Santo Monti (1855 – 1923. június 4.) olasz pap és történész.
Monti Comóban született. A Villoresi di Monza-i szemináriumban tanult katolikus papnak. 1879-ben szentelték pappá. A comói püspök bátorította Montit, hogy Rómában teológiát tanuljon. Monti 1880-ban teológiai diplomát szerzett. Első papi állása Urióban, egy Como tartománybeli kisvárosban volt. Ezután 1881-ig a comói San Giorgio templom papja volt. 1881 után a templom temetőjének káplánja volt.
Nagyon aktívan részt vett Como kulturális életében. 1888-ban a Comói Történelmi Társaság alelnöke lett. 1906-ban a társaság elnöke lett. Az elnöki tisztséget 1923-ban bekövetkezett haláláig töltötte be. Emellett a Comói Polgári Múzeum kurátora és a műemlékvédelmi tartományi bizottság tagja volt. Monti Comóban halt meg.
Kutatói és kulturális tevékenység
Monti a helytörténet iránti elkötelezettségéről és a helyi kulturális örökség megőrzéséért végzett munkájáról volt ismert. A Comói Történelmi Társaság élén szervezési feladatokat látott el: előadásokat, helytörténeti felolvasásokat és kiállításokat támogató programokat ösztönzött, valamint elősegítette az archívumok és levéltárak rendezését. Kurátorként a Comói Polgári Múzeum gyűjteményeinek rendszerezésében és bemutatásában működött közre, ami hozzájárult a város műtárgyainak megőrzéséhez és az ismeretterjesztéshez.
Az egyházi szolgálat és a műemlékvédelem kapcsolata
Papi szolgálata során Monti a mindennapi lelkipásztori feladatok mellett gyakran foglalkozott a helyi egyházi épületek történetével és állapotával is. A műemlékvédelmi tartományi bizottság tagjaként részt vett a templomok és műemlékek felmérésében, állagmegóvási javaslatokat tett, és támogatta a helyreállítási kezdeményezéseket, amelyek a 19–20. század fordulóján egyre fontosabbá váltak a helyi közösségek számára.
Öröksége
Monti munkássága hozzájárult Como történeti kutatásának fejlődéséhez és a városi múzeumi gyakorlat megerősödéséhez. Emlékét a helyi történészek és közösségek a helytörténet megőrzésére irányuló erőfeszítései révén őrzik; tevékenysége példát jelentett abban, hogyan lehet egyházi szerepet és kulturális vezetői feladatokat összeegyeztetni a helyi örökség védelmében.