Iszapkő – definíció, szemcseméret, képződés és terepi felismerés

Iszapkő: meghatározás, szemcseméret, képződés és terepi felismerés (fogpróba). Gyakorlati útmutató gyors azonosításhoz és mintavételhez.

Szerző: Leandro Alegsa

23-01-2026 21:14

Az iszapkő — az iszapkő — a litifikált, elsősorban iszap (silt) méretű szemcsékből álló üledékes kőzet. A kőzetosztályozás szerint ahhoz, hogy egy kőzetet iszapkőnek soroljunk, több mint 50%-ban iszap‑nagyságú részecskéknek kell jelen lenniük.

Szemcseméret

Az iszap (silt) szemcsemérete a Udden–Wentworth‑féle skála alapján nagyjából 1/256 és 1/16 milliméter között van, azaz ~0,004 mm és ~0,0625 mm között. Ennek megfelelően az iszap nagyobb, mint az agyag (clay), de kisebb, mint a homok. Az iszapkő tehát alapvetően e finom, szemcsés frakcióból épül fel; az agyagos és homokos komponensek aránya szerint más kőzettelemek (pl. agyagpala, homokkő) felé tolódhat át a besorolás.

Képződés és üledékkörnyezete

Az iszapképződéshez alacsony energiaviszonyok szükségesek, ahol a finom szemcsék ülepedni tudnak. Tipikus környezetek:

állóvizek (tavak), mélyebb parti zónák
tenger mélyebb, csendes részei vagy távoli deltatájak
árterek, lagúnák és lassú folyású folyószakaszok
távoli turbiditáris elszállítás után lerakódott finom frakciók
szél által szállított finom porból képződött üledékek (loess), amelyek litifikálódva iszapkő‑jellegű kőzetet adhatnak

A szárazföldi forrásoknál a fizikai erózió (pl. fagyás–olvadás, gleccseres csiszolás, folyóvízi koptatás) szétiromló hatása hozza létre a finom szemcséket. A gyors üledékellátás és erős lepusztulás miatt sok helyen jelentős iszap‑hozam figyelhető meg; például a Himalájában az intenzív monszunesők és a hegyvidéki erózió nagy mennyiségű finom szuszpendált anyagot termel, amely távolabbi medrekben ülepedik le. (Eredeti forrás: Himalájában.) A litifikáció során a rétegezett üledék kompakcióval és cementációval kőzetté válik. A cement lehet karbonátos, szilikás vagy vas‑oxid jellegű; a kőzet diagenetikus folyamatai alakítják a mechanikai tulajdonságokat.

Ásványtani jellemzők

Az iszaptartalom ásványos összetétele változó, de gyakori alkotók:

kvarc — ellenálló, gyakori szemcse
földpát — idővel mállhat, adva mész‑ és agyagképződést
agyagásványok (illit, kaolinit, montmorillonit stb.) — finom mátrixot vagy cementet adhatnak

Az iszapkő lehet elsősorban szemcsés kvarc‑földpát‑domináns vagy több agyagásványos mátrixot tartalmazó változat, ami befolyásolja a szilárdságot és a repedéken való hasadást.

Terepi felismerés

Néhány egyszerű terepi próba és jellemző segít megállapítani, hogy egy kőzet iszapkő-e:

Fogpróba: ha a kőzetet a fogunkhoz szorítjuk vagy fogunkkal óvatosan dörzsöljük, és apró, finom szemcsék „szemcsés”, nem ragadós érzést adnak, az gyakran iszap‑tartalmat jelez. (Ez a hagyományos terepi próba érzékeny, de nem helyettesíti a laboratóriumi szemcseanalízist.)
Tapintás és megjelenés: az iszapkő általában finom szemcséjű, ásványi szemcsék láthatatlanok szabad szemmel; lehet tömbös, vastaglemezes, de általában nem olyan hígan rétegzett (fissile), mint a pala.
Vízre és nedvességre adott válasz: sok iszapkő nem annyira rugalmas, de nedvesen lágyulhat, esetleg könnyebben porlad; egyes agyagosabb változatok kenőssé válhatnak.
Fizikai vizsgálatok: egyszerű szemcseosztályozás szitálással (homok‑iszap határán lévő frakciók), vagy érzékenyebb módszerek (mikroszkópia, laser‑diffraction) a pontos szemcseméret‑eloszlás megállapítására.

További jellemzők

Rétegzettség: gyakran finom rétegzettség figyelhető meg, ritkábban erős hasadás (fissility) mint a pala esetén.
Mechanikai tulajdonságok: sok iszapkő közepes keménységű, tömörödése és cementáltsága határozza meg szakítószilárdságát; agyagosabb változatok puhábbak, könnyebben morzsolódnak.
Permeabilitás és porozitás: általában kis‑közepes porozitás és alacsony permeabilitás jellemzi, ezért gyakran működnek akvitardként (vízáteresztő képességük korlátozott).

Gyakorlati jelentőség

Iszapkő szerepe a rétegtani rekonstrukciókban: feljegyzett finom üledéküledék‑eseményekhez (pl. árvízi lerakódások, turbiditek) köthetők.
Hidraulikai szerep: sokszor záróként (a kőolaj‑ és gázcsapdákban) vagy aquitardként működik.
Építőipari szempontok: litológiai és szerkezeti tulajdonságai miatt helyi építőanyagként korlátozottan használatos; bizonyos típusok rossz teherbírásúak, víz hatására gyengülhetnek.
Környezeti és talajtani kapcsolat: a mállásból és szétesésből képződött finom szemcsék fontosak a talajképződésben és mezőgazdasági termékenységben (pl. loess eredetű talajok).

Összefoglalás

Az iszapkő egy finomszemcsés, litifikálódott üledékes kőzet, amelynek azonosításához a szemcseméret‑eloszlás (0,004–0,0625 mm) és a >50% iszaprészarány a meghatározó. Képződési környezete általában alacsony energiaviszonyú medrekre utal, ásványtani összetétele pedig gyakran kvarc‑ és földpát‑dominanciát mutat, agyagásványos mátrixsal vagy cementtel kiegészülve. A terepen egyszerű vizsgálatok (pl. fogpróba) és a rétegződés, morfológia megfigyelése segít a felismerésben, de szükség esetén szemcseanalízisre és petrográfiára is szükség van a pontos meghatározáshoz.

Téglalap alakú illesztések iszapkőben (fent) és fekete pala (lent) az Utica pala (Ordovícium) területén Fort Plain közelében, New York államban.

Keres