Szász-Gotha–Altenburg hercegség: története és öröksége (1672–1920)
Fedezze fel a Szász-Gotha–Altenburg hercegség (1672–1920) izgalmas történetét és kulturális örökségét: dinasztiaváltások, politikai átalakulások és Türingia öröksége.
Szász-Gotha-Altenburg (németül: Sachsen-Gotha-Altenburg) egy ország volt a mai Türingia területén, Németországban.
1672-ben alakult, amikor III. Frigyes Vilmos, Szász-Altenburg utolsó hercege meghalt, és I. Ernest, Szász-Gotha hercege (aki Frigyes Vilmos unokatestvérét, Sophie Erzsébetet vette feleségül) örökölte birtokait.
Ernest 1675-ben bekövetkezett halála után a hercegséget ismét felosztották, és a Szász-Gotha-Altenburgi Hercegség hivatalosan 1680-ban jött létre, amikor legidősebb fia, Friedrich átvette az irányítást a Gotha és Altenburg országrészek felett.
Amikor 1825-ben a Szász-Gotha és Altenburg királyi ház kihalt, Szász-Gotha Szász-Coburg-Saalfeldhez került, Szász-Altenburg pedig Szász-Hildburghausen hercegére szállt. Az első világháború végén a német monarchiák eltörlése után, 1920-ban mind Saxe-Gotha, mind Saxe-Altenburg az újonnan létrehozott Türingia tartomány része lett.
Történeti előzmények és megalakulás
A hercegség gyökerei az Ernestinek nevezett wittenbergi ág számos kis uradalmához kapcsolódnak. I. Ernest (Ernest the Pious) tehetséges államférfi volt: a vallási és közigazgatási reformok, az oktatás támogatása, valamint a gazdaság rendezése révén konszolidálta a birtokokat. Gotha lett a hercegi székhely, és a hercegi udvar meghatározó szerepet játszott a régió kulturális életében.
Kormányzás, gazdaság és kultúra
A hercegség közigazgatása viszonylag centralizált volt a többi ernestiai államhoz képest: a herceg udvara és a helyi hivatalok irányították a pénzügyeket, a jogrendszer működését és a földbirtok gazdálkodását. Az agrárgazdaság volt a fő forrás, de Gotha és környéke fontos kereskedelmi és kézműves központ is volt.
A hercegi udvar kulturális mecenatúraként is ismert: Gothában található a híres Schloss Friedenstein, amely művészeti gyűjteményeknek, könyvtárnak és színháznak adott otthont. Az udvari könyvnyomtatás és a kiadói tevékenység hozzájárult a tudományos és kulturális élet fejlődéséhez; például a gothai könyvkiadás, majd később az Almanach de Gotha révén vált a város európai hírűvé.
Az Ekhof-színház és a Friedenstein-kastély színpadi berendezése Európa egyik leggazdagabb barokk örökségei közé tartozik: az eredeti gépezetek és színházi hagyományok ma is látogathatók és kutathatók.
Felosztás és a későbbi sors
A hercegi család nagyszámú utódja miatt a birtokok többször felosztásra kerültek. 1680 körül az örökösödési rendezések következtében több kisebb ernestiai hercegség jött létre (például Saxe-Coburg, Saxe-Meiningen, Saxe-Hildburghausen és más ágak), amelyek mindegyike a Német-római Birodalom lazább szövetségi rendszerén belül működött.
1825-ben a Szász-Gotha és Altenburg ág kihalásával jelentős területi csere zajlott le: a Gotha-i uradalom a Szász-Coburg-Saalfeld dinasztiához került (később ebből lett a jól ismert Saxe-Coburg és Gotha), míg Altenburgot a Szász-Hildburghausen örökölte. Ezek a változások átrendezték az ernestiai uradalmak térképét.
Az 1918–1920 közötti átalakulás és örökség
Az első világháború végét követő forradalmi események során a hercegek lemondtak trónjukról, és a monarchikus államformát felváltották a köztársasági szervezetek. 1920-ban több kis tartomány (köztük a régi ernestiai hercegségek területei) egyesültek, így létrejött a modern Türingia szövetségi tartomány.
A történeti hercegség öröksége ma is látható a városok építészetében, a kastélyok és múzeumok gyűjteményeiben, valamint a helyi levéltárakban. A gothai gyűjtemények, az udvari könyvtár és a művészeti anyagok fontos forrásai a térség kutatásának.
Fontos személyek és események (összefoglaló)
- I. Ernest (Ernest the Pious) – birtokok egyesítése, reformok, Schloss Friedenstein alapítása és a gothai udvar megerősítése.
- 1680 – a hercegség birtokainak felosztása a családfiak között; több kisebb ernestiai állam kialakulása.
- 1825 – a gothai-altenburgi ág kihalása és a területi átcsoportosítás (Gotha a Szász-Coburg-Saalfeldhez, Altenburg a Szász-Hildburghausenhez).
- 1918–1920 – a monarchiák megszűnése és a területek beolvadása az új Türingia tartományba.
Örökség ma
A Szász-Gotha–Altenburg hercegség emléke ma is él: a kastélyok (különösen Schloss Friedenstein), a múzeumi gyűjtemények, a levéltárak, valamint a helyi történettudomány megőrzik és kutatják a hercegség politikai, kulturális és társadalmi történetét. A térségre jellemző barokk városkép, udvari épületek és művészeti kincsek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a korabeli ernestiai államok története továbbra is érdeklődésre tart számot kutatók és látogatók körében.
Saxe-Gotha-Altenburg hercegei
- I. Jámbor Erneszt (1640-1675), 1675-ben örökölte Szász-Altenburgot.
- I. Friedrich (1675-1691), Jámbor Ernest fia, akit először neveztek Szász-Gotha-Altenburg hercegének.
- II. Frigyes (1691-1732), fia
- III. Frigyes (1732-1772), fia
- II. Ernest (1772-1804), fia
- Emil (1804-1822), fiú
- IV. Frigyes (1822-1825), bátyja
Szász-Coburg-Saalfeld és Szász-Hildburghausen között felosztva.
| · v · t · e | |
| Saxe-Weimar (1572-1806) - Saxe-Coburg-Eisenach (1572-1596) - Saxe-Coburg (1596-1633; 1681-1699) - Saxe-Eisenach (1596-1638; 1640-1644; 1672-1806) - Saxe-Altenburg (1603-1672; 1826-1918) - Saxe-Gotha (1640-1680) - Saxe-Gotha-Altenburg (1681-1826) - Saxe-Marksuhl (1662-1672) - Saxe-Jena (1672-1690) - Saxe-Eisenberg (1680-1707) - Saxe-Hildburghausen (1680-1826) - Saxe-Römhild (1680-1710) - Saxe-Saalfeld (1680-1735) - Saxe-Meiningen (1681-1918) - Saxe-Coburg-Saalfeld (1735-1826) - Saxe-Weimar-Eisenach (1806-1918) - Saxe-Coburg és Gotha (1826-1918). | |
|
| |
| · v · t · e
| ||
|
| Királyságok: Szászország | Württemberg |
|
| Létrehozott államok | Királyságok: Westphalia Nagyhercegségek: Berg | Frankfurt‡ | Würzburg Fejedelemségek: Leyen | Regensburg†. | |
| Meglévő államok | Hercegségek: Anhalt: Arenberg | Mecklenburg: Bernburg, Dessau, Köthen | Mecklenburg: Bernburg, Dessau, Köthen | Arenberg: Schwerin, Strelitz | Nassau | Oldenburg | Saxony: Coburg-Saalfeld, Gotha-Altenburg, Hildburghausen, Meiningen, Weimar*, Eisenach*, Weimar-Eisenach**. | |
| ||
| · v · t · e
| ||
| Birodalmak | Ausztria |
|
| Királyságok | Poroszország | Bajorország | Szászország | Hannover | Württemberg | |
| Választókörzetek | Hesse | |
| Nagyhercegségek | Baden | Hessen | Luxemburg | Mecklenburg-Schwerin | Mecklenburg-Strelitz | Oldenburg | Szász-Weimar-Eisenach | Szász-Weimar-Eisenach | |
| Hercegségek | Anhalt: Braunschweig | Holstein | Limburg | Nassau | Szászország: Bernburg¹, Dessau¹, Köthen²: Altenburg³, Coburg-Saalfeld4, Coburg-Gotha³, Gotha-Altenburg4, Hildburghausen4, Lauenburg, Meiningen. | |
| Fejedelemségek | Hessen-Homburg | Hohenzollern: Hechingen5, Sigmaringen5 | Liechtenstein | Lippe | Reuß: Schaumburg-Lippe | Schwarzburg: Rudolstadt, Sondershausen | Waldeck és Pyrmont | |
| Városok-államok | Bréma | Frankfurt | Hamburg | Lübeck | |
Kérdések és válaszok
K: Mi az a Szász-Gotha-Altenburg?
V: Saxe-Gotha-Altenburg egy ország volt a mai Türingia területén, Németországban.
K: Hogyan alakult ki?
V: 1672-ben alakult meg, amikor III. Frigyes Vilmos, Szász-Altenburg utolsó hercege meghalt, és I. Ernest, Szász-Gotha hercege örökölte birtokait.
K: Mikor jött létre hivatalosan a Szász-Gotha-Altenburgi Hercegség?
V: A Szász-Gotha-Altenburgi Hercegség hivatalosan 1680-ban jött létre, amikor Ernest legidősebb fia, Frigyes átvette az irányítást a Gotha és Altenburg nevű országrészek felett.
K: Mi történt a Szász-Gotha és Altenburg királyi házzal, amikor 1825-ben kihalt?
V: Amikor a szász-gothai és altenburgi királyi ház 1825-ben kihalt, Saxe-Gotha a szász-Coburg Saalfieldhez került, Saxe Altenberg pedig Sax Hildburghausen hercegére szállt.
K: Mi történt az első világháború után?
V: Miután az első világháború véget ért és a német monarchiák megszűntek, 1920-ban mind Saxegotha, mind Saxe Altenburg beolvadt az újonnan létrehozott Türingia államba.
K: Ki örökölte III. Frigyes Vilmos birtokát?
V: I. Ernest, Szászegota hercege feleségül vette Friedrich Wilhelm unokatestvérét, Sophie Erzsébetet, és ő örökölte Friedrich Wilhelm III. birtokait, amikor 1672-ben meghalt.
Keres