ország olimpiai öröksége ma már magában foglalja Tan Howe Liang történelmi ezüstjét, a pekingi csapat-ezüstöt, a londoni bronzokat és Joseph Schooling riói aranyát is.
